2014-02-13

A barackos állam

Biztosan veletek is előfordult már, hogy elfogultak voltatok olvasás közben. Nálam ez nagyon ritka, borzasztóan kritikus ember vagyok, ezért ha kivetnivalót találok egy könyvben, ráadásul oldalról oldalra egyre többet, nagyon durcás leszek, és csúnya értékeléseket írok.
Mágikusan vonz az amerikai Dél, de tudom, nem vagyok ezzel egyedül. És ez a szerencsém, mert így sorra születnek a környékkel kapcsolatos könyvek, én meg nem győzök lépést tartani velük. Legutóbb Beth Hoffmantól a Déli álmok került a kezeim közé, és legnagyobb örömömre hamarosan a georgiai Savannah-ban ültem a hátsó verandán a frissen sült áfonyás palacsintával és egy kancsó jeges teával. Ezen kívül nagyjából semmi nem érdekelt. Nem zavart, hogy nem történik semmi, vagy ha igen, az is borzasztóan erőltetett. Az sem zavart, hogy egyes szereplők nagyon lekerekítettek, miközben a főhőst, CeeCee-t szinte egyáltalán nem sikerült megismernem. Felőlem mindenki tehette a dolgát, a lényeg, hogy legyen mindig friss gofri vagy palacsinta, és üldögélhessek a naplementében, lógjon a fákról a spanyol moha, időnként megcsodálhassam a szomszéd furcsa nő páváját és halomban álljon az őszibarack.

Mert Georgia az őszibarack állama, ha ezt eddig nem tudtátok volna - én nem tudtam. Mindjárt itt ez a borzasztóan esztétikus képeslap is, amely ezt hivatott bizonyítani:


Azért ez remélem mindenkit meggyőzött.
Mindegy, én azóta teljesen rákattantam a barackra, mindenhol a barackos illatokat, színeket keresem, mindig kell valami új mánia. Most jut eszembe, hogy ezt már leírtam a januári kedvences bejegyzésben, de láthatjátok, hogy a dolog azóta is tart, csak az a sajnálatos, hogy augusztusig várhatok, mire kapható lesz ez a fini gyümölcs, hogy a valódi ízét és illatát is érezhessem, és nem vagyok hajlandó konzervben eltettel helyettesíteni, mert az megint teljesen más. Pedig a Jamie's Americában is van egy jó kis peach cobbler recept, meg itt ez a jó kis koktélság, de most inkább nem kanyarodom el az ételek és italok irányába, azt majd akkor, ha jön a szezon.

Nézzük inkább azt, hogy miért estem szerelembe Savannah városával. És hogy miért előzte meg a Golden Gate hidat az utazós listámon (pedig a Golden Gate... nem tudom, mi történne, ha "találkoznánk", de úgy érzem, hogy valami rendkívüli).



Szerintem én rohadtul ellennék itt. Persze a Déli álmok egy olyan könyv, ami azt hivatott bizonyítani, hogy ezen a vidéken kolbászból van a kerítés, és mindent meg lehet oldani egy pohár jeges teával. Én pedig hajlamos vagyok hinni ezeknek a kecsegtető helyleírásoknak. Gyanítom, hogy a napsütötte órák száma is elég magas ezen a területen, és bár a páratartalomtól folyamatosan égnek állna a hajam, a sok napocska kárpótolna ezért a kellemetlenségért. Volt már ilyen. A nap nagyon sokat számít, higgyétek el.
Visszatérve a Jamie Oliver szakácskönyvre, a drága egy egész fejezetet szentelt Georgiának. Meg egy másikat Louisianának. Olyan szép vastag az a könyv!

Nagyon fura kis város, tele rejtélyekkel övezett házakkal, kísértetekkel, mindenféle különös jelenségekkel. Úgy látszik, volt olyan író, akit ez megihletett, mert megszületett például egy könyv, amiről még a Goodreadsen is alig találtam valamit, de a kísértethistóriák iránt rajongó énem fellelkesült egyből.

Nektek melyik a kedvenc Délen játszódó könyvetek?  

Ui: a képeket ezen a Pinterest boardon gyűjtöttem össze.

11 megjegyzés:

  1. Ohh most rávetettem magam erre a molyos polcra, mert nekem is a kedvencem ez a helyszín. Először azt hiszem Anne Rice Vámpírkrónikáiban találkoztam vele (New Orleans főként), utána a True Blood sorozat kapcsán megismertem egy másik oldalát, és a Beautiful creatures sorozatot is főleg a helyszín miatt olvastam-olvasom. Jajj ne most ez a könyv is érdekel! :D Nagyon hangulatos lett ez a bejegyzés! :) (megyek eszek is baracklekváros -sk - goffrit! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A gyűjtés Amadea érdeme:)
      Nyami nyami gofri, látom kihasználod a kis sütőt!
      Amúgy a könyv tényleg nem nagy szám, csak úgy mellékesen megjegyzem:)

      Törlés
  2. Na, jó, folyik a nyálam és aktívan vágyódom Délre. És ezek a házak! Meg a barack (ma barackkal töltött csirkemellet ettem)!
    Nemsokára nálam is sorra kerül a könyv.

    A kedvenc Délen játszódó regényem aaaz.... Elfújta a szél.:D Tudom, de én tényleg szeretem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az Elfújta a szél nekem komoly elmaradás, pedig illene már kipipálni. Csak kicsit félek a hosszától, illetve a klasszikus ÉS hosszú könyvektől félek.

      Törlés
  3. Ezek a képek és a bejegyzésed meghozta a kedvem, hogy mostanában olvassak Délen játszódó regényeket (Dél amúgy is a kedvenc helyszínem).
    Amadeához hasonlóan nekem is tetszett az Elfújta a szél, de a Segítség is jó volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt én is szeretem, csak hirtelenjében nem tudtam, melyik könyvet írjam be.:) Nekem A méhek titkos élete is nagyon tetszett, meg a Ne bántsátok a feketerigót!, és érdekes módon Grishamtől Az utolsó esküdt (ez az egyetlen, amit olvastam tőle).

      Törlés
    2. horsegirl: olvass is, hasznosak tudnak lenni, főleg így az undok télben :) A segítség nekem is tetszett:)
      Amadea: A méhek titkos életét majd jól kihozom a könyvtárból! Nagyon jó tippeket adtok:)

      Törlés
    3. Amadea: Ezeket még nem olvastam, de tervezem. A Ne bántsátok a feketerigót! két éve vettem nyáron akciósan, azzal kezdem.
      katacita: örülök, hogy tetszett. :)

      Törlés
    4. Még annyit hozzátennék, hogy néha én is tartok egy-egy vastag könyvtől, de az Elfújta a szélnél szinte repültek az oldalak. :)

      Törlés
  4. Ó, imádtam, amit most írtál! :)
    Jelentem, én már csomagolok és megyek is Délre, annyira jó lenne egy ilyen verandán ücsörögni és teát szürcsölni! :)
    Kedvenc? Nekem a Tölgyfa a dombtetőn nagyon bejött - az abszolút nem ilyen szirupos, mint a Déli álmok. Ja, és ha már misztikum, meg kísértetek akkor Amanda Stevenstől mindenképp ajánlom a Sírkertek Királynője trilógiát, az is Délen játszódik (az első az Örök kísértés és utána a Birodalom). De persze nálam is favorit az Elfújta a szél,örök klasszikus.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök:)
      Megyek veled!!! Jó lenne egy ilyen helyen kihúzni a tél maradék részét.
      A Tölgyfa a dombtetőn, tényleg, azt hiszem, nemrég pakoltam rá a kívánságlistámra, de mindjárt megnézem, nehogy lemaradjon, mert hajlamos vagyok erről megfeledkezni:)
      Az Örök kísértést is elolvasom mindenképpen.

      Törlés