több mint egy hónapja olvastam ezt a könyvet, csak valahogy nyaranta - még akkor is, ha ilyenkor sokkal több időm van - valahogy spontán blogszünet lép életbe, de legalábbis eléggé le tud csökkenni a bejegyzések száma.
viszont olyan nincs, hogy erről az élményről ne írjak, mert 2011-ben talán eddig ő áll az első helyen, és szeretném népszerűsíteni!
a középiskolás Miles, aki imádja az életrajzokat meg a híres emberek utolsó mondatait, nagyon unja floridai életét, ezért szüleit ráveszi, hogy irassák be egy alabamai bentlakásos iskolába. ott a szobatársa lesz Chip Martinnak, azaz az Ezredesnek, aki mellett nem nagyon lehet unatkozni, ő viszi bele Miles-t a "jóba", értem ezalatt az ivást, cigizést, meg minden olyasmit, ami egy bentlakásos iskolában zajlik általában. az Ezredes baráti körébe tartozik Alaska is, aki állítólag egy eszméletlenül vonzó lány, kicsit önpusztító, szélsőséges hangulatai hirtelen váltakoznak, szóval nem egyszerű eset, na. Miles-szal nagyon közel kerülnek egymáshoz, elvileg csak barátilag, de ki tudja persze, valószínűleg ennél sokkal többről van szó.
a regény két része, az Azelőtt és az Azután teljesen más, érthető okokból, amit persze nem szándékozom elárulni, bár szerintem nem túl nehéz kikövetkeztetni, főleg a kissé spoileres fülszöveg elolvasása után. az Azelőtt szinte felhőtlen, a baráti kapcsolatokról, csínytevésekről, iskolai eseményekről szól, az Azután pedig annak a bizonyos napnak a feldolgozásáról, ami hosszú hónapokig is eltart.
tetszett, hogy nem hülyegyerekekről szól a regény. persze, a rombolás az megy végig, de ezek a fiatalok jól tanuló, értelmes emberek, akiket egytől egyig lehet szeretni. ahhoz képest, hogy a könyv témája azért elég komor, egyáltalán nem lehangoló, engem kimondottan feltöltött, nagy-nagy lelkesedéssel olvastam végig.
és azóta én is életrajzokat akarok olvasni:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése