2013-08-29

A mindenevő százas listája


Tisztában vagyok vele, hogy lerágott csont már ez a lista, hatezer éve kering a neten, úgyhogy gondolom már mindenki látta - én is, ma viszont egy Táfelspicces cikk kapcsán (ami egyébként szintén megfontolandó, tele van gusztustalan és kevésbé gusztustalan magyar kajával) újra a szemem elé került, és izgatottan olvastam végig a rajta fellelhető ételeket. A feladat az (volt), hogy tedd közzé a blogodon a listát, legyen félkövér az a kaja, amit már ettél, és húzd át azt, amit biztosan nem kóstolnál meg. Egyből arra gondoltam, hogy na nekem tuti nem lesz olyan tétel a listán, amit nem kóstolnék meg, de aztán rájöttem, hogy egy hülye hal miatt nem akarok meghalni, szóval mégsem vagyok akkora vagány. 
Ahol lehet, odaírom a magyar fordítást is. 

peanut butter jelly time!
1. Venison / szarvashús - biztos finom volt. 
2. Nettle tea / csalántea - ha ittam is, számomra lényegtelen.
3. Huevos rancheros - a latin-amerikai konyha mindig úgy túlbonyolítja a tojást.
4. Steak tartare / tatárbifsztek - apukám a Mester. 
5. Crocodile  - majd ha egyszer eljutok Délre.
6. Black pudding / véres hurka - mindig elfelejtem, hogy ez vagy a májas a jobb. 
7. Cheese fondue / sajtfondü - nem szeretnék laktózérzékeny lenni. 
8. Carp / Ponty - szerintem kis hazánkban ez nem akkora kunszt.
9. Borscht / borscs - ebből is gondolom annyi féle van, ahány kelet-európai ország.
10. Baba ghanoush - ez padlizsánkrém, csak van benne tahini.
11. Calamari / tintahal - mondjuk én ellennék nélküle is.
12. Pho - az ér, hogy múltkor bolti sűrítményből én magam csináltam? Biztos autentikus, de legalább finom volt, nemcsak büdös.
13. PB&J sandwich / mogyoróvajas-dzsemes szendvics - mogyivaj az új szerelem, házi baracklekvárral!
14. Aloo gobi - szerintem fúj.
15. Hot dog from a street cart - igen, soooo hardcore. 
16. Epoisses - ez egy ilyen sajt.
17. Black truffle / szarvasgomba - azt hiszem, még csak olajat, úgyhogy az nem ér.
18. Fruit wine made from something other than grapes /(Nem szőlő)bor - ribizlibort, eperbort, ez utóbbi életem egyik legfinomabb itala, alig várom, hogy visszatérjek Velencébe, és elhozzak abból a boltból még pár palackkal. 
19. Steamed pork buns - ez pedig tuti fincsi.
20. Pistachio ice cream - miért pont pisztácia?
21. Heirloom tomatoes - gyanítom, hogy ehhez még nem volt szerencsém.
22. Fresh wild berries - mármint hogy ettem-e már szamócát, szedret, málnát meg ilyeneket?
23. Foie gras / libamáj - ebből még csak pástétomot ettem, pedig nagyon szeretnék, úgy igazából is. 
24. Rice and beans - ez a kombináció már akkor is fullaszt, ha csak rágondolok. 
25. Brawn, or head cheese / disznósajt - néha még finom is tud lenni. 
26. Raw Scotch Bonnet pepper - szerintem fájna.
27. Dulce de leche - kérek, bár a Nutellánál akkorsem lehet jobb. 
28. Oysters / osztriga - szerintem nem gusztustalan. 
29. Baklava - az egyik legjobb süti a világon. Kár, hogy otthon elkészíteni, hogy ugyanolyan legyen, esélytelen. 
30. Bagna cauda - ez benne van az olasz szakácskönyvemben, csak nem tudom, rajtam kívül ki enné meg. 

caviar&blini
31. Wasabi peas / wasabis borsók - ez sosem vonzott, pedig a wasabit szeretem.
32. Clam chowder in a sourdough bowl - igazi New Englandi csoda lehet. 
33. Salted lassi - hát ezt ki kell próbálnom! A tzatziki nem ér, ha leturmixolom?
34. Sauerkraut / savanyúkáposzta - na bumm. 
35. Root beer float - ezt is ki kell próbálnom. 
36. Cognac with a fat cigar - ez nem érdekel, de nem zárkózom el tőle. 
37. Clotted cream tea - ideális.
38. Vodka jelly/Jell-O - micsoda dolgok maradtak ki eddig az életemből!
39. Gumbo - szintén majd ha Délen járok... jól néz ki.
40. Oxtail / ökörfarok - enélkül még eléldegélek azért pár évig.
41. Curried goat / kecskecurry - totálisan ettől sem zárkózom el, de a kecskékkel nem jó a viszonyom. 
42. Whole insects - ha nem lepke, akkor jöhet. 
43. Phaal - csípős curry
44. Goat’s milk - Ha a kecskesajt ér... Brrrrr.
45. Malt whisky from a bottle worth £60/$120 or more - kössz, jöhet. 
46. Fugu - na látjátok, itt van, nem akarok meghalni.
47. Chicken tikka masala - nyammm.
48. Eel / angolna- hát azt tudom, hogy egyszer majdnem, de nem emlékszem, hogy megbirkóztunk-e a pucolásával, és megfőztük-e, úgyhogy inkább nemet mondok. 
49. Krispy Kreme original glazed doughnut - ő is jöhet.
50. Sea urchin / tengeri sün - szegény süni.
51. Prickly pear / kaktuszgyümölcs - legközelebb ha látom, veszek, esküszöm. 
52. Umeboshi - Ez az, amit valamelyik lány kiköpött a Topmodell leszekben? 
53. Abalone - csak írjátok be a gugliba, és rájöttök, miért húztam át.
54. Paneer - ó igen, és milyen egyszerű elkészíteni! Ez a verzió meg még jobb.
55. McDonald’s Big Mac Meal - kösz, hogy őt is beleraktátok! <3
56. Spaetzle - ez egy rendkívül túlértékelt kaja. 
57. Dirty gin martini - sajnos nem, de a vodkamartini olajbogyóval jobban izgat, és még olyat sem ittam. 

bagel&lox

58. Beer above 8% ABV - azok a jó belgák...
59. Poutine - ahhhh.
60. Carob chips / ez magyarul a csokiforgács szerintem, ahol a magyarított listát néztem, ott szentjánoskenyérfa-csipsznek fordították. Biztos az is nagyon finom. 
61. S’mores - grillezett marshmallowt már igen, de ez így nekem nagyon fogbaragadósnak tűnik. 
62. Sweetbreads / borjúmirigy - ha valaki főz ilyet, szóljon. 
63. Kaolin - ha valakinek van arról bármi infója, hogy ezt miként fogyasztják, legyen szíves jelezze alább. 
64. Currywurst - na ilyet csinálok valamikor.
65. Durian - jó étvágyat!
66. Frogs’ legs / békacomb - sajnos nem emlékszem már az ízére.
67. Beignets, churros, elephant ears or funnel cake / fánk, churros és miegymás - mennyi finomság!
68. Haggis - éljen Skócia!
69. Fried plantain - sült főzőbanán. 
70. Chitterlings, or andouillette - erősen köze van a disznó vékonybeléhez.
71. Gazpacho - ez megint totál hidegen hagy.
72. Caviar and blini - Ezek a beteg kombók mindig felvillanyoznak.
73. Louche absinthe - hát én ma megint eggyel okosabb lettem. 
74. Gjetost, or brunost - északi fura sajt.
75. Roadkill - oké, ezt így ne üssétek be a gugliba, mert csúnya képeket fogtok látni :( Sajnos ez az étel pont erről szól. 
76. Baijiu - nazdrovje!
77. Hostess Fruit Pie - elég visszataszító.
78. Snail / csiga - egy barátunk nemrég maga fogott csigákat (hetvenvalahányat), és ő elkészítette, roppant finom lett, bár azok után, amiken ők együtt keresztülmentek, csodálom, hogy a fiú még tudott enni belőle. 

Haggis

79. Lapsang souchong - sznob vagyok, úgyhogy ez is érdekel. 
80. Bellini - ez most a koktél? 
81. Tom yum / thai csirkeleves - jó lehet, csak itt vidéken nincsen thai. 
82. Eggs Benedict - én még sima buggyantott tojást is alig ettem.
83. Pocky (Mikado) - csokisropi :)
84. Tasting menu at a three-Michelin-star restaurant - in another life. 
85. Kobe beef - ez is.
86. Hare / nyúl - hát én hétvégén is ezt fogok enni. Tegnapelőtt meg a májából ettem pástétomot, isteni.
87. Goulash - büszke lehetek magamra.
88. Flowers - a karfiol számít?
89. Horse - kolbásznak.
90. Criollo chocolate - csoki, aztán kész.
91. Spam - ha a márka mindegy, ez a löncshús.
92. Soft shell crab - rákocska, ilyen.
93. Rose harissa - jaj nemár.
94. Catfish / harcsa - az egyik legfincsibb édesvízi hal. 
95. Mole poblano - mexikói, ez az. 
96. Bagel and lox - még bagelt sem ettem :( 
97. Lobster Thermidor - masszív cucc. :)
98. Polenta - nem kihagyhatatlan.
99. Jamaican Blue Mountain coffee - gondolom a Freiben nem ebből csinálják a jamaikai kávét.
100. Snake / kígyó - még nem akadt az utamba. 

Azért ha már ott van a mekis kaja, én biztos felírtam volna a listára az ikeás húsgolyót. Meg persze még ezer ötletem van, egyébként a határidőnaplóm végében egy oldalon felírogatom, hogy milyen ételeket szeretnék kipróbálni, bár ezeket úgy értem, hogy magam szeretném elkészíteni. Egész jól haladok, a vietnámi tavaszi tekercs és a panna cotta már megvolt, bár az utóbbi pont nem úgy sikerült, ahogy illett volna, mindenesetre ízlett, nem csak nekem. 

2013-08-27

Polaroid fal

  Megtettem az első lépést afelé, hogy a lakásunk kicsit otthonosabbá váljon. Teljes mértékben a személyes dekoráció híve vagyok, azaz kukába az ikeás rózsanyomatokkal meg minden tömeggyártott cuccal, azt szeretem, ha a falaimra nézve melegség tölt el, mert minden egyes díszítő elemhez kapcsolódik egy emlék vagy egy jóleső érzés. A régi szobámban is volt pár polaroid-utánzat, kis csipeszekkel rögzítettem őket - ez az, ami az alább látható képen is látszik, a maradékot meg blu-tack-szerű anyaggal ragasztottam fel egy másik falra. 


Ez a múlt. Vagyis ez még mindig így néz ki, csak most nem erről akartam írni, hanem a nappalinkról. Első körben 70 darab fényképet hívattam elő, és azok kerültek fel a csodás sportmedence színű falra. A rögzítéshez most dekortapaszt használtam, mindenféle színeset, összesen hatfélét. Egyelőre állják a sarat. Polaroid gépem persze nincs, szóval a képeket a Picmonkey nevű online képszerkesztőben gyártottam le - ezt a programot egyébként mindenféle képszerkesztésre ajánlom, mert egyszerű, a lényeges funkciókat tartalmazza, és nagyon szép filtereket lehet ráhúzni a fotókra. Ezután előhívattam őket, és hetekig gyönyörködtem az asztalon heverő fényképhalmazban, mire végül rászántam magam arra, hogy valamit alkossak belőlük. Így néz ki:

Persze ez még semmi, ennél sokkal többet szeretnék, hála az Instagram nevű szuper találmánynak, szép ütemben gyűlnek a használható fotók. Már alig várom, hogy az egész falat belepjék a polaroidok, remélem nem a legfelső sornál fog kiderülni, hogy az egészet ferdén raktam fel. 

      


2013-08-10

Félbehagyások

Épp az imént dobtam félre egy Simenon-könyvet, és úgy éreztem, megérett a téma egy posztra, katasztrófa, amit olvasás címszó alatt művelek az utóbbi időben. A molyos karcokat elnézve meg kellett állapítanom, hogy többünket is megviselt ez a rohadt meleg, kínlódunk a könyvekkel, félbehagyunk, lepontozunk, könnyed olvasmányokat keresünk. Szerintem sosem tettem félre még ennyi könyvet ilyen rövid időn belül, és ezt saját kudarcként élem meg, közben azon gondolkozom, hogy vajon tényleg a meleg meg a nyár hatása az egész, vagy egyszerűen csak rossz (értsd: nem a megfelelő) könyvek kerültek a kezembe. A pechsorozat július elején kezdődött. Külön poén, hogy az ezen a listán szereplő könyvek közül semmi nem talált célba (Az Eleven testeket és az Örökséget még nem olvastam el). 
Nyilván ismeritek az érzést, amikor elkezdtek egy könyvet, várjátok, hogy valami átkattanjon, aztán lapoztok és lapoztok, majd egyszercsak felteszitek magatoknak a kérdést: mi a francnak olvasom én egyáltalán ezt a sz*rt? Elképzelhető, hogy a szörnyű idő miatt türelmetlenebb voltam, de nagyon kevés könyv hozta mostanában az elvárt szintet. 

Félbehagytam őket:

Jenny Downham: Amíg élek
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan
Kurt Vonnegut: Galápagos
Georges Simenon: Az özvegy

Kínlódtam velük:

Joanne Harris: Csokoládécipő
Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség
Alice Sebold: Komfortos mennyország

Meg tulajdonképpen A burok és Daphne du Maurier novelláskötetének lapjai sem pörögtek túl gyorsan a kezem alatt. 
Azt hiszem, ha nem lett volna az Úton, kezdenék nagyon elkeseredni. Kerouac remekműve minimum öt szuper olvasmánnyal felér, úgyhogy ő tartja most bennem a lelket. Meg Nick Hornby. Mindig az ő sorai jutnak eszembe a Vájtfülűek brancsából, amikor arra biztatja az olvasót, hogy ha nem tetszik a könyv, akkor ne szenvedjen vele, rakja félre nyugodtan, ne pazarolja rá a drága idejét. Nagy szerencse, hogy ezt az első oldalak valamelyikén fogalmazta meg, mert aztán azt a könyvet is elég hamar félbehagytam. 

Egyetlen bizodalmam most a Tűzben van, amit már elkezdtem, és eddig nagyon tetszik, a Kör második része nem hiszem, hogy akkora csalódást tudna okozni, mint bármelyik könyv a fentiek közül. 

Ti mit olvastok, amikor úgy érzitek, semmi sem elég jó? Inkább elővesztek egy jó kis pöttyöset vagy csajosat, vagy inkább nekiestek egy nagyobb falatnak, ami biztosan megüti az ingerküszöbötöket?

2013-08-08

Úton

Sosem voltam ilyen jó időzítésben. Pontosan éreztem, hogy mikor kell nekiesnem ennek a könyvnek, nem évekkel ezelőtt, amikor Amerika számomra teljesen érdektelen volt, nem fél évvel ezelőtt, amikor a régi fordításos verzióba kezdtem bele. Hiába áll ott a polcomon egy 1970-es kiadás, inkább kivettem a könyvtárból az eredeti tekercset, ami 2007-ben jelent meg először.
Mint minden legendás könyv olvasása előtt, most is izgultam, hogy vajon tetszeni fog-e, igaz, az Úton eléggé megosztó könyv, ami szerintem elsősorban abból adódik, hogy alapvetően nem fikció, a cselekménye elég vérszegény, igazán hangulatkönyv, illetve egy kisebb-nagyobb adag Amerika-mánia sem árt ahhoz, hogy élvezni lehessen az olvasást. Attól is tartottam, hogy annyira vad és elszállós lesz, hogy képtelen leszek majd felvenni a fonalat, meg hogy netán még elutasítóan is viseltetek a témával és Kerouackal szemben. Kár volt aggódnom, az Úton gond nélkül ugrott a kedvenc könyveim élmezőnyébe, és ha hajlandó lennék egy szerzőt úgy a kedvencemmé tenni, hogy csak egy művét olvastam, már Kerouac is ott figyelne Murakami meg Szerb Antal mellett.

Örülök, hogy ezt a 2007-es kiadást választottam, a valódi nevek közelebb hozzák a szereplőket, akik egyébként a beat nemzedék oszlopos tagjai: Allen Ginsberg, William Burroughs meg persze Jack Kerouac és Neal Cassady. Jack több alkalommal utazik keresztül Amerikán, először magányosan, majd később Neal szinte az állandó utazótársává válik, néha hozzájuk csapódik néhány barát, barátnő, stoppos, csavargó, miegymás. A lényeg, hogy egyikük sem bír egy helyben maradni. Kerouac mindenképpen higgadtabb személyiség, mint Neal, aki igazán nehéz gyerekkort és javítóban töltött éveket hagyott maga mögött, de Jacket magával ragadja Neal őrült temperamentuma.


Leginkább a felfedezést élveztem, amikor elértek egy-egy város, állam peremére; minden vidéknek más a hangulata, és ezt Kerouac csodálatosan érzékeltette. Olvasás közben nem voltam képes arra, hogy megálljak csak azért, hogy egy-egy részletet a könyvből, de miután végeztem, keresgettem egy kicsit, és találtam néhány epizódot, amit soha nem fogok elfelejteni.

"Rejtelmek között jártunk. A kocsi töltött dűlőúton haladt a láp közt, meredek partján kétoldalt folyondárok kúsztak. Egy szellem mellett suhantunk el; egy színes férfi volt fehér ingben, két karját a tintakék égboltozatnak emelve gyalogolt. Vagy imádkozott, vagy csapást kért a földre. Elrobogtunk mellette; s ahogy hátrapillantottam, fehéren villogott a szeme. „Hű”, mondta Neal. „Jó lesz vigyázni. Ezen a vidéken nem fogunk megállni.” Egy keresztútnál mégiscsak elakadtunk és meg kellett állnunk. Neal lekapcsolta a lámpákat. Nagy erdő vett minket körül, folyondárral befutott fák rengetege és szinte hallottuk az indák között surranó millió rezes fejű kígyót. Nem láttunk mást, csak a piros biztonsági szemet a Hudson műszerfalán. Louanne visított félelmében. Eszelős kacajokat eresztettünk meg a riogatására, pedig mi is féltünk. Menekülni akartunk ebből a kígyóveremből, ebből a sötét ingoványból, s visszatérni az ismerős amerikai tájakra, a meghitt porfészek világába. "


Louisianai mocsár

"Fantasztikus ködfátyolt vont a napsütés a Csendes-óceán fölé, ahogy átmentünk a Golden Gate hídon, bele se tudtam nézni, és ez volt a Kínáig nyíló világóceán ragyogó pajzsa, s annál félelmetesebbnek tűnt, hogy tudtam, hamarosan hajóra kell szállnom."


Golden Gate, San Francisco

"Közben elmentünk Neallel és megnéztük San Antonio mexikói utcáit. Lágy és illatos volt a levegő – még soha ilyen balzsamos levegőt nem szippantottam – s az utcák sötétek, titokzatos zsongással teli."


San Antonio, Texas
A könyv impressziók hosszú sora Amerika különböző pontjairól, ez pedig utánozhatatlan atmoszférát ad a regénynek. Kerouacot fantasztikus írónak tartom, az őrült utazások ellenére higgadt elbeszélő maradt, persze a kalandok élvezeteit lelkesen közvetíti, de egyáltalán nem éreztem azt, hogy nem tudom követni a gondolatmeneteit, azt meg végképp nem, hogy ez egy botránykönyv lenne. Oké, ötven évvel ezelőtt talán az volt. Éppen a fülszövegeket olvasgatom, és magamban röhögök a belemagyarázó, okoskodó fejtegetéseken, mint például ez: 
Az író rokonszenve csak elmélyíti a félelmetes körkép színeit, mert érzékelteti, hogy hősei, félőrülten kódorgó, narkotikumokkal élő fiatalemberek, voltaképpen jobb sorsra lennének érdemesek, és még akkor is áldozatok, ha teljesen morál nélkül élnek – egy álszent társadalom áldozatai. Az optimizmus, élő kapcsolatok, a jó iránti vágyódás végül is erősebb a dekadens, anarchisztikus motívumoknál, s Kerouac műve igaz emberi dokumentummá nő: íme, ez van az amerikai életforma mélyén, így érez az amerikai ifjúság egy része…
Nem gondolom például, hogy ezek a fiúk a társadalom áldozatai és azt sem, hogy morál nélkül éltek. Cassady valóban egy különc őrült, és szinte képtelen a normális emberi kapcsolatokra. Mindemellett literszám fogy a whisky, emlékeim szerint egyszer vagy kétszer betépnek, de rosszul vagyok az olyan magyarázatoktól, hogy ezek a kódorgó fiatalemberek az álszent társadalom áldozatai, és ezért szelik át odavissza többször a kontinenst - időnként tudatmódosult állapotban. Aki írta ezt a rendkívül mély eszmefuttatást, szerintem nagyon irigyelte Kerouacéktól a szabadságukat és a kalandjaikat. Igaz, mindenki azt vesz ki egy könyvből, amire neki szüksége van. Nekem leginkább az utazás és - ahogy már írtam - a felfedezés öröme maradt meg, amikor eszembe jut a könyv, szinte érzem, ahogy száll a hajam a szélben. Nem hiszem, hogy valaha elfelejtem Bill Burroughs New Orleans-i házát, a texasi éjszaka olajszagát, a körforgalmat, amiből nincs kiút, csak egy étterem, ami ha zárva van, akkor megszívtad, a vibráló érzést a gyomorban, ami a mexikói határon kerít hatalmába, a hőségben a kocsi tetején alvó Jacket, a mexikói indiánokat a hegyekben, az első cowboyt a középnyugaton...

Egyébként még ez a kép jutott eszembe, miközben olvasgattam:



Stuart Davis: American landscape
Meg még rengeteg másik, amit egy Pinterest boardon kezdtem el gyűjtögetni.

Olvasgattam még Neal Cassady életéről, és szomorúan konstatáltam, hogy milyen fiatalon és szomorú módon ért véget az élete. Bár nem meglepő, a Cassady-féle emberek nem szoktak megöregedni. Kerouac után is nyomoztam picit, érdekes például, hogy hat évesen kezdett angolul tanulni, otthon ugyanis mindenki franciául beszélt. Vele egyébként részben az ital végzett 47 évesen, szóval ez sem annyira szép történet. Ez a kép viszont az:



Szívem szerint beszúrnék még hatszáz képet, egy playlistet azokról a számokról, amiket aláfestő zenének képzelek el, ha mindez mostanában történne. Nehéz lesz kiheverni ezt a könyvet, teljesen beleszerettem. Egy kicsit Kerouacba is talán. 

2013-08-03

Kókuszfröccs

Fel sem tudom fogni, hogy a nyár kétharmada eltelt, klasszikus nyári szünet nélkül mit sem ér az egész, és ezt teljesen komolyan gondolom. 5 óra után mászkáljak strandra? Vagy hétvégén, amikor amúgy is emberiszonyom van, és kerülgessem a fröcskölő kisgyerekeket a tóban? Azt hiszem, inkább átpártolok a tavaszhoz, pedig régen hogy utáltam. Úgy érzem, hogy ha az ember dolgozó lány, akkor az egész nyár csak egy kínszenvedés, egyrészt a meleg miatt (azért köszönöm annak, aki feltalálta a légkondit), másrészt pedig a csapból is a nyár folyik, csekkolások a Balaton partjáról, lángos az Instagramon, "inspiráló" tengerpartok a Facebookon meg a Pinteresten. Rettentően várom, hogy végre a mi szabadságunk is elérkezzen, és persze szinte biztos vagyok benne, hogy azon a három napon lesz a legrosszabb idő, amikor a Balcsi mellett szeretnék fetrengeni. Mindenki barna, én meg világítok a sötétben, komolyan elgondolkoztam azon, hogy elmegyek szoláriumba, de az lenne csak az igazán kétségbeesett lépés.

Amiről pedig írni szeretnék most, az a kókusz. A legnyáribb íz és illat, ami valaha létezett. Annál már csak az a jobb, amikor a vízparton keveredik a kókuszos naptej az ázott fürdőruhák és a különféle strandkaják illatával. Idén tehát azzal kínzom magam, hogy kókuszillatot vonok magam köré, ez persze csak azt eredményezi, hogy még inkább vágyódom a pancsolás meg a napozás után. A kókuszt szinte minden formájában imádom, egyedül a reszelékkel van problémám, így a Raffaello és a kókuszkocka kapásból kiesett. Szaglászni a legjobb, ezért szép fokozatosan beszereztem néhány cuccot, amitől lassan én magam is kókuszdióvá válok.


A kókuszolajról korábban írtam már egy bekezdést, nagyjából mindenféle testápolásra tökéletes: hajpakolásként, testápolóként, de még sminklemosóként is nagyszerűen funkcionál, és nemcsak száraz bőr esetén. A képen látható Variocom márkájú finomított olajnak illata sajnos nincs, legközelebb majd igyekszem extra szüzet beszerezni. (Legközelebb, aha, majd ha elfogyott a fél kiló - tehát úgy 6-8 év múlva.)

A Ziaja tusfürdő életem egyik legbénább tusfürdője. Többféle ínycsiklandó illatban kapható, legszívesebben elhoztam volna az összeset a boltból, de ezek után nem hinném, hogy kísérleteznék a többivel. Alig habzik, a szaga pedig csak nyomokban emlékeztet a kókuszra, ami abból a szempontból nem probléma, hogy fürdés után egy perccel már úgysem érződik rajtam semmi belőle.

Kicsi voltam még, amikor forgalomba kerültek a kókuszos naptejek, azt a citromsárga tetejű, fehér flakonos márkát (a nevére nem emlékszem) sehol sem lehet már kapni tudtommal, úgyhogy kerestem valamit, ami betölti a helyén keletkezett űrt, így esett a választásom a röhejes áron kapható DM-es Sundance-es verzióra. Az illata tökéletes, és eddig nem égtem le, bár hülye vagyok, mikor égtem volna le, még akkor sem sikerült, amikor mindenféle védelem nélkül másfél órát hevertem egy tó partján a napon.

A Balea Colorglanz kókuszos samponja már nem a régi, annak valóban kókuszillata volt, és ár-érték arányban verhetetlennek találtam. Egy ideje feledésbe merült nálam, és csodálkoztam a boltban, hogy már csak ezt a tiaravirággal dúsított variációt lehet kapni. Az illata nem nyert meg magának, leginkább vaníliás krémtúróra emlékeztet, azt hiszem, őt nem fogom újravenni, inkább egy másik gyümölcsös Balea samponnal próbálkozom majd.

Szigorúan a nyárra szerettem volna egy kókuszos illatot magamnak, viszont sehol nem találtam olyan testpermetet vagy hasonló, könnyű állagú fújós cuccot ilyen illatban. Amikor még nem lehetett itthon The Body Shop termékeket kapni, néhány külföldi utamról testvajakkal és -radírokkal meg ajakápolókkal tértem haza, nagyon szerettem őket, viszont euróban és fontban nem tűnt olyan drágának, mint ahogy most látom forintban leírva az árukat. Viszont kókuszillatú testpermet úgy tűnik, hogy csak náluk kapható, rendeltem is egyet magamnak, de ez az illat sem tökéletes, mintha egy kis vanília is vegyülne bele, amitől túlságosan édes lesz az összhatás.

A legutóbbi nagyteszkós látogatásom alkalmával szereztem be a Treacle Moon - My coconut island kézmosót, legszívesebben persze az összes hasonló terméket elhoztam volna, annyira hívogató a csomagolásuk és persze az illatuk is. Az eddig felsorolt dolgok közül ő az igazi kókuszbomba, semmi műviséget nem érzek az illatában, nagyon megszerettem. És még a fürdőszobánkat is csinosítja.

Ti szeretitek a kókuszt? Akár enni, akár az illatát? Vagy esetleg szenved valaki bármilyen más illatmániában?