2014-04-28

A Könyvfesztivál jó ürügy

Arra, hogy négy győri csaj eltöltsön egy napot a fővárosban, finomakat egyen-igyon, bevásároljon The Body Shop meg Lush cuccokból és persze azért körbenézzen a Millenárison is, ha már épp arra jártak. Már télen megbeszéltük, hogy el fogunk látogatni a Könyvfesztiválra, mert még egyikünk sem vett részt rajta soha. 
Kelenföld után az első utunk az Allee-ba vezetett, mert hogy itt megtalálhatóak a fent említett üzletek, ettünk egy gyorsat a Cserpes Tejivóban, aztán próbáltunk magunkhoz térni a suppenkomából. Jött a várva várt kencenézegetés, hosszas gyötrődés után muszáj volt a TBS-ból valami őszibarackosat elhoznom, annyira mesés az az illat. Mintha Ctrl+C Ctrl+V-vel vágták volna ki a gyümölcsillatot, és esküszöm, még egy kis eső utáni fűszagot is érzek benne. A pumpás testápolóra esett a választásom, tudom, a testvaj a klasszik, de nekem az őrült gyorsan fogy, és amúgy is imádom a pumpás kiszerelést (lusta vagyok, azért). Emiatt hoztam el a teafaolajos habzó, szintén pumpás arclemosót, meg persze azért, mert második tinikoromat élem, katasztrófa, ami az arcommal történik mostanában. Utána a Lush-ban garázdálkodtunk, amíg egyikünk az eladót ostromolta, addig én igyekeztem kiválasztani a tökéletes samponkorongot, bár szerintem mindörökké a Jumping Juniper lesz a kedvencem, most valami mást szerettem volna kipróbálni. Az illata miatt a Karma Kombára esett a választásom, és még csak el sem csábultam, hogy bármi mást elhozzak, büszke vagyok magamra! 


Rájöttünk, hogy illene elnézni a Könyvfesztiválra is, mégiscsak amiatt utaztunk idáig. Nem voltak kevesen. Az a baj, hogy van egyfajta tömegfóbiám, ami a betöltött éveim számával egyenesen arányosan növekszik. A D épületben kezdtünk, ahol a számomra kevésbé érdekesnek tűnő kiadók voltak jelen (bár végül mindkét vásárlásomat ott bonyolítottam le), aztán átmentünk a B épületbe, ahol nagyjából semmi levegő nem volt, idegbeteg nézelődők cüccögtek, ha véletlenül hozzájuk kellett érnem, mert nem fértem el a hatalmas kiterjedésüktől. Tudom, léteznek emberek, sokan, akik az ilyen jelenségeket észre sem veszik, de én nem ilyen vagyok, szóval elég hamar besokalltam, és ahhoz se nagyon volt kedvünk, hogy nézelődjünk, amúgy sem nagyon lehetett odaférni a standokhoz, annyira meg azért nem akartam bevásárolni, hogy nekiálljak birkamódra tülekedni. A helyzeten javított, hogy találkoztunk kedves molyokkal, meg aztán inkább kimentünk limonádézni, és arról beszéltünk, hogy oké, tök jó, szép a környezet, vannak ismerősök meg egy csomó könyv, valahogy mégsem éri meg annyira az utazgatást számunkra. Engem mondjuk a dedikáló hírességek sem hoznak lázba, bár véletlenül láttam Patrick Nesst, majd lehet, hogy egyszer elolvasom tőle A daruasszonyt. 
Végül azzal a két könyvvel tértem haza, amit eredetileg is vásárolni terveztem, egyikük a Kakukkszó, Rowling álnéven írt krimije, a másik pedig egy régi vágyam, A dervisház, amit az Ad Astra standjánál szereztem be néhány könyvjelző társaságában. A győri különítmény többi tagja visszafogottabb volt, igaz, ebben az is közrejátszott, hogy Meseanyu rettentő higgadt vásárló, Panda meg hiába kereste Dan Wells párnapos regényét, sehol nem találta, de még csak a Fumax Kiadó standját sem, pedig mindent elkövetett. Zsuzsi meg legnagyobb meglepetésemre már a Lush-ban is tartotta magát, és ehhez hasonlóan a könyves beszerzésekkel sem esett túlzásba. Ellenben felfedezte, hogy van egy Sugar! a park területén, úgyhogy befáradtunk inkább oda. 


A Sugar!-ben volt értelme fényképezgetni, meg persze hatalmas cukormennyiséget vittünk be a szervezetünkbe. Szereztem néhány macaront is (még sosem kóstoltam, kellemes csalódás, rosszabbra számítottam), amelyek a hazaút végére halálközeli állapotba kerültek, de azért így is nagyon finomak voltak. Főleg a szülinapi torta ízű. A helyszínen csokis-banános tortát eszegettem, jaj de finom volt. Még jó, hogy Győrben nincsen ilyen műintézmény. 


A cukorsokk után még levegőztünk kicsit a parkban, aztán szép lassan elindultunk haza. Iszonyú gyorsan elrepült ez a nap, még csak el sem fáradtam különösebben, itthon aztán porcukros bundáskenyérrel vártak, és bármilyen hihetetlen, de gond nélkül megettem azt is. 

2014-04-21

LUSH sorsolás újra

Mivel a sorsolás nyertese nem jelentkezett nálam, úgy döntöttem, újra pörgetek egyet a random.org-on. Vártam egy hétig, de semmi, ennyi idő alatt szerintem lett volna elég ideje a szerencsésnek. 

Így hát Nikkincs lett a befutó! Gratulálok, légyszi írj nekem a katacita@gmail.com-ra, hogy meg tudjuk beszélni a továbbiakat! :) 

2014-04-13

Amikor a lányok megőrülnek - 2014 tavasz

Mivel a lányok ilyenkor tényleg megőrülnek, és rosszabb esetben még cipelnek magukkal tanúkat is a jeles esemény alkalmából (értsd: férfi, gyerek), messze elkerülöm az Árkádot a Glamour-napok ideje alatt, és csak egy-két kevésbé frekventált drogériába látogatok el, évről-évre egyre több és nagyszerűbb akció vár rám ott is, bőven ki tudom élni magam ezeken a helyeken. Péntek délután letudtam az egészet, úgy repült el az a 2(!) óra, amit a dm-ben és a Rossmannban töltöttem el, hogy azt se vettem észre, hogy éhes vagyok. 
Tervezgettem egy ideje a bevásárlólistát, felírtam, hogy mire van "szükségem", igyekeztem nem megvenni felesleges dolgokat. Szerintem ez a része egész jól sikerült, talán még kevesebb cuccot is szereztem be, mint ahogy azt elképzeltem. Például álltam a dm-ben a Maybelline állvány előtt és semmit nem találtam, amit érdemesnek láttam volna megvenni. Más kérdés, hogy pl. a rúzsokból nagyon kicsi volt a választék (nem hiszem, hogy egy fél nap alatt egy vélhetően elég alacsony forgalmú üzletet ennyire leraboltak volna), meg hogy a körömlakkok szerintem két éve ott állhatnak, mindegyik üveg valami nagyon furcsa állagú lötyit tartalmazott, elég szégyen, hogy egy drogéria ezt megengedheti magának. 


2014-04-08

Szibériai anziksz

Szegénykémet hogy elfelejtettem! Télen szívesebben olvasok orosz-közeli könyveket, januárban még egy konteóba is beleástam magam, éjszakába nyúlóan olvastam a kommenteket, alig mertem utána éjjel kimenni a szobából a sötétben. Szóval kedvet kaptam Oroszországhoz és főként a titokzatos meg persze hatalmas Szibériához, így pont jókor jött szembe egy molyos olvasás kapcsán Sándor Anna Szibériai anziksz című könyve. Szegény borító nem sikerült olyan gyönyörűre, itt vethettek rá azért egy pillantást, mellesleg ideje lenne megtanulnom nem függni annyira a borítóktól, csak hát vizuális lény vagyok és rendszeresen a szépséget keresem a tárgyakban. Ennek a szépsége belül lesz, és nem a fotókra gondolok, hanem arra, amit mi, az olvasónk látunk magunk előtt a szöveget olvasva.


A szerzőről nem sokat sikerült megtudnom, két "híresebb" hölgy él ezzel a névvel, az egyikük forgatókönyvíró, a másikuk nyelvész, én az utóbbira tippelnék, de még a Wikipedia sem hozza ezt a művet, szóval eléggé sötétben lövöldözöm. A könyv apropója egy baráti társaság oroszországi utazása: jó sokan úgy döntenek egy szép napon, hogy bejárják Szibériát, de nem ám kispályás módon, azt mondják, hogy Nyugat-Szibéria az semmi, kezdjük akkor már egyből a közepén! Bocsánat, de januárban olvastam a könyvet, jegyzeteket szinte sosem készítek, a város- és tájnevekre viszont már elég hézagosan emlékszem, így csak azt említem meg, amit rögzített a memóriám.

Krasznojarszk


Szóval emlékeim szerint Krasznojarszkban kezdenek, a legszebb részeket, az Altai-hegységet így szépen kihagyták, szerintem kár volt, nem mintha jártam volna arrafelé, de elég ha végignézünk pár fotót a környékről: élénk kék vízű tavak és hófehér, csipkés hegyek váltogatják egymást, élőbben még fantasztikusabb lehet a látvány. Krasznojarszk után elindulnak Irkutszk és a Bajkál-tó felé, érdekes világ ez, szívesen eltöltenék egy hetet a tó partján. Aztán ellátogatnak a burjátok földjére, ahol megismerik a helyi népszokásokat. Nem tudom, mi volt a következő állomás, én már csak Vlagyivosztokra emlékszem, amely mint kiderült (mondjuk tök logikus) inkább egy távol-keleti nagyváros, mint orosz, az autók nagy része jobbkormányos, és egy igazi kis mediterrán gyöngyszem a Japán-tenger partvidékén. Végül Kamcsatkán zárnak, ami nagyjából a világ vége, pusztulat és elzártság jellemzi a területet. 

Irkutszk
Irkutszk
Az egyes helyekről random érdekességeket dobál a szerző az olvasó elé, kiegészítve egy kis gazdasági háttérrel meg történelemmel, régi hiedelmekkel. Szerettem a könyv felépítését és stílusát, olyan érzés volt olvasni, mintha személyesen mesélnék el nekem az utazás élményeit, közbeszúrva időnként némi háttérinfót, nagyon élvezetes és könnyed stílusban folynak a mondatok. 

Vlagyivosztok

Egyetlen problémám volt a könyvvel: nagyon rövid! Akár ezer oldalon keresztül is elolvasgattam volna Szibériáról, főleg ebben a stílusban, ahogy Sándor Anna mesélt róla. Tökéletes kikapcsolódás volt, egyébként is imádom az ilyen kulturális gyorstalpalókat, szóval ha netán ismertek még hasonló szuper könyveket, nyugodtan adhattok tippeket! (Természetesen nem kell Oroszországról szólniuk, a világ bármely tája érdekel.)

2014-04-06

LUSH tavasz és nyereményjáték

Ígértem egy bejegyzést a Lush tavaszi felhozatalából, most már annyi mindent kipróbáltam, hogy szerintem készen is állok rá. Emlékszem, amikor megérkezett a kedves csomag a munkahelyemre, minden férfi kollégámtól elnézést kértem az átütő illat miatt (jelenleg csak fiúkkal ülök egy irodában, közülük az egyik az édesem, aki retteg minden mesterségesen előállított illatszer kipárolgásaitól). Végül nem bírtam magammal, és belenéztem a dobozokba, láttátok volna, hogy a másik két srác micsoda lelkesedéssel rajzott körém és együtt nézegettük és szaglásztuk a színes gömböket, habfürdőket, szappanokat. Aztán mostuk le a kezünkre tapadt arany csillámot. 

A tavaszi csemegék egy része a húsvéthoz, egy másik az anyák napjához kötődik (ami az angolszász országban hetekkel korábban esedékes, mint nálunk), meg van néhány fürdőcucc, ami szerintem egyszerűen csak tavaszi és kész. Amióta megkaptam őket, elég gyakran töltöttem meg a kádat vízzel, élmény volt elmerülni a habokban, lássuk, kit miért szerettem.


Már ránézni is élmény erre a válogatásra, egyből jobb kedvem lesz tőle, hát ha még meg is szagolom! Képzeljetek el egy óriási szelet, krémes répatortát, édes-mézes-vaníliás töltelékkel meg egy pohár frissen facsart narancs- és mandarinlevet: nagyjából ezt éreztem, amikor kinyitottam a csomagot, amelyben háromféle habfürdő és egy nyuszis szappan rejlett. A répát vetettem be elsőként (becses nevén Bunch of Carrots), többszörhasználatos habfürdő, tényleg az. Csodás párost alkottak a Carrot szappannal, ez utóbbi mondjuk mindennel csodás párost alkot, nagyon krémes, és édeskés-virágos-répás-sütőtökös illat árad belőle, nem lehet megunni. A Golden Egg nagyon fenszi kis habfürdőtojás: az élénksárga víz tetejére aranycsillámokat varázsol, egészen luxus élmény volt így fürdőzni, az illata pedig ennek is édes, kicsit karamellás, kicsit mézes, de picit sem tömény. És itt van még ez a hatalmas Brightside habfürdő, pont ma este volt hozzá szerencsém. Kettétörtem, mert láttam rajta, hogy bőven elég lesz két alkalomra, olyan volt, mintha frissen préselt narancslében fürödtem volna, igazi felpezsdítő élmény volt. Azt szeretem ezekben a Lush fürdőbombákban meg habfürdőkben, hogy nem csak illatot meg színt adnak a fürdővíznek, hanem lágyságot is, tele vannak mindenféle nagyszerű olajjal, amelyek ápolják a bőrömet, anélkül, hogy idegesítő módon rám tapadna valami síkos réteg. 

A húsvétról ennyit, jöjjön egy kis anyák napja meg tavaszi pezsgés!


Az a helyzet, hogy nem tudok olyan gyakran kádban fürdeni, hogy az összes finomságon végigmenjek, így ebből a csoportból még csak a bal felső csodabogyóhoz volt szerencsém. Ő az Inhale Exhale, kívül kék és rózsaszín, belül pedig valahogy így néz ki. Ez a fürdőgolyó nem csinál nagy habot, csak pezseg gyönyörűen, színesen, és egyszercsak mit látok? Egy kis cetli kandikál ki a belsejéből! Sikerült egyből majdnem félbetépnem, de a kedves üzenet megmelengette még az én zord lelkem is, nagyon ötletes! Jó sokáig pezsgett a vízben, én meg jó sokszor kikaptam, hogy megszaglásszam és keressek valamit, amihez tudnám hasonlítani. Először csak az jutott eszembe, hogy olyan hideg, de nyugtató illata van, aztán beugrott a Campari, és igen, végül arra jutottam, hogy a Camparihoz áll a legközelebb az illata. Bár a habfürdőket jobban kedvelem, azt hiszem, kedvencet avathatok az Inhale Exhale személyében. 

Alig várom, hogy a maradék habfürdőt is kipróbáljam, ami kimaradt nekem az a szintén többször használható Tulip (jobb fent), a Rose habfürdő (bal lent) illetve a Wonder Woohoo habfürdő (jobb lent).

De tudjátok mit? Ne csak én próbálgassak! Arra gondoltam, két terméket kisorsolnék köztetek (egy nyertes lesz), méghozzá egy répás habfürdőt meg a Wonder Woohoot. Mit szóltok?
Most nem lesz kincskeresés, semmi izgalom, hirtelen jött az ötlet, úgyhogy a játékszabályokat gyorsan vázolom is:

1. Kövesd a blogot itt vagy a bloglovinon! (A jobb oldali sávban fent az ikonok között találsz egy bloglovinosat, ha pedig a sáv legaljára mész, a Rendszeres olvasók felirat alatt fel tudsz iratkozni.)
2. Kommenteld a bejegyzést, amivel akarod, a lényeg, hogy írd meg azt is feltétlenül, hogy melyik csatornán követsz és milyen felhasználónévvel. 

Április 13-án éjfélig lehet játszani, másnap, hétfőn sorsolok!
Szóljatok, ha van kérdés, de remélem, minden világos. Sok szerencsét! :)

2014-04-04

Felhalmoztam #4

Mi tehetne szebbé egy igazi tavaszi hétfő délutánt, mint az, ha ellátogatok a rég nem látott Városi Könyvtárba? Hihetetlen, hogy mennyire ki tud virulni a lelkem egy ilyen programtól. Összegyűlt néhány előjegyzésem, aztán gondoltam, ha már egyszer levettem a kabátomat, csak körülnéznék legalább az újdonságok polcán.


A Napsütötte szakácsköny Frances Mayes és hites urának szerzeménye (a Napsütötte Toszkána és más hasonló című könyvek szerzője a hölgy). Egyszer gyorsan végiglapoztam, igazából nem sokban különbözik bármelyik olasz szakácskönyvtől, láttam már néhányat, és mindegyik nagyjából ugyanazokat a kötelező elemeket tartalmazza, de azért majd ebből is biztosan hasznosítani tudok egy-két ehető ötletet. A Seraphina azóta érdekel, amióta Amadea írt róla, meg a sárkány téma is vonz, hála az én rpg-kedvelő bébimnek. A tény, hogy a könyv a gyerekrészlegről való, jelenleg cseppet sem zavar, most is olyan álmos fejjel írom ezeket a sorokat, túl komoly témák befogadására most egyáltalán nincs kapacitásom. 
Két krimit is kihoztam, erről már írtam egy sort az eggyel korábbi bejegyzésemben, szerintem a Véres téllel fogom kezdeni, az izgalmasabbnak tűnik, és most elsősorban ahhoz van kedvem. Az udvarház rejtélye meg inkább a feltételezett hangulata miatt jött velem, meglátjuk majd, hogy ő mit tud. Ezek voltak az előjegyzések, amit még az újdonságos állványról emeltem le, az a Hollókisasszony Audrey Niffeneggertől. Nyilván fél óra alatt elolvastam, nagyjából ennyi időt igényel a hossza, viszont egy szemernyit sem került hozzám közelebb ezzel az írónő. Gőzöm nincs, mit akart ezzel a könyvvel. Mese, felnőtteknek, ahhoz viszont nagyon lagymatag, a fülszövegben emlegetett gótikus hangulat gondolom a holló(lány) személyében kellett volna, hogy megtestesüljön, vagy én nem tudom, de szerintem semmi gótikus nincs ebben a történetben. Hangulata lehetett volna, ha nem helyezi ennyire mai környezetbe az egészet, értem ezalatt mondjuk, hogy ha kihagyta volna a laptop, a bulizni meg hasonló jellegű szavakat. Ezek mindig arconcsaptak. De nyugodtan hurrogjatok le, hogy nem értem a kortársművészetet. Az illusztráció dobhatott volna a könyvön, de nem tette, számomra a rajzok jelentős része visszataszító volt. 

Itt van még az Azután, Rosamund Lupton kicsit paranormális könyve, a téli szünet óta kölcsönben van nálam egy barátnőmtől. Fogalmam sincs, hogy mikor fogom rászánni magam az elolvasására, egyszer egészen ráfanyalodtam, csak gondolom szintén egy olyan időszakban, amikor egyébként is halomban állt otthon a könyvtári könyv (az esetek 70%-ában ez a helyzet). 
Fekszik még itt három megyeis könyv is, Szécsi Noémitől a Nyughatatlanok, amit már nem emlékszem, hogy miért jegyeztettem elő, mindegy, itt van, majd sorra is kerül egyszer. A Jamrach vadállatait (Carol Birch) már elkezdtem, tegnap elég sokat haladtam vele, őt egyébként még télen szúrtam ki egy könyvesboltban, és jól megjegyeztem magamnak - félig a borító, félig a fülszöveg miatt. Nem is értem, miért nem olvassák többen ezt a könyvet, a népszerűsítés érdekében bizonyára szentelni fogok neki egy (valamennyire) külön bejegyzést. 
A Megvilágosodást több évvel ezelőtt egyszer elkezdtem, aztán valamiért félbehagytam, de most eléggé aktuális a téma (szavazás-bojkott, óó, de szép is lenne...), és kedvet kaptam hozzá. Saramago írásai pont nem a könnyed műfajba tartoznak, ez a regény meg főleg nem annak ígérkezik, de ha már felhozattam a könyvtár alsó raktárából, csak nem viszem vissza olvasatlanul.

Remélem, mindegyikre sor tud kerülni, mostanában nem haladok olyan gyorsan az olvasással, folyton megszakítom valami más tevékenységgel, de néha ha erőltetem kicsit, egészen jól bele tudok lendülni. Meg kezdek egyre szimpatikusabb könyveket kifogni, ez is ad némi kraftot.

Ó, és ez a szép láda, ajándék volt Bálinttól, a Nem mind lom szerzőjétől, nézzétek meg, miket fabrikál a fiú, én csak tátom a szám, mennyi szépség! Szegénynek (a ládának) még nem igazán van fix helye, egyelőre a nemlétező dohányzóasztal helyén van a kör alakú színes szőnyegen, díszletként még biztosan sokat találkozhattok vele. Imádom a ládákat, mondtam már?

2014-04-02

Erre vágyom éppen #1

Szeretem magamban azt, hogy képes vagyok apró dolgokért is lelkesedni, és azt is, hogy ezek a kis apróságok folyamatosan változnak, így gyakorlatilag mindig van valami, ami után vágyakozhatok, akkor is, ha valamelyik kívánságom már beteljesült. Nem a távoli, sok pénzbe kerülő listámat írom meg, hanem olyan dolgokat, amelyek akár karnyújtásnyira is lehetnek, legyen az tárgy vagy élmény vagy érzés. 
Szóval ez egyfajta kívánságlista, ami az aktuális hangulatomat tükrözi a teljesség és a világmegváltás igénye nélkül:

Zapp - Emlékeztek még erre a jégkrémre? Nem akarok nagymamába átmenni, de gyerekkorom óta nem láttam ilyet, kivéve a tumblrön. Ezek szerint talán van remény arra, hogy valahol, egy messzi-messzi galaxisban belefussak, enném, na. 


Egy hangulatos, de izgulós krimi - Bár sok-sok olvasmányom emlékét elnyelte valami memóriazabáló lény, aki nemrég költözött be az agyam tekervényei közé, de ha jól rémlik, ezer éve nem olvastam krimit. Ezt orvosolandó kettőt is kihoztam a könyvtárból, az egyik a Jane Austen nyomoz-sorozat első része, Az udvarház rejtélye, a másik pedig a Véres tél, svéd krimi. Szóval ők tényleg karnyújtásnyira vannak tőlem, csak előtte még a rövid lejáratú könyveimmel kellene végezni.


Kényelmes, de csini tavaszi cipő - nem mennék bele abba, hogy milyen anatómiai deformációkkal rendelkezem, a lényeg, hogy cipőviselési korlátaim meglehetősen szűkösek. Nem tudom, mekkora az esély arra, hogy találok egy minden szempontból megfelelőt, de jó lenne a lehető legkevesebb energiabefektetéssel megtalálni az igazit. Elképzelésem sincs a külalakról, úgyhogy most beszúrok ide egy random képet.




Zöld növény - aminek nem tudom, mi a neve, de az előbb elküldtem anyuéknak a képet, és majd ők megmondják. Néhány növényt sikerült kihalasztanom, jó lenne frissíteni az állományt, igaz, nem tudom, hogy ez a típus mennyire strapabíró, de nekem nagyon tetszik.


Korallszínű körömlakk - egy ideje nem jártam drogériában (tapsvihar), és a Glamour-napokig nem is tervezek menni, viszont akkor majd biztosan lecsapok egy korall vagy én nem tudom milyen színű lakkra (lehet, hogy lazac vagy mályva, ebben nem vagyok jó). De ez itt alább épp megfelelne:


Sötétkék krémes szemfesték - Ma reggel életemben először használtam a sötétkék Catrice szemhéjpúderemet, de annyira tetszett a végeredmény, hogy elkezdtem azon gondolkozni, hogy milyen színű Color Tattoo-kra tartanék még igényt. Felmerült bennem hát a sötétkék (viharkék, ha már így belejöttem a színekbe) mint opció, lényegesen könnyebb lenne vele dolgozni, mint a porossal, aztán közben eszembe jutott, hogy a Bourjois-nak van ilyenje, meg igazából a Maybelline-nek is, csak épp Magyarországon nem kapható egyik sem. Itt a nagy képkeresgélésekben egyébként olyan árnyalatnevekkel találkoztam, amelyekről életemben nem hallottam, szóval hajráhajrá, jöhetne még több szín kis hazánkba.



Újraolvasni az Isztambult (Orhan Pamuk) - Egyszer régen, amikor még nem bírtam elviselni a lassú könyveket, elolvastam az Isztambult. A város már akkor is érdekelt, viszont tényleg nem voltam túl fogékony abban az időszakban, úgyhogy újra előjegyeztettem, és nemsokára megyek is érte. Az igazi persze az lenne, ha a városban kóborolhatnék, de egyelőre beérem azzal, hogy olvasok róla.


Remélem, nem bánjátok, ha időnként előállok majd egy ilyen listával.
Meséljetek, ti mire vágytok ebben a szent pillanatban?

2014-04-01

Márciusi kedvencek és könyves zárás


Az egyik szemem sír, a másik nevet: nagyjából két éve sikerült megszeretnem a tavaszt, és a tavalyi borzalmas időjárási körülmények után rettegtem, hogy majd megint térdig gázolunk húsvétkor a hóviharban, szerencsére nem így lett: virágillat, könnyű kabátok, színes-mintás sálak, madárcsicsergés és persze sok-sok napsütés vesz körül. Egész sokszor sikerül mostanában világosban hazaérnem, viszont a nyakunkban van rengeteg munka, kicsit sok volt ez a március, a tavaszi zsibongásból keveset tudtam csak magamba szippantani.
Amúgy majdnem megfeledkeztem erről a bejegyzésről, hétvégén nem használtam a laptop töltőjét, ami annyit jelent, hogy maximum másfél órát ültem előtte. Helyette inkább takarítottam, pakoltam, előrefotóztam, sétáltam, fagyiztam, sütkéreztem a napon egy limonádé mellett, vodkanarancsoztam a malac társaságában, pizzáztam, vietnami tekercset készítettem - szombat éjjel meg azt álmodtam, hogy már vasárnap este van, és szó szerint sírok, hogy másnap hétfő. 

Rátérnék inkább a kedvencekre, kezdjük mondjuk a könyvvel, ami nem is olyan egyszerű. Ugyanis visszaemlékezni sem tudok arra, hogy miket olvastam, annyira felejthető volt ez a hónap. Oké, a Füst és csont leánya például egészen tetszett, de azért a havi kedvenctől messze van... Viszont volt itt egy kis négyzet alakú könyvecske, nagyjából egy óra alatt szaladtam rajta végig, mégis feltöltött energiával, találtam benne egészen sok hasznosítható, mindennapi, egyszerű tippet, amelyek segítségével színt vihetek az életembe. 
A Lopj úgy, mint egy művész! írója, Austin Kleon elsősorban a munkára és az alkotó tevékenységekre fókuszál, viszont szerintem a tanácsai nagy része a hétköznapi életbe is átemelhető. Később újra átlapoztam a könyvet és jegyzeteket készítettem a számomra érdekesebb gondolatokról, ezt majd veletek is meg fogom osztani. 


Egyébként, ha nem lennék úgy belassulva olvasásügyileg, valószínűleg A méhek titkos élete is bekerült volna a kedvencek közé, persze lehet, hogy elhamarkodott kijelentéseket teszek így a könyv felénél tartva. 

A hónap abszolút igaz szerelme nálam a True Detective sorozat volt, amelyről korábban írtam a blogon is. Nem kezdenék bele egy újabb áradozásfolyamba, mert akkor annak megint nem lesz vége, inkább nézzétek, mit művelnek ezek ott lent Délen. Az intro zene még mindig odavág. 


Kaja. Egészen kitartó vagyok az egészséges táplálkozás ügyében, talán az a titok, hogy egyszerre nem változtatok túl sok mindenen, lépésenként haladok a beteljesülés felé. Tehát finomított pékáru, kenyér már egyáltalán nem játszik, tésztából is csak gluténmenteset eszem. Az ebédnél sajnos kénytelen vagyok csalni néha, Győrben nem túl nagy a választék fitness kaja téren, a kiszállítós konyhák pedig már régóta nem jöhetnek szóba. Viszont a reggeli meg a vacsora a hétköznapokon a saját kis szabályaim szerint készül. (Egyelőre még hétvégén is megesik, hogy bűnözünk, de mint mondtam, lépésenként haladok:)). Reggelire általában zabkását eszem, eleinte tejjel készítettem, most már víz kíséretében dobom a mikróba, nincs nagy különbség. A tetejére rákarikázok egy banánt és egy kanál méz is megy a kásába, ezzel én délig elvagyok. A banán most amúgy is kilószám fogy, tudom, hogy nem ez a legfittebb gyümölcs a világon, de gyanítom, hogy nasi téren ez még mindig a jobb választások között van. Edzés előtt 1-2 órával például mogyoróvajas banánszendvicseket "készítek", ez annyi, hogy felkarikázom a banánt jó vékonyan, és minden második szeletre mogyivajat kenek, aztán az üreseket pedig rájuk fektetem. Imádom! 
Néha banánpalacsintát is szoktam sütni: 2 banán + 2 tojás felverve, összeturmixolva, és mini palacsintaként kisütve, ez önmagában is nagyon finom, főleg frissen. Vicces, hogy úgy érzem, mintha tényleg érne valamit ez az egész felhajtás, kevésbé érzem löttyedtnek magam, épp ezért lehet kár volt ráállni anyuéknál a mérlegre, ugyanis az egy hónappal korábbi állapotomhoz képest egy kilót híztam, ami a pasim szerint izom, de szerintem meg biztos, hogy nem, mert annyira azért nem viszem túlzásba az edzést. Majd még jövök update-tel, egyébként nagyon várom a tavasz végét meg a nyarat, hogy végre lehessen igazi gyümölcsöket venni, kicsit bővülni fognak a lehetőségeim. 


A kencéim közül két kedvencet avatok a hónapban, egyébként nagyon jó kislány voltam, alig vettem valamit, az ebayről rendeltem ezt-azt, de mind közül a legdrágább az alább látható Missha BB krém volt a maga kb 13 dollárjával. Amióta megvan ez a kis csoda, szinte semmi mást nem használok alapozáshoz, ez A Tökéletes BB krém, életem végéig ellenék vele. 42-es fényvédőt tartalmaz, én egyébként a 21-es árnyalatot használom, ami pont passzol a sápadt fejemhez. (Ettől az eladótól vettem, egy hét alatt ideért a világ másik feléről.) A kedvenc arcápolási termékem a hónapban pedig ez az Aromax Tápláló olaj volt, elvileg érett bőrre ajánlják, hát nem tudom, az enyém mennyire az, remélem még nem annyira, mindenesetre ártani nem árt, szeretek esténként pár csepp olajat masszírozni a bőrömbe, eddig kókuszolajat használtam, meg volt egy kísérletem a szintén Aromax gránátalmaolajjal, de ő túl sűrű volt meg büdös. Ez a kis üveg viszont sokféle jótékony összetevőt tartalmaz, majd ha végre kiürül a hajvégápolós üvegcsém, akkor kotyvasztani fogok egy esti olaj mixet ebből, a gránátalmából, kókusz- és szőlőmagolajból és akkor majd jó lesz. 


Amilyen hosszú volt ez a hónap, valamit biztosan kifelejtettem a felsorolásból, például, hogy vééégre eljutottam masszázsra meg hogy cuki állatkákkal találkozunk a hétvégi sétáinkon, egyet azért remélek, hogy az áprilisból már több mindenre fogok emlékezni, mostanában sokszor tapasztalok tudatvesztést, ha létezik ilyen szó, szóval hogy csak megyek és teszem a dolgom, de másnap már nem is emlékszem arra, hogy előző nap mit csináltam. 

Oké, tudom már miért volt hiányérzetem, a könyves zárást kihagytam. Szóval Ben Aaronovitch könyvével, a London folyóival szaporodott az itthoni állomány, sok boldogságot nekünk!


Szép áprilist mindenkinek! :)

Többi zárás:

Amadea
Theodora
Nikkincs