2014-08-31

Augusztusi kedvencek és könyves zárás

Na, MOST van ősz, kezdődhet a nyafogás! Én nem teszem, mert a szeptember a kedvenc hónapom, ilyenkor vagyok elememben, de már az augusztus végét is igazán hangulatosnak tartom, főleg, ha ilyen hűs, mint idén. Meleg teát azért még nem ittam, annyira nem állunk rosszul. :) Én még azért bízom a sortos-szoknyás napokban. 

A könyvek terén sokkal jobban alakult a hónap, mint júliusban. Befejeztem A tigrist, ami a távol-keleti orosz környezettel teljesen levett a lábamról. Folytattam a Kleopátra lányával Michelle Morantól, sejtettem, hogy nem fogok csalódni, mivel a Nefertitit is imádtam, de ha lehet, ezt még jobban szerettem, pedig nem is Egyiptomban játszódik, hanem az ókori Rómában, és ez nem tartozik a kedvenc helyszíneim közé, Moran mégis képes volt olyat alkotni, hogy oda legyek meg vissza. A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei nagyon jól indult, a misztikus hangulat az első egyharmadban teljesen felcsigázott, de aztán kicsit bugyuta lett az egész, mintha a könyv két felét két különböző szerző írta volna, így nem hiszem, hogy a második részt is el fogom olvasni, kár érte. 
Jött néhány nagyon nemszeretés, köztük két félbehagyás, a Caitlin Moran (még egy Moran!) meg az Ókút, az előbbiről írtam, az Ókúttal meg az a helyzet, amit már korábban is éreztem Szabó Magda "felnőttkönyveinek" olvasásakor, hogy mintha nem ugyanazt a nyelvet beszélnénk. Idegesítenek a mondatszerkezetei, az jut eszembe róluk, mint amikor felébredés után rögtön el kell kezdenem összetett mondatokban beszélni, de egy csomó szó nem jut eszembe, ezért másokkal pótolom, ráadásul teljesen hülye szórenddel párosítva. A pöttyöseiről még nem tettem le, hiszen az Abigél az egyik kedvenc könyvem. Elif Safak Szerelemjéről pedig esküszöm, rittyenteni fogok egy rövid posztot, mindenkit óva intek a regénytől, és nehezen hiszem el, hogy Az isztambuli fattyút is ő írta. A The Girl With the Dragon Tattoo angol nyelvű újraolvasása még folyamatban van, de meglepően jól haladok vele, illetve globálisan mindent értek, pedig elég homályosak az emlékeim a történetet illetően. Szerintem ha végeztem vele, be fog kerülni a kedvenc könyvek közé. Végül pedig sikerült befejeznem még augusztusban a Tolvajok telét (David Benioff), amit teljesen hirtelen felindulásból hoztam el a könyvtárból, valami depresszív, wannabe-monumentális műnek hittem. Hát nem az, de örök élmény, az biztos, csodálatos ötlet néha olyan könyveket olvasni, amelyekről azt hittük, nem is akarjuk őket. Ő a hónap legkedvencebbje. 

Könyves képem nincs, viszont teljesen belezúgtam ezekbe a képekbe.

Két zenét hoztam, az egyik ősrégi, a másikat pedig csak néhány napja fedeztem fel, de érzem, hogy jó lesz, már rengeteget hallgattam.
Volt néhány durcás napom mostanában, és amikor már nagyon elegem volt mindenből, akkor fülhallgató be, és mehet a Farewell to the Fairground.


A másik dal a Washed Out nevű együttesé, aminek a neve valamelyik nap az agyam hátsó szegletéből szivárgott elő. Az All I Know eredeti verziója is szuper, de a Moby-féle remix még szimpatikusabb, igazi nyárbúcsúztató szám - nekem.


Van még itt sok-sok videó, ami nem zene. Essiebuttonról már tettem említést, ő a kedvenc YouTube-beauty bloggerem, imádom a videóit. Vlog csatornát is üzemeltet, ami sokszor kicsit túl sok kutyasétáltatást és teakészítést tartalmaz, most viszont belevágtak egy skandináv road tripbe, ami ha minden igaz, ma ért véget, tegnap került fel az utolsó videó. Londonból indultak autóval, onnan Hamburgba, aztán Dánia, Norvégia, Svédország, majd megint Dánia. Először nem is akartam nézni, aztán teljesen rákattantam, újra elkapott a mehetnék, bár az mindig bennem van, csak néha jobban, néha kevésbé. Azóta is Dánián pörgök, illetve a hygge-n, ami ez:


A hygge kifejezés úgy tudom, a norvégoktól származik, de a dánok használják előszeretettel. Lefordíthatatlan, magyar szót biztos nem tudnék rá mondani, de a lényeg, hogy valami kellemes érzés, ami akkor önt el, amikor olyan légkör vesz körül, ami melegséget áraszt, például a gyertya szép fénye, a barátaid jelenléte, vagy megvitatni az élet kis és nagy dolgait egy asztal körül, az is hygge. Szóval értitek. Mindenesetre ha szeretitek a skandináv kultúrát, ajánlom essiebutton vlogjait a kis körtúrájukról, én egy idő után már minden nap remegve vártam az új részt, sajnálom is nagyon, hogy hazamentek, London nem annyira érdekes.:)

A bjúti kontent most épp annyira nem hoz lázba, de azért egy-két dolgot felsorolok sebtiben. A körömlakkozást illetően jelenlegi kedvencem a mindkét kézen más színű lakk-felállás. Nem igazán tetszett sosem az a megoldás, hogy a gyűrűsujjak más színűek, mint a többi, az meg néha unalmas, hogy mind ugyanolyan, úgyhogy gyakran kötök ki emellett, persze előtte gondosan kiválasztom a színeket. :) Egyforma textúrájú (krém finish főleg) illetve színben harmonizáló lakkokat keresek, és ilyenek születnek:


Egyéb kencekedvencem a hónapban a jólbevált kókuszolaj, isteni a finomítatlan verzió illata, nem tudok betelni vele. Illetve rájöttem, hogy bármennyire durva szemcsés ez az Ocean Salt arcradír, és hiába van benne szesz meg limelé, nemhogy kárt nem tesz a bőrömben, de a lehető legjobbat hozza ki belőle. Heti egynél többször azért nem használom, illetve tuti akkor sem használnám, ha érzékeny bőröm lenne, de mi ketten nagyon egymásra találtunk, most igazán - habár már november óta megvan.

 

A hónap legtöbbet használt sminkterméke pedig ez a Catrice pirosító volt, ami nekem egyaránt megfelel kontúrozáshoz és pirosításhoz is - kontúrozni inkább pirosba hajló színekkel szeretek, a bronz árnyalatok nagyon elütnek a fejemtől. Mindehhez az örök kedvenc Real Techniques Multi Task brush-t használom, ami tudom, hogy messze nem egy kontúrecset, de rám kimondottan jellemző, hogy kb egyik ecsetemet sem arra használom, amire való.


Négy könyvet szereztem be a hónapban, de mivel kettő csere volt, ezért kettőtől meg is váltam. Az Enigmát és A hajnalra várvát cseréltem, a Tündérkrónikák első két részét pedig használtan vettem egy molytárstól. Úgy érzem, érik egy újraolvasás. 


A többiek pedig:
Amadea
Catriana
Horsegirl
Nikkincs
Nita
PuPilla
Theodora
Zakkant

Holnap elolvasom az ő posztjaikat is, most viszont bevackolom magam az ágyba, és megpróbálom kialudni a frontot. 

2014-08-29

Tervek és ami lesz belőlük

Miközben azon gondolkozom, hogy kell-e vessző a címben szereplő és kötőszó elé, próbálok rájönni, hogy miért nem bírtam elolvasni a felét sem annak, amit nyár elején elterveztem

Szokásos irreleváns kép, és ő nem az én macskám

Elfújta a szél - hosszú, mint a nyüh, eszembe sem jutott nekiállni. És ráadásul saját példány, ők pedig mindig árral szemben úsznak.
Sötét helyek - valaki június 16. óta nem hozta vissza a könyvtárba (vagyis nem azóta, hanem ez lett volna a határidő). Mindegy, ennek biztosan így kell lennie.
Az almamag íze - nincs kifogásom, kerülgettem sokat, le is vettem a polcról, aztán nem tudom, mi történt. Pedig őt nagyon nyáron szerettem volna, de mindegy, a szeptember is alkalmas lenne szerintem, csak kerüljön sorra, még nem temetem el teljesen.
Az opcionális tételekből sem olvastam el semmit. 
Két sikerem, a London golyói folyói (a golyói typo volt, muszáj volt bent hagynom) és A nyár, amikor megszépültem nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, a London folyói mondjuk nem volt rossz, és majd biztosan elolvasom a folytatásokat is, de többet vártam. A KMK-s YA pedig nem az én műfajom, majd kinyomtatom ezt egy cetlire és kimágnesezem a hűtőre, vagy leírom díszítősorba cikornyás iniciálékkal, hátha akkor felfogom. Nem érdekelnek a tini szerelmi történetek, tudom, hogy gáz ilyet kijelenteni, de ezeken a szerencsétlenkedéseken annyira túl vagyok... Már most biztos vagyok benne, hogy az Eleanor & Parkot sem fogom elolvasni.

Mit olvastam helyettük? Főleg keveset, legalább is így érzem (a négyhetes szembajom sem segített hozzá a sok olvasáshoz). Maradandó olvasmány kevés van, de legalább elkezdtem angolul olvasni. A tavalyi nyárból megmaradt néhány könyv a fejemben, ami kimondottan a kánikulás estékre emlékeztet, most elgondolkoztam azon, hogy idén melyik az. A Kleopátra lánya, a Pingvinélet, A tigris, A párduc és talán a Vándorsólyom kisasszony... (mennyi állat!) ilyenek lesznek. 

Őszre is írjak terves listát? :D

2014-08-28

Kacsapüré

Néha megesik, hogy annyira a fejembe veszem egy étel jövőbeli elkészítését, hogy teljesen megszállottá válok, elkap a flow és csak kutatok és kutatok, amíg a kivitelezéshez szükséges tudást meg nem szerzem. Egy hirtelen láncreakció eredménye volt, hogy nekiálltam megsütni az állítólag híres (én egy hete hallottam róla először) grúz nemzeti ételt, a hacsapurit (khachapuri), annak is az "adjarian" változatát, csak mert az úgy elég látványos. Pár perc alatt zajlott le a fejemben egy asszociációs vihar, aminek a vége az lett, hogy három napig Grúziával keltem és feküdtem, illetve pár percen belül rábukkantam erre a képre:


Átküldtem az édesemnek, aki elég világosan a tudtomra adta, hogy kér ilyet. Challenge accepted, bár előre szólok, hogy egyáltalán nem lett autentikus a mi verziónk, csak mert nem sok hangulatom volt péntek este kibiciklizni a nagyteszkóba, hogy juhtúrót vásároljak, amely úgy fest, óriási kuriózumnak számít a környék kisebb boltjaiban, mivelhogy nincs. Meg a pasim nem is szereti, én mondjuk szívesen megkóstoltam volna azzal (na majd egyszer a helyszínen...).

Persze ahány recept, annyiféle, én nagyjából ebből indultam ki, értelemszerűen nem egy kiló liszttel vágtam azért neki. Volt olyan recept, amelyik joghurtot is írt, így egy pár kanállal tettem a tésztába, gyakorlatilag a linkelt receptben szereplő vizet helyettesítettem azzal. 

Hozzávalók:
40 dkg liszt + 1 kávéskanál só
1 kocka élesztő
2 dl tej
1 kávéskanál cukor
1 tojás
1 dl joghurt

Belevalók:
30 dkg juhtúró - ami nálam nem jött össze, igazából lehet bele bármilyen félkemény sajtot is tenni, én Goudát használtam, annak legalább van íze
2 dkg vaj
2 tojás (1 a sajtba, a másik sárgája pedig a tésztát megkenni)
(a tölteléket illetően nem akartam felezni/harmadolni az adagot, jól tettem)

A tetejére: 3 tojás + 3 dkg vaj (mert 3 "sütim" lett)

A tejet felmelegítettem a cukorral, beletörtem az élesztőt és letakartam kicsit, közben kimértem a lisztet egy nagy tálba és tettem bele sót. Az élesztős tejet ráöntöttem a lisztre, és elkezdtem gyúrni, aztán beleütöttem a tojást, és csak dagasztottam és dagasztottam. Ment bele még joghurt is, aztán amikor úgy festett, hogy nagyjából kész, egy pici lisztet még öntöttem rá, hogy nagyjából összefogjam az egészet. Begyújtottam a sütőt és ráraktam a meleg tetejére letakarva. Egy óra alatt simán megkelt. Közben volt időm lereszelni a sajtot, belekevertem a vajat és a tojást. És mivel húsevők vagyunk, pirítottam egy kis szalonnát is, de pssszt!

Amikor szép nagyra kelt a tészta, háromfelé szedtem és próbáltam kinyújtani (közben tekerjük fel a sütőt maxra). Egy kevés lisztet felhasználtam még ehhez, hogy lehetőleg ne ragadjon, de főleg úgy nyújtottam, mint a bácsik az olasz pizzériákban a pizzatésztát, tehát kézben-levegőben. A lyukakat meg betömködtem, jobb híján, de érdemes elég vékonyra nyújtani, mert nagyon tömény lesz a végeredmény. Egy tepsit kicsit beolajoztam, arra fektettem rá 2 "hajót" (akkorák lettek, hogy egyszerre ennyi fért rá), megkentem őket a tojássárgájával és beleraktam a sajtos keveréket meg a kis szalonnát. Full hőfokon sütöttem kb negyed órát-20 percet, majd kivettem, rájuk ügyeskedtem egy-egy tojást (persze mivel jól megraktam sajttal, folyt le róla kicsit, bénáztam egy sort), aztán visszatettem és addig sütöttem, amíg a tojás nagyjából remegős lett (~5 perc). Tálaláskor -vagyis azonnal - pedig egy kis kocka vajat tettem a tetejükre.


 Nem mondom, hogy életem legjobb kajája, de örülök, hogy kipróbáltam, mert végül is sikerrel zárult a projekt :) Nekem egy picit tömény tészta az egész, de ahol ott a tojás és a sajt, ott nagyon-nagyon finom. Legközelebb ennyi energiabefektetéssel inkább pizzát sütök, de azért ebből is elég hamar elfogyott egy szép mennyiség, szerettük.

Lehet, hogy a sör rontja kicsit az összképet, de szerintem nem.

2014-08-21

Két triviális tengeri sós házikence

Gondolkoztam azon, hogy érdemel-e ez az egész egy bejegyzést, annyira szimpla és egyértelmű mindegyik radír, amit készítettem, de aztán úgy voltam vele, hogy mostanában úgyis azt vallom, hogy többnyire a legegyszerűbb dolgok a legjobbak, úgyhogy belevágok.
Ráadásul szeretnék minél természetesebb termékekre áttérni, legalább néhány területen, ami nem azt jelenti, hogy 1500 Ft-os szappanokat vásárolok halomszámra, inkább néhány alap terméket szerzek be, és azokat próbálom felhasználni a napi szépségápolás során. Most már egyre több természetes olaj és egyéb alapanyag sorakozik a fürdőszobában/konyhában, és szeretnék minél több vegyszeres cuccot száműzni onnan, elsősorban az arcápolást illetően. 

Végre találtam tengeri sót, ami azt illeti, úgy hittem, rövidebb kör lesz ez. Végül a sarki tesco s marketben vettem dobozos tengeri sót (ilyet), de amikor kibontottam, meglepettem tapasztaltam, hogy ez sem nagyszemű. Mint később kiderült, sokkal jobb ez így, úgyhogy ha házi test- és egyéb radír összedobására adnátok a fejeteket, próbáljatok olyan tengeri sót találni, ami valahol félúton van a nagyszemű és a finomsó között. 


1. TESTRADÍR TENGERI SÓVAL

tengeri só
olívaolaj

opcionális tételek: egyéb szép olajak (pl. szőlőmag, mandula, kókusz, stb.), illóólaj, méz

Nem írok arányokat, mert ha elkészítitek, úgyis látni fogjátok, hogy miből mennyit kell belerakni. A lényeg szerintem, hogy egy kicsit kevesebb olajat tegyetek bele, mint amire eredetileg gondolnátok. Az enyémbe ment egy kis méz is, öntöttem bele a TBS szépítő olajából (citromos) - csak az illat kedvéért, de ha az nem lett volna, akkor lehet, hogy citromhéjat vagy citromfű illóolajat öntök bele, ugyanis szerintem a só-olívaolaj-citrom illatkombó nagyjából verhetetlen. Mivel van otthon kókuszolaj és szőlőmagolaj, ezekből is tettem bele, de csak mert nem bírtam magammal. 

Sokkal jobban szeretem a sós és a cukros testradírokat, mint azokat, amelyekben vagy valamilyen magőrlemény vagy mesterséges darabkák vannak, mert a só meg a cukor egy idő után elolvad a bőrön, főleg egy meleg zuhany során, ezért kíméletesebb, és talán a lefolyónak is jobb. :) Egyedül a kávés radírt nem próbáltam még, de szerintem egyszer majd olyat is készítek. 

Mivel az olívaolaj nem a legkönnyebb olajok közé tartozik, szerintem jobb még tusfürdőzés előtt radírozni, mert nagyon olajos maradhat utána a bőrünk. Ja és ha netán talpat is radíroztok, vigyázzatok, hogy ne essetek hanyatt a kádban! :)

2. FEJBŐRRADÍROZÓ TENGERI SÓVAL 

A Lush Rub Rub Rub radírja adta az ötletet, amelyet nem csak testre, de hajra - vagyis a fejbőrbe masszírozva -  is lehet használni, csak annyira eszement szaga van (leginkább a kínai cipőkre emlékeztet), hogy inkább készítettem egy saját változatot, mivel a koncepcióval erősen szimpatizáltam. 

tengeri só
sampon
1 ek kókuszolaj
10 csepp rozmaringolaj
10 csepp teafaolaj

50 ml-s tégelyben készítettem el, de mivel ez elég lötyögős állagú lesz, lehet, hogy érdemes egy nagyobban összekutyulni és tárolni kisebb mennyiséget, mert csak borul ki mindenfelé. A tengeri sót és a sampont összekevertem úgy, hogy egy sűrű, de azért folyékony masszát kapjak, ehhez öntöttem kb egy evőkanál kókuszolajat illetve a rozmaring- és a teafaolajat. A rozmaring serkenti a haj növekedését, a teafa pedig a korpa ellen nagyszerű, de tehetünk bele mást is, pl. ricinusolajat akár. 

Értelemszerűen hajmosás közben használom, az első samponozás helyett. Nagyon jól tisztítja a fejbőrt és serkenti a vérkeringését, bár habzani nem fog, a Rub Rub Rub sem habzott nekem soha, ha azzal kezdtem, de ha a második samponozáshoz használtam, akkor már igen, szóval lehet, hogy úgy ennek is lenne habja, mindenesetre szerintem ezzel érdemes inkább kezdeni. 

Van még egypár DIY házikence a tarsolyomban, amit már napi szinten használok, írok majd róluk is. 

2014-08-17

Beszerzések innen-onnan #2

Miközben egy nem túl finom 5-perces-bögrés-mikrós-sütit eszem, úgy döntöttem, közzéteszek egy újabb beszerzős körképet, csupa lányos dologgal lesz tele, én szóltam. Azért annyit elöljáróban, hogy ezeket nem két nap alatt vettem, ekkora hoarder azért nem vagyok, remélem, elhiszitek! :)


Lajosos nyaklánc: az ebay-ről rendeltem, nem bírtam ki, hogy ne... Jött még vele 2-3 más típusú nyaklánc, az egyik az első napon szétesett, ilyen is van. Többféle állatfejből kapható, nekem nyilván macskás kellett. 


A Catrice és Essence standok kiárusítása hetekkel ezelőtt megkezdődött, én nem sok mindent találtam magamnak, egyedül a színes szempillaspirált meg azt a sötétkékeszöldes jumbo szemceruzát (349 Ft/db). A Catrice mostani trendkiadásából viszont nagyon megtetszett a halványlila szemceruza, úgyhogy hosszas vívódás után végre elhoztam. Szerintem jó lesz, mert a tesztercsík még fürdés után is látható volt a kézfejemen (volt ott kb. 5 vonal, csak ez maradt meg). Persze 3 hete nem festhetem a szemem, brühühűű, alig várom, hogy valami óriásit alkossak egy fájdalommentes reggelen. 


Lakkok... nos, annak ellenére, hogy nem szeretek lakkozni meg utálom a körmeimet, azért elég nagy ütemben gyarapszik a gyűjtemény. Mentségem, hogy a Coloramák és a Catrice akciósak voltak, a Moyra standnál meg mindig elcsábulok. A fehér az lájtos homoklakk, gyönyörű, az átlátszó pedig egy gyorsszárító fedőlakk, eddig egyszer próbáltam, akkor nem igazán szuperált, majd még tesztelgetem, bár kezdek afelé hajlani, hogy a legjobb, ha egyáltalán nem használok fedőlakkot.


A Wellness&Beauty újabban egészen lenyűgöz, épp beleszerettem a kézmosóikba, erre pont azt a kettőt kivonták a forgalomból, majd az újat lehet, hogy kipróbálom, ha végre elfogy a mostani Baba förmedvényem. Ennek a testápolónak pontosan olyan illata van, mint a júliusi kedvencekben említett Sun Ozon tusfürdőnek, szóval eléggé férfias, de nyáron imádom ezt az illatot. A fél kilós finomított kókuszolajom így bő egy év után talán elfogy végre, gyorsan megrendeltem az utánpótlást egy webshopból. Mindig teljesen elégedett voltam a finomított (és olcsóbb) verzióval, de most hogy szagoltam a finomítatlant... azt hiszem, ezentúl mindig ilyet fogok használni, ellenállhatatlan az illata! Már írtam, de azért most újra: használom arc- és testápolásra, illetve hajpakolásként is, főként a fejbőröm szereti. Akárcsak a rozmaringolajat, amit samponba keverve alkalmazok, elméletileg késlelteti a zsírosodást és serkenti a hajnövekedést. Szerintem az illata is nagyon kellemes, jól passzol a vérnarancsos samponomhoz. 

Ennyi voltam, most egyébként épp nem is izgat semmi, hogy úú de megvenném, egyébként is szokás szerint tele a fürdőszoba, úgyhogy inkább a jövőbeli nyaralásaimra gyűjtök, mert hát collect moments, not things, ugye.

2014-08-15

Én nem leszek tökös csaj

Annyi bejegyzés született már Caitlin Moran könyvéről, a Hogyan legyek tökös csaj?-ról, és legtöbbjük annyira gondolatébresztő volt, hogy úgy döntöttem, elolvasom én is, pedig szeee posztja annak idején kellően elvette a kedvem tőle. Ám nem szabad olvasatlanul véleményt nyilvánítani könyvről, úgyhogy elhoztam a könyvtárból. 
Most mégis az lesz, hogy véleményt nyilvánítok olvasatlanul, mert 50 oldalnál tovább nem jutottam, kár az időt ilyesmire pazarolni szerintem. 


Kezdjük a címmel. Ami normálisan fordítva Hogyan legyünk nők? Nem, nem, nem jó a sorrend. Kezdem inkább azzal, amit olvastam. Nem kell hozzá pszichológus diploma, hogy észrevegyük: Caitlin anyja kigúnyolta a lánya nőiesedését (itt a biológiai dolgokra gondolok), illetve vagy viccet csinált belőlük, vagy csak nem vett tudomást bizonyos jelenségekről. Na most ha 13 évesen egyedül kellett volna megküzdenem a nővé válás folyamatával, ha anyukám nem magyarázta volna el nekem, hogy mi az a tampon meg nem vitt volna orvoshoz, amikor kiderült, nálam nem minden ugyanúgy működik, mint általában szokás, valószínűleg én is megutáltam volna mindent, ami a nőiességgel kapcsolatos, biológiai értelemben. Nem mintha várnám a pirosbetűs napokat a hónapban, és szőrteleníteni sem imádok, de ezek a mindennapi életem részei, és nem reklamálok miattuk. Nyilván, ha úgy tetszene, nem szedném le a szőrt. Sőt, tovább megyek: ha a pasimnak tetszene úgy, akkor lehet, hogy szeretnék a kedvére tenni. Mekkora megalázkodó ostoba elnyomott nő vagyok, igaz? Nem is érdemlem meg, hogy nőnek nevezzem magam.

Szóval ezt a lányt fiatal korában elég sok sérelem érte attól a személytől, aki kb az egyetlen lett volna, akire támaszkodhat a fenti kérdésekben. Innentől kezdve szerintem nincs miről beszélni, nincs értelme ennek a könyvnek. Amit egy sérült nő írt. Nem érdekel, hogy ugyanaz-e vajon a véleményünk a gyerekvállalásról, simán lehet, hogy igen, mégsem vagyok rá kíváncsi, egyszerűen nem mérvadó, hogy ez a csaj mit gondol a nőiességről. És akkor emlékezzünk a címre, arra, hogy How to be a woman?. 

Ennél többet nem merek írni, inkább belemegyek picit abba, hogy számomra mit jelent nőnek lenni, mit szeretek benne, és mit nem. A feminizmus alapvető felvetéseivel természetesen egyetértek. Felháborodok rengeteg jelenségen, azon, hogy nem egyforma a bérezés, hogy kevés a női politikus (bár elég Hoffmann Rózsára gondolnom, és egyből azt kívánom, bár lenne még kevesebb), meg a kettős mérce is borzasztóan idegesít, tehát minden nő kurva, aki alkalmi partnerekkel szórakoztatja magát, de a férfiaknak ugyanezért hátbaveregetés jár, és akkor ott van még a sok "nemi szerep", nőknek a fakanál meg a szülés jut, a férfiak kezébe meg szerszámosládát, ölükbe sztriptíztáncost. 

Vannak azok a nők, akik engem is kifeszítenek. Általában nem kedvelem az embereket, de a nőket talán még kevésbé, mint a férfiakat. Ezerszer alattomosabbak, mint a férfiak, mindent túlbonyolítanak, irigyek, hisztisek, és még sorolhatnám. Nagyon sok nőtípustól rosszul vagyok, de egyébként sok férfitípustól is. Vannak olyan nők, akik miatt szégyellek nő lenni. Viszont én szeretek nő lenni, örülök, hogy annak születtem, és szerencsére nem érzem nap mint nap a saját bőrömön, hogy milyen megalázó a helyzetem. Ha azért készségesebb az eladó srác velem a műszaki boltban, mert lány vagyok, hát így jártam, nem fogom kikérni magamnak. Vagy ez is a kettős mérce, csak pont fordítva? 
Tudjátok mit? Mindig lesznek az életnek olyan területei, amelyet a férfiak, másokat meg a nők uralnak. Ám sokszor érzem úgy, hogy azok, akik a nemi egyenlőségért harcolnak, többet ártanak, mint használnak, mert komolytalanná teszik az egész eszmét (pl. a bulihelyes ezres belépős sztori, nem tudom, sírjak-e vagy nevessek rajta). Illetve nem gondolom, hogy a női egyenjogúság abban nyilvánul meg, hogy nem hódolunk be a divatnak, mi, nők, és csakazértsem borotváljuk le a szőrt különböző testtájainkról. Ha újra divatba jön a szőr a pornófilmekben, Caitlin akkor meg majd le akarja szedni vajon? 

Tovább nem fejtegetem az elképzeléseimet, mert szerintem sokan már ezekig a sorokig sem jutottak el. A lényeg számomra az, hogy szeressük magunkat, nőként és emberként. Nem kell verni az asztalt, hogy de én nő vagyok, cseszdmeg, mert ezzel csak hülyét csinálunk magunkból. Sosem voltam egy masnis-fodros lány, nem is leszek, emellett nem akarok gyereket szülni, sem feleség lenni, de mindezt nem azért teszem, hogy beintsek A Rendszernek. Szeretem, hogy kilakkozhatom a körmöm, kifesthetem a szemem. Szeretem, ha egy férfi előreenged az ajtónál, és kiakadok, ha nem így tesz. Látjátok, az én elméletem is tele van ellentmondással, de szerintem valószínűleg mindenkié. Nekem így kerek a világ, de azon kívül, hogy ezt most leírtam ennek a könyvnek a kapcsán (megint csak azt mondanám, hogy szegény fák...), nem próbálom mások fejébe sulykolni az okosságot. Lehet, hogy azért, mert szerencsés vagyok, nincsenek negatív tapasztalataim (ja, de... egy van, az egy életre is elég volt), de egy ideje rájöttem, hogy azzal nem megyek semmire, ha a körülöttem levőkre mutogatok. 


2014-08-12

A párduc és A tigris

Imádom az ilyen véletlen egyezéseket, ezt épp most fedeztem fel: két nagymacska-című regényt olvastam egy hónapon belül, nem mintha bármi közük lenne egymáshoz a címet leszámítva, mert A párducban még csak nem is szerepel a címadó állat és Szicíliában játszódik, A tigris meg valóban tigrisekről szól, de ez a könyv inkább non-fiction, és az orosz Távol-Keletre repít el minket. 

Giuseppe Tomasi di Lampedusa: A párduc

Salina korosodó hercege igyekszik felvenni a fonalat a lassan folydogáló, apróságokban megmutatkozó változásokkal, amelyek az egységes Olaszország létrejöttével indulnak be igazán. Nem annyira unalmas, amilyennek hangzik.

amiért szerettem:
Szicília a helyszín, emiatt kezdtem el olvasni.
Tájak színes-szagos valójukban: az író ebben nagyot alakított. A nyelvezet általánosságban is közel állt hozzám, de ahogy a természetet életre kelti, az külön piros pontot érdemel.
Esendő, ám szerethető karakterek: Salina hercege, a főhős olyan ember, akit nem tudtam nem szeretni, még akkor sem, ha néha nehezteltem rá azért, amit épp tett. Persze, lehet, hogy az olaszok iránti elfogultságom is benne van ebben.
Időtálló stílus: eleinte azt sem tudtam, mikor született a regény (az 1800-as évek második felében játszódik), aztán kiderítettem, hogy 1958-ban jelent meg Lampedusa halála után. Bármikor írhatták volna ezt a szöveget, én pedig szeretem azokat az írókat, akik képesek az ilyen trükközésre. 

amiért nem szerettem:
A kezdeti lelkesedésem félidőben hanyatlani kezdett: mindig attól félek, amikor az első oldalakon megszeretek egy könyvet, hogy vagy a szövegben, vagy bennem lesz kevés a lendület, és nem tart majd ki a végéig. Most hiába imádtam a mondatokat, amelyeket Lampedusa kreált, a tartalom, az események nem tudtak kellően lekötni, és a vége felé gyakran megesett, hogy átlapoztam oldalakat. 
Lampedusa miért csak egyetlen könyvet írt? Aki így ért a szavakhoz, nem lehet olyan kegyetlen, hogy egy darab regénnyel szúrja ki az olvasóközönség szemét. 

"Egy 45 éves férfi mindaddig fiatalnak érezheti magát, amíg észre nem veszi, hogy szerelmes korú gyermekei vannak."

John Vaillant: A tigris

A messzi orosz tajgán egy tigris furcsán kezd viselkedni, ami abban nyilvánul meg, hogy ok nélkül támad emberre, holott a "megállapodás" szerint olyat nem szokás. 

amiért szerettem:
A helyszín Oroszország, annak is a legeldugottabb sarka: ritkán hall az ember a Kína és a Japán-tenger közé beszorult területről, amelynek egyes pontjai délebbre fekszenek a francia Riviéránál, mégis a térségben keverednek a trópusi és a sarkköri éghajlatra jellemző sajátosságok, akár az időjárást, akár az állat-és növényvilágot vesszük figyelembe. (Érdemes elolvasni a kapcsolódó karcot a molyon. Meg ezt a karcot is.)
Kellemes meglepetés volt a könyv műfaja: először azt hittem, hogy ez egy regény lesz, amit egy igaz történet inspirált, de ez tiszta non-fiction, picikét kiszínezgetve. Viszont akinek nincs türelme az ilyesmihez, akit nem érdekel se a tigris, se a hely, ahol él, neki se álljon. 
A szereplők tehát valós személyek, ám egyáltalán nem idealizáltak. A könyv közepén még egy albumot is találhatunk a fotóikkal, meg tigrisekkel és méteres hóval. 

amiért nem szerettem:
Kicsit túl amerikai, ha már muszáj mondanom valamit. A szerző, szerintem a gyengébbek kedvéért mindent Amerikához hasonlít, például a területek nagyságát az USA államaihoz, és így tovább. Illetve az "akciójelenetek" picit hatásvadászok, ami szerintem nem passzol a könyv műfajához, de ez biztos kellett ahhoz, hogy el lehessen adni a könyvet. 

Furcsállom, hogy a KMK kiadta A tigrist, biztosan sok olvasójuk dobta félre csalódottan, miután rájött, hogy nem egészen azt kapta, amire számított. Mivel imádok mindenféle különleges helyről olvasni, nekem külön öröm volt, hogy ilyen részletes képet kaptam Oroszország legtávolabbi térségéről, és mivel egyre inkább kezdem megkedvelni a non-fictiont, egyáltalán nem bántam, hogy nem regény formában olvastam erről a különleges állatról és a körülötte zajló hercehurcáról. 


2014-08-11

30 fok van és augusztus

"Hetek óta úgy érzem, mindjárt vége a nyárnak..."
"Hogyan sminkeljünk őszi színekkel?"
"Iskolakezdési akció a LIDL-ben"

A gyengébbek kedvéért az alábbi képpel szeretném alátámasztani, hogy augusztus 11-e van, és az időjárás is ennek megfelelő.


2014-08-04

Zöldcitromos sajttorta

Ezt a tortát anyu szülinapjára "sütöttem", igaz, nem először, de mivel két éve készítettem el utoljára, és akkor egy szedett-vedett lapra csak a hozzávalókat és mennyiségüket írtam fel, kicsit aggódtam, hogy nem fog sikerülni, mivel komoly konyhai tapasztalat híján csak annyira tellett, hogy összekevertem az összetevőket. 
Ez szerencsére bejött, tehát ez az egyik pozitívuma ennek a tortának, ráadásul semmi durva gépezet nem szükséges hozzá, valamint sütni sem kell és persze nagyon finom.

Engem eleve könnyű megvenni azzal a szóval, hogy sajttorta, nem is a krémsajt-összetevő miatt, sokkal inkább a kekszes-vajas alap teszi meg a hatását, elkészíteni is egyszerű, és nem nagyon tudok finomabb toraalapot elképzelni ennél. 

Hozzávalók

200 g keksz (220 g-os natúr Zabfalatokat használtam, picit lopkodtam belőle)
100 g vaj, olvasztva

320 g krémsajt (Lidl sajátmárkásat használtam, tökéletes)
4-5-6 evőkanál cukor
5 db lime
1 dl zsíros tejszín
1,5 evőkanál zselatinpor


Először az alapot raktam össze, annak úgyis kell egy fél óra a hűtőben. Kapcsos formába borítottam az összetört/aprított kekszet (zacsiba raktam és húsklopfolóval nekiestem), majd ráöntöttem az olvasztott vajat és belenyomkodtam az egészet a formába, aztán ment a hűtőbe.
Ezután lereszeltem 4 lime héját és kifacsartam a levüket. Egy tálba tettem a krémsajtot, elkevertem 4 ek cukorral (később, a lime hozzáadása után még tettem hozzá valamennyit, meg kell kóstolni, hogy milyen). Fokozatosan öntöttem hozzá a lime levet+héjat, mert egyszer megtörtént már, hogy összekapta a krémsajtot, most így szerencsére nem. Ezután jött a tejszín, majd a másfél kanál zselatinpor, ráöntöttem az egészet a "tésztára", majd az ötödik lime-ot szépen rákarikáztam, és betettem a hűtőbe. Két óra alatt megdermed. 

Gondolom, kompatibilis a recept más citrusfélékkel, én most ahhoz kaptam kedvet, hogy naranccsal csináljam meg egyszer, akkor lehet tennék bele egy kis gyömbért, vagy a kekszes alapot készíteném gyömbéres kekszből. 

Azt szeretem ebben a tortában még, hogy nagyon könnyű, egyáltalán nem tömény, nyári melegben teljesen jól esik.

Babos kendőre is kitettem a receptet, rég írtam már oda. :)

2014-08-01

Júliusi kedvencek és könyves zárás

Júliusban nagyon stabil lehettem érzelmileg, ha ennyire nem tudott rám hatással lenni semmi! Az történt, hogy kitaláltam, hova megyünk nyaralni és nagyjából mikor, ez kötötte le a gondolataim egy részét, sikerült is foglalnom jegyet, szállást, aztán rávetettem magam az Internetre és beírtam a gugliba különböző nyelveken, hogy Szicília legszebb strandjai, meg tumblrön tájékozódom, hogy mely városokat lesz érdemes meglátogatni abban a néhány napban. Szóval a havi top téma nálam most ez, igaz, szeptember végéig várnunk kell még az utazásra, de akkor talán pont jó lesz itt hagyni picit az országot (amit lassan egyébként hosszú távon is boldogan megtennék). 
Egy kis ízelítő:


Szicíliát mindig egy sárga-kék vidéknek képzeltem

A kedvenc könyvem a hónapban pedig... nos, nincs ilyen. Nem hagyott bennem semmi mély nyomot, inkább csalódásaim voltak, a London folyóiból talán ki lehetett volna hozni ennél többet is, A Végtelen-fjord prófétái meg nagyon messze volt attól, hogy elnyerje a tetszésemet, pedig az első 100 oldalt még egészen szerettem. Ami a legjobb könyves élményem volt a hónapban, az a Twilight (!!44!4!!!!4!), méghozzá angolul (még sehol sem tartok benne), illetve elkezdtem A tigris című dokumentumregényt, ami kicsit olyan, mintha tovább olvasnám a Szibériai anzikszot, csak picit több tigrissel.

Most is hoztam zenéket! Rákaptam a mindenféle remixekre, mostanában sorozatban dobálja fel nekem a youtube őket. Az első a sorban a U2 Ordinary Love-ja, rengeteget hallgattam. 


Sosem gondoltam, hogy valaha képes leszek szeretni bármit Parov Stelartól, rosszul vagyok a nyekergő énekhangtól, ami annyira jellemző a zenéire. A The Sunban ez egy fokkal elviselhetőbb, illetve ez a remix sokkal jobban tetszik, mint az eredeti verzió, teljesen odavagyok érte. 


A Don't Wanna Dance - főleg ebben a kivitelezésben - egy tökéletes nyári, szabad dal, most, amikor csak feküdni tudtam néhány napig, ezt is kismilliószor meghallgattam, még nem untam meg. 


A hónap legvégén beszereztem néhány kencét, de hiába imádom egyiket-másikat, nem teszem még bele az ehavi kedvencekbe, inkább egy beszerzős posztot kanyarítok nekik majd a hétvégén. Ezeket viszont szinte egész júliusban használtam nagy lelkesedéssel:


A Balea szemkrém teljesen illat- és mindenmentes, emellett nagyon könnyű az állaga, mégis jól hidratál, szóval úgy érzem, végre rátaláltam a megfelelő szemkörnyékápolóra, illetve gondolkozom azon, hogy a Balea hasonló jellegű arcápolóit is kipbróbálgatom a jövőben. Amíg mindenki a dm-es napozócuccokat isteníti, én a Rossmann Sun Ozon sajátmárkás napozás utáni termékeit vásárolom fel sorban. A kedvenc ez a tusfürdő, pici radírozó gyöngyök is vannak benne, de engem az illata fogott meg, ami ugyan teljesen pasis, viszont egyszer réges-régen volt egy hasonló illatú Nivea "uniszex" tusfürdőm, és ez most nagyon arra emlékeztet. Lehet, hogy fel kéne tankolnom belőle, amíg még kapható, bár ősszel úgyis más típusú illatokra vágyom majd. A Moyra Vivid Sand körömlakkjai nagyon megtetszettek, egy rikító pink színűt hoztam el (sokkal élénkebb és rózsaszínebb, mint a képen, olyan színű, mint a szövegkiemelő filc). A homokos textúra mellett vannak benne szexi csillámok is, szerintem gyönyörű. 

Reménykedtem abban, hogy büszkén, nulla beszerzett könyvvel zárhatom a júliust, de "sajnos" kaptam két könyvet ajándékba. A Szicílást a pasim anyukájától, a Sherlockot meg a Londonból hazalátogató barátnőmtől. Valahogy megérezhette, hogy nekem most angol nyelvű könyvre van szükségem :).

Valaki most sem akart lemaradni a képről
Nekem most ennyi volt a július, persze ettünk jókat, Balatonoztunk is egyet, meg történt mindenféle jóság, és idén kivételesen jól viselem a kánikulát is (bár ezt a ragadós-párás verziót nem annyira). Egyébként imádom, hogy mindenhol mindenki a nyarat siratja, amikor még az egyharmada hátravan...

A többiek:

Amadea
Nikkincs
PuPilla
Theodora
Zakkant