2013-05-30

Cicagyűrű

Egy ágyban fekvős vasárnap délutánon a Pinterestet böngésztem, és ráakadtam egy gyönyörű cicás gyűrűre.

Aztán továbbkattintottam, mert hogy hátha valami filléres etsy remekmű lesz. Aha, 150 dollár (kiderült, hogy arany). Úgyhogy ha már belelkesedtem, körülnéztem az Etsyn. A cat ring keresőszóra nem kevés termék jelenik meg (több száz oldal). Találtam is egy másik nagyon édes gyűrűt, ezt alább láthatjátok. El nem tudom képzelni, miből készül meg hogy hogyan éri meg ez a csajnak, de tényleg pár dolláros cuccokat készít, és szerintem annyira szépek! 
Nem mind tetszik, de mondjuk ez, ez meg ez nagyon (meg a baglyosak is, csak baglyos nyakláncom van). Komolyan gondolkozom, hogy beszerzem ezt a macskát, meg mellé még valamelyik szépséget.  





2013-05-25

Szőlődoboz


  Olyan szívesen elmennék sétálni egyet a környéken, nem bírom ezt a bezártságot. Csak az a baj, hogy csütörtökön annyira elintéztem magam, hogy csak vonszolni tudom magam, mint valami öreg zombi. A céges bográcsozás hajnali fél háromig tartó ivászatba és óriási buliba csapott át, olyan zenékre ugráltam, amikre utoljára 16 évesen, csodálatos volt! A munkatársaim pedig annyira jó fejek, bár ezt eddig is tudtam. 
Hála az ugrálásnak, a térdem és a vádlim totálkáros, tegnap pedig egész nap feküdtünk. Én hét harminckor ébredtem, küzdöttem, de minden egyes visszaalvási kísérletem szörnyű szédülésbe és hányingerbe csapott át. Mínusz egy szabadnap, remek, miért kell csütörtökre rakni egy céges bulit? (Bár egy pénteki éjszakán tuti nem kérhettem volna Enter Sandment a Laposon.)

  Azt is sajnálom, hogy nem nézhettem pénteken a másnapos fejeket az irodában, pedig tekintettel a kollégáink csütörtök éjjeli állapotára, bizonyára volt néhány. Tegnap sokszor felmerült bennem, hogy írok egy macskajaj-ellenes posztot, de rájöttem, hogy akkor semmivel sem lennék különb egy regionális napilap hétvégi magazinjánál, amelyben minden decemberben leírják, hogy kerüljük a sötét színű tömény szesz fogyasztását szilveszterkor. (Mennyire tévednek!)
  A lényeg, hogy szeretném elhagyni a négy falat. Igaz, reggel átmentünk a boltba, és le volt árazva a Ballantines, úgyhogy vettünk egyet, jobb napokra. Érdekes, ma délelőtt már nem fordult fel a gyomrom eme ital gondolatára. Tegnap délután, amikor az édesem elkezdte összeszámolni, hogy hány korsó sört fogyasztott el - pedig tiltakoztam az alkohol emlegetése ellen, kénytelen voltam elvonulni a szőlődobozomba
Na ez egy olyan másnaposság-ellenes tanács, amit érdemes lehet megfogadni. Találj egy ételt, amit bármikor képes lennél megenni, és amikor épp jönnének vissza az emlékek, gondolj a mentőkajádra. Az évek során kikísérleteztem, hogy nekem a szőlő az. 


  Ha viszont egyszer itthon maradok, akár hasznossá is tehetném magam. Nem mintha nem készítettem volna magunknak fantasztikus reggelit (sonkás-tükörtojásos-sajtos pirítósszendvics) és ebédet (túrós tészta), illetve igyekszem besűríteni életem első bodzaszörpét. Nemsokára pedig sütőben sütünk camambert-t, fokhagymával. Igazi gasztrotündér lettem ám, pedig szerintem sokan ki se nézik belőlem.

  Szóval arra gondoltam, hogy a molyos magánkönyvtáramat revideálni kéne, mert szerintem sok minden szerepel ott, amit el sem hoztam magammal. Persze gondolom, ez rajtam kívül viszonylag kevés embert érdekel. Könyves posztokkal is rendkívül el vagyok maradva. Csak a jókról olyan nehéz írni, a rosszakról meg minek. Pedig a Felhőatlaszt oldalakon keresztül tudnám szidni, hát még úgy, hogy a filmet is láttam! 

  Na inkább megyek, és mászkálok egyet a szomszéd barátnőmmel. Fájni fog, de neki is... Részeges banda.

2013-05-17

Hajvégeim hosszú története

Hála régi jó szokásomnak, hogy szeretem gyakran változtatni a hajam színét (méghozzá elég drasztikusan), csodás állapotban leledzenek a hajvégeim. Bár ahhoz képest, hogy milyen folyamatokon mentek eddig keresztül, csoda, hogy egyáltalán sikerült hátközépig érő hajat növesztenem. A legutolsó csapás akkor érte, amikor 4 évvel ezelőtt szőkére festtettem, akkor vállig ért, és csak mostanra sikerült elérni ezt az egyéni rekordhosszúságot. A szőkítés - pedig nem durva módszerekkel történt - annyira tönkrevágta, hogy hónapokig látszólag semmit nem nőtt a hajam, fésülködéskor apró, rövid szálkák távoztak a fürdőszoba padlójára. Már két és fél éve újra barna vagyok, de a régi hajam még mindig ott van valahol, nagyjából az állam vonalától lefelé, és igyekszik megkeseríteni az életemet.

ilyen volt szőkeségem

Nyilván nem én vagyok az egyetlen lány, aki töredező hajvégekkel rendelkezik, úgyhogy arra gondoltam, leírom, mi mindent vetettem már be az Y-végek ellen, minek volt értelme és minek nem.

Szilikonos hajpakolások, balzsamok, hajvégápolók

Na ez az a kategória, ami már rég nem hat meg. Persze, szuper, amikor csúszik a hajam a szilikontól, de amúgy semmire nem jó. Olyan is volt, ami többet ártott, mint használt (pl. Fructis vagy a Balea barna hajra), az átlag drogériás, ismert márkák, legyen az akár Gliss Kur meg Elseve meg csak egyszerűen nem csináltak semmit a hajammal. Lehet ezekkel kísérletezni, kismillió verzió áll rendelkezésre, de higgyétek el, az ipszilonokra nem lesz hatással.


Egyedül az Avon szilikonos és argánolajas hajvégápolóiért vagyok megveszve, de csak a textúrájuk és az illatuk miatt csábulok el újra és újra, igazából tudom, hogy túl sokat sajnos ők sem érnek.

Keratinos hajegyenesítés

Erről a történetről már korábban beszámoltam, így csak röviden foglalom össze: a beígért puhaság és kezelhetőség néhány hajmosást követően elillant, viszont az egyenesség megmaradt, bőven elég, ha fésülgetem szárítás közben, a vasalót el sem hoztam már a lakáskába, bár lehet előbb-utóbb beszerzek egyet vész esetére. A vasalás hiánya persze valószínűleg pozitív hatással van a hajvégeimre, úgyhogy cseppet sem bántam meg, hogy alávetettem magam a kezelésnek, szerintem néhány hónap múlva újra megteszem.

Natúrkozmetikumok

Leszögezném az elején, hogy nem a drágább kategóriában keresgéltem, bár ha végtelen mennyiségű pénzem lenne, biztos tele lenne a fürdőszobám Body Shopos cuccokkal például. Ami a samponokat illeti, két típust próbáltam: az SLS-menteset (pl babasamponok) és a szilikonmenteset (Alverde, Alterra - drogériás sajátmárkások). Az SLS-mentes sampont hamar kiiktattam, rettenetes szaga volt és semennyire sem tisztított; szóval úgy határoztam, nem ér ez annyit nekem. A szilikonmentes cuccokkal már nagyobb sikerem volt, a fent említett márkákból próbáltam egy koffeinest és egy sörsampont, mindegyik remekül teszi a dolgát, tisztítanak, nem szárítanak, jó az illatuk.


Velük párhuzamosan kezdtem használni az Alverde avokádós hajvaját, nehéz nem szeretni. Azt nem tudom, hogy aki száraz hajra használja ápolóként, mit kezd azzal a jelenséggel, miszerint a tincsek szörnyen bekeményednek, viszont hajmosás előtt 20-30 perccel ha felkened a száraz hajra, majd értelemszerűen megmosod, az egy jó módszernek tűnik. Furcsa volt elsőre, hogy a csúszós érzet elmaradt, viszont sokkal épebbnek tűnik a hajam tőle, mint bármilyen szilikonos cucc esetében.

Még natúrabb 

Itt azt hiszem, egyetlen kence fog szerepelni, a kókuszolaj. Egy hete használom, de már az első alkalommal csodákat művelt velem. Ezt is úgy alkalmazom, mint az avokádós hajvajat, tehát hajmosás előtt fel, mehet az egész hajra, csak a kimosásnál ügyesnek kell lenni, mert a hajvégeken simán ott marad és az elég hülyén tud kinézni. Visszafogott mennyiséget lehet rakni a száraz tincsekre is, de csak ésszel. Testápolónak is tökéletes, bárhova.


Egyéb olajakkal még nem kísérleteztem, de most nem is nagyon fogok, mivel van fél kiló kókuszolajom. Kár, hogy finomított, mert emiatt semmiféle kókuszillatot nem produkál, pedig nagyon rákészültem...

Happy end? 

Annak ellenére, hogy végre megtaláltam a megfelelő anyagot, ami kicsit rendbe hozta a hajam, úgy döntöttem, hogy az utolsó tutibiztos fegyvert is be fogom vetni, hogy úgymond tiszta lappal indulhassak. Ez pedig nem más, mint a kedvenc fodrászom ollója. Kb 5 centit vágattam, ennyi szükséges volt ahhoz, hogy a törött végek eltűnjenek, bár azokból akad még a rövidebb, felső rétegekben is. Na nem baj, egyszer majd hozzánő az is a mostanihoz, én meg igyekszem állandósítani a mostani állapotokat. Mellesleg gimis korom óta nem volt egyenes a hajam alja :) Viszont legalább egészségesnek néz ki, nem hajlik ezerfelé, úgyhogy nem is bánom, hogy megszabadultam pár centitől.

Nektek van valami bevált módszeretek a hajvégek szelidítésére, vagy még nem találtátok meg az igazit? (Vagy esetleg olyan mákosak vagytok, hogy nem kell ilyen hülyeségekkel foglalkoznotok?)

2013-05-13

Engem is elkap a gépszíj

  Néhányszor hangoztattam már, hogy én nem vagyok olyan lány, aki képtelen ellenállni a könyváruházak akcióinak, a legfrissebb megjelenéseknek meg csak úgy egyszerűen annak, hogy a magánkönyvtáramban tudjak minél több példányt. Eddig mindez teljesen hidegen hagyott, a könyvtárban elég gyorsan frissül a készlet, bár természetesen hiányolok néhány kiadót és sikerkönyvet, de nem elégedetlenkedem, mert tényleg szinte minden várólistás könyvemet megtalálom valamelyik győri könyvtárban. Emellett azért elég rosszul állok a saját könyvek olvasottságával is, szóval nincs mitől félni, egy darabig még el vagyok látva olvasnivalóval. (Folyamatosan attól rettegek egyébként, hogy egyszercsak elfogynak a várólistás könyveim, teszem ezt úgy, hogy jelenleg 565 darab vár arra, hogy sorra kerüljön.) Recikről nem kívánok nyilatkozni.
  Régebben az sem hatott meg különösebben, hogy a friss megjelenések csak később kerültek a kezembe, az utóbbi időben viszont megszaporodott azoknak az új kiadásoknak a száma, amelyek erőteljesen érdekelni kezdtek, mindenki a Könyvfesztiválról meg a közelgő Könyvhétről posztol, kívánság- és bevásárlólisták jönnek szembe molyon, blogon, mindenhol. Beszerzési vágyam napról napra nő, ehhez gondolom részben hozzájárul a költözésem is; újdonsült otthonomban jó lenne növelni a könyvek számát, persze nem olyan értelemben, hogy legyen mit kitenni a polcra. Tényleg szeretnék egy saját, személyre szabott otthoni könyvtárat.

  Miközben mindenki fogadkozik és erőt gyűjt a könyvstopra, én pont az ellenkezőjét fogadom meg: minden hónapban veszek legalább egy könyvet. (Bár gondolom néhány könyvstopra áhítozó egyén bőven kiegyezne azzal, ha évi 12 darabra redukálná a beszerzett példányok számát.) Felső határt azért nem szabok, mert egyelőre nem félek attól, hogy nagyon elszaladna velem a ló.

És akkor lássuk vágyaim aktuális tárgyait:

Matthew Quick: Napos oldal
Könyvmolyképző, 2013

A hájp ellenére úgy érzem, szeretni fogom, úgyhogy őt például néhány órával korábban meg is rendeltem. Továbbra is rosszul vagyok a filmes könyvborítóktól, de ez még egész tűrhető a cuki sávval a közepén. Meg nyilván úgysem tudnék már elvonatkoztatni Bradley Coopertől és Jennfier Lawrence-től (na az utóbbi néven gondolkoznom kellett egy percet...)


Emylia Hall: Nyarak könyve
Park, 2013

A balatoni motívum miatt érdekel ez a könyv, naná, és jelenleg elég nagyok az elvárásaim vele szemben. Egy emészthetőbb Tüskevárra számítok, persze ne értsétek ezt szó szerint, a lényeg, hogy nagyon kíváncsi vagyok a Nyarak könyvére, és még az elkövetkezendő 2-3 hónapban szeretném elolvasni, amíg tart még a jó idő.
Ki tudja, hogy idén eljutok-e a kovászosuborka-lé - színű tóhoz, legalább lélekben legyek ott.

John Green: Csillagainkban a hiba
GABO, 2013

Újabb vágyam teljesült azzal, hogy kiadásra került még egy John Green-regény. Az Alaska nyomában nagy szerelem volt, a Katherine a köbön viszont csalódás. Eléggé félek a nyomasztó témától, de gyanítom, hogy a kíváncsiságom fog győzni, és talán hamarosan ez a könyv is a polcomra kerül. A borító is csodálatos, tetszik, hogy - főleg színeiben - hasonlít az eredetihez, mégsem ugyanaz.

Jane Rogers: Jessie Lamb testamentuma
Ad Astra, 2013

Nem cséplem a szót arról, hogy mennyire érdekelnek az Ad Astra Kiadó könyvei, csak a bőség zavarával küzdök, túl gyorsan adják ki őket, én meg csak kapkodom a fejem, és nem tudom, melyiket szerezzem be. A régebbiek közül a Marija Morevna meg a Dervisház is nagyon izgat, de most a Jessie Lamb is teljesen felcsigázott, sőt, az Ingókövek és eléggé érdekel. Na majd szép lassan...

Strandberg & Elfgren: A Tűz
Geopen, 2013

Ugyan még A Körből is hátravan néhány fejezet (túl sok könyvtári könyv halmozódott fel mostanában), már előre tudom, hogy akarni fogom a folytatást. A skandinávok nagyon tudnak valamit, vagy csak egyszerűen az hisszük, hogy tudnak, mindenesetre szerintem ami a romantikus korban az orientalizmus volt, az most a skandinavizmus (nem tudom, létezik-e ilyen szó). Kell majd ez is, na.

Továbbá, nem túl hosszú kívánságlistám tartalmaz jópár Jamie Olivert, és egyéb nagyszerű, magyar és angol nyelvű szakácskönyvet. Képzeljétek, egyet most én is készítek (persze csak saját felhasználásra...), amint mutogatható állapotban lesz, születni fog róla is egy poszt, csak lusta vagyok kicsinosítani. Gretchen Rubin Boldogságtervét is jó lenne újraolvasni, de csak úgy, hogy ha már az enyém. (Meg a Happier at Home-ot is kiadhatná valaki magyarul - továbbra sem szeretek angolul olvasni.) Az aktuális sort pedig a How to be an Explorer of the World zárja, nem kizárt, hogy egyszer csak fogom magam, és megrendelem a bookdepositoryról.

A fentiek fényében igazán remélem, hogy sok mindent nem kell már venni a lakásba, szívesebben járnék most már inkább (akár online) könyvesboltba, mint a sarki Mömaxba.

2013-05-12

Bárcsak ez lett volna a könyvjelzőm

amikor a Felhőatlaszt olvastam. (Helyette volt egy remek Felhőatlaszos.)


Ma talán megnézzük a filmet, de a könyvhöz nem volt több türelmem, így is sokkal-sokkal tovább olvastam a kelleténél. Ahogy elnézem az értékeléseket, valami már megint nincs velem rendben, egy agyonajnározott könyvvel nem tudok mit kezdeni, persze ezt már megszokhattam volna.
A hat, némileg egymásba fonódó történet közül egyik sem kötött le igazán, nehézkes volt, én meg érdektelen. Az első, Adam Ewing-os szál után arra gondoltam, na nem baj, majd a második. A második után azt, na majd a harmadik. Az mondjuk például egész tűrhető volt. De valahogy akadt az egész, nem voltak a helyükön a fogaskerekek, pedig alapvetően hat, egészen különleges történetről van szó, én mégsem tudtam elmerülni egyikben sem.
Helyette inkább olvasom tovább Bill Bryson könyvét, a Majdnem minden rövid történetét. Teljesen odavagyok érte, megemeli az adrenalinszintemet, lerágom a körmöm, hogy megtudjam végre, hány éves a Föld, és teljesen lefagyok, amikor kiderül, mi lenne, ha összeütköznénk egy kisbolygóval. Bill Bryson nagyon tud, imádnivaló a stílusa, eljátssza, hogy igazából ő se konyít sokat a dologhoz, pedig hát másképp nem tudta volna megírni ezt a könyvet. Hagyom is inkább a netezést, és megyek olvasni.

2013-05-09

Mézesnapok

Csodálatos hánimúnunk a mi kis új lakásunkban sajnos pikkpakk elillant, különösebb intenzív láblógatás és henyélés nélkül. Szerdán még az édesem és apáink szerelték a hálószobabútort meg a relaxfotelt, ezalatt én valamennyire beköltöztem a szépséges konyhába, majd halál kimerülten úgy döntöttünk, hogy nem aznap fogunk ott aludni először. Arra már nyomokban sem emlékszem, hogy másnap épp mi volt a program, jaa, de, megvan, ekkor rohangáltunk és szállítottuk a maradék holmit egy szem személygépjárművel rendkívül szervezetten, közben kétségbeesetten kerestem függönyt, ami szerintem csak egy szükséges rossz, szeretnék Hollandiában lakni, ahol legfeljebb hírből ismerik ezt a lakberendezési eszközt.
Az első reggeli kávé és mogyorókrémes gofri felejthetetlen élmény, akárcsak az első főztöm, egy fincsi, nagy adag csilisbab; és persze attól az emléktől is nehezen szabadulok, amint mosogatás közben elkezd feltelni a csap, és nem folyik le a víz, másnap reggel meg a néni kopog az ajtón, hogy ázik el alattunk a pince. Az ilyen dolgok meg nyilván mindig hétvégén jönnek. (Vagy munkaszüneti napon, az a legjobb.)


Aztán még például kivasaltam az összes ruhámat. Nem hiszem, hogy képes lennék érzékeltetni, hogy ez mit jelent az én esetemben. Nem gyűlölöm annyira a vasalást, mint nőtársaim nagy része, de ez durva művelet volt, meg aztán a ruhák elhelyezése sem volt egyszerű. Vettünk egy óriási szekrényt, két duplaajtóval, az egyik felében én, a másikban ő, de nehogy azt higgyétek, hogy ő hagyja, hogy arra a térfélre pakoljak! Igaz, hogy három darab vállfa árválkodik a szexi selymes ingeivel a rúdon, de pakoljam csak a saját cuccaimat a saját részemre, még akkor is, ha tizenkétszer annyi ruhadarabbal rendelkezem, mint ő.
Persze a látszat csal, igazi harmóniában élünk mi ketten. Egyelőre olyan, mintha nyaralnánk, fel se fogom, hogy mostantól ez az életem, de iszonyatosan boldog vagyok. Sétáltunk nagyokat, mert van mellettünk egy mini hegy, tévétoronnyal, ott a város széle. Szóval egyik utcán fel, a másikon le, közben megcsodáljuk a vicces házakat, a haciendákat, meg mindenféle állatkákat. Ez a városrész teljesen falu, kockaházakkal, éles hangú, kócos kiskutyákkal; de találkoztunk nyuszikkal, hallottunk kakaskukorékolást, valamint tegnap a paneloktól kb. 100 méterre három tehén legelészett csengővel a nyakukban. Szeretem felfedezni ezt a városrészt, amit eddig szinte egyáltalán nem ismertem, örülök, hogy ilyen helyre költöztünk. Szeretem a lakásunkat is, mert szép színes, és mert a miénk.



Kipakoltam a könyveimet is, a hét doboz elsőre soknak tűnt, de a könyvespolcokon már igen soványnak látszik, igaz, az egyikre dupla sorban raktam, hogy el is férjenek. (A ládapolc az én agyszüleményem - persze van a háttérben némi Pinterestes inspiráció - és apukám keze munkája.)


És amikor a szabadságot követő első munkanapon a kollégák kérdezték, hogy vannak-e fotók, rájöttem, hogy túl sok használható nincs, amiket eddig lőttem, azok csak apró részleteket ábrázolnak, úgyhogy kell majd még néhányat ekszponálnom. Illetve ki kell találnom a dekorációt is, meg azt meg is kell valósítani, de kezdek kifáradni, azt hiszem, kell egy kis pihi az agyamnak, amikor csak az üres falat bámulom - szó szerint. 

Hétfőn már szomszédoltam is egyet, vicces, mert úgy érzem, a győri hármas tó a város közepe. Több barátunk is lakik nagyon közel, ráadásul majdnem egyszerre költöztünk a környékre. (Tegnap még az is kiderült, hogy az egyik munkatársamnak akár át is integethetnék a konyhaablakból, még ki kell szednem belőle a megfelelő bicikliútvonalat, mert eddig egyik sem az igazi.) Szóval hétfőn átmentem a lányokhoz megnézni a lakáskájukat, aztán ők is átjöttek és söröztünk meg limoncellóztunk nyamnyam - erről jut eszembe: nagyon szeretnék egy ilyet a falamra, csak már nem látom az etsyn, meg ha látnám, akkor is rohadt drága, majd rajzolok/nyomtatok egyet inkább. 
Majd.