2014-07-27

Erre vágyom éppen #2

Óriási áldozatot hozok azzal, hogy posztot írok, igaz, ez is a halogató személyiségem eredménye... hogy nyafogjak kicsit, tegnap borzalmas fejfájás tört rám este, amit nagy szerencsémre sikerült kialudni, cserébe viszont arra keltem, hogy nem bírom nyitva tartani a jobb szemem, úgy fáj. Azóta se múlt el, társult hozzá egy kis hőemelkedés is, most van este  fél tíz, szép kilátások. A monitorbámulás sem javítja komfortérzetemet, egyébként gőzöm nincs, mi lehet ez, nagyjából ilyen érzés lehet, ha tizenkét órán keresztül egy ventillátort bámulsz öt centiről, amit én nyilván nem tettem. Úgyhogy első számú kívánságom jelenleg az, hogy reggelre elmúljon ez a szarság, mert hétfő délig le kell fordítanom még egy rakat angol szöveget. 

Tetkómatricák

Múltkor írtam, hogy rákattantam a tetoválásokra (ne kéttenyérnyi szibériai tigrisfejeket képzeljetek magatok elé), aztán rájöttem, hogy kezdhetném a kalandot néhány ideiglenes verzióval. Az ebayen is találtam párat, ami tetszik, viszont mire azok ideérnek, vége lesz a nyárnak, úgyhogy másfelé nézelődtem tovább, például ezen a magyar és ezen a nem magyar oldalon. Ma egyébként egy papírboltban is belefutottam néhány csomagba, de egyik rondább volt, mint a másik. 
Ezek viszont gyönyörűek:


Fagyival töltött briós

Avagy ice cream sandwich szicíliai módra. Múlt hétvégén lefoglaltam magunknak a repülőjegyeket Szicíliaországba (még két hónap, de addig legalább van mit várni), és azóta folyton képeket nézegetek a városokról, a tengerről meg a helyi kajákról. Állítólag ezek ezt eszik reggelire - ami gondolom nagyjából annyira igaz, mint hogy minden magyar pálinkával kezdi a napot, vagy annyira se. Egy jó kis pisztáciafagyis briósra mindenképp benevezek, már rettentően várom ezt az utazást, és nyilván nem a briós a prio 1 látnivaló, de a többibe egyelőre nem megyek bele.


Amy Tant olvasni

Amióta a múltkori körbeposzt kapcsán valaki, azt hiszem, Anaria szóba hozta Amy Tan könyveit, totál kedvet kaptam hozzájuk. Kínáról illetve a kínai kultúráról elég régen olvastam már, és kezd hiányérzetem lenni. A mennyei örömök klubja ráadásul San Franciscóban játszódik, ez mégegy plusz pont, már csak be kéne vonszolnom magam a Megyei Könyvtárba érte. Ti olvastatok valamit Amy Tantól?


Kezdeni valami jót az üres füzetekkel

Tegnap rendet raktam az éjjeliszekrényem fiókjában, és négy darab üres jegyzetfüzetet találtam, emellett tudomásom van további két példányról, amelyek a nappaliban lelhetőek fel. Imádnék írni beléjük, de mit? Naptáram van, abban vezetem az eseményeket címszavakban, hosszabban nem kívánok írni a mindennapjaimról. Receptes könyvecském is van, aztán egy vékony Moleskine-noteszbe írogatom az én 14,000 things to be happy about-omat, egy A5-ös virágos füzetbe firkálok mindenfélét, ami eszembe jut, akárcsak egy hologramos szőlős borítójúba, őket leginkább tervezgetésre használom. Próbálok kiötölni valami hasznosat, remélem, egyszer megvilágosulok. (Scrapbookozni lusta vagyok.)


Tengeri sós bármi

Már a kifejezéstől is összefut a nyál a számban, de most elsősorban a kencék terén érdekel a tengeri só mint összetevő. Az Ocean Salt arcradíromat imádom, az illata mesés, a Rub Rub Rub-é már kevésbé, őt egyébként a hajamra használom, és hamarosan elfogy, de úgy döntöttem, készítek helyette egy újat samponból meg sóból, esetleg csepegtetek bele némi szuperolajat is. Első körben egy Balea testradírt néztem ki - csak persze a testradírjaimmal is le lehetne hámlasztani egy hadsereget. Ha tudomásotok van bármilyen tengeri sós kencéről, ne habozzatok megosztani velem! 


Ha van kedvetek, írjátok meg a ti aktuális vágyaitokat, hátha rá tudjuk egymást beszélni mindeféle biszbaszra. :)

2014-07-21

Bár a komfortzóna egy elcsépelt szó...

... legalább annyira, mint az inspiráció, azért most néhányszor le fogom írni. Született jó sok bejegyzés a témában, hétfő reggel ezzel volt tele a feedem, és nagyon izgalmas volt olvasni a különböző nézőpontokat, egészen felébresztették az agyamat ezen a kialvatlan délelőttön. AnariaIlweran, Szeee és PuPilla posztjait olvastam végig, és közben egy csomó minden eszembe jutott, úgyhogy nem bírtam ki, hogy ne írjak én is a határok feszegetéséről, elsősorban könyves témában. 


Aktuálisnak érzem a komfortzóna-elhagyás témakörét, épp a napokban olvastam egy interjút Feldmár Andrással, aki többek között arról beszélt, hogy egy út viszi az embert előre, ez pedig az az út, ami az ismeretlenbe tart: "Néha az embernek rá kell jönnie, hogy jobban kell félnie attól, hogy beledöglik abba, amiben van, mint amennyire fél attól, hogy belesétál az ismeretlenbe." Ezek a mondatok épp jókor találtak meg engem, érzem egy ideje, hogy kell a változás, ahhoz, hogy az agyam friss maradjon, képes legyek a tevékenységre, képes legyek koncentrálni, rendszerezni a feladataimat, mindemellett értékesen eltölteni a szabad óráimat. Egy hete határoztam el, hogy a következőképpen fogok cselekedni: ha azon kapom magam, hogy azt mérlegelem, megtegyek-e valamit (és ilyenkor általában a lustaság tart vissza, mert én aztán világ lustája vagyok), akkor megteszem, nem halogatom. Elhessegetem a majd-később-megcsinálom jellegű gondolatokat, mert tudom, hogy a tevékenység ezerszer több örömet okoz, mint a passzivitás (a témában ajánlom Csíkszentmihályi Mihály műveit olvasgatni), csak a lusta énem sokkal, de sokkal erősebb, ezért még csak lépésenként haladok. Lehet, hogy külső szemlélőként ez nem tűnik valami orbitális határfeszegetésnek, de jellememből kifolyólag nekem ez az, illetve ez kell ahhoz, hogy aztán további lépésekre szánjam el magam. Már érzem a változást, és tudom, hogy a változás jó. Nem kell kifordulni önmagunkból, nem is lehet. Például tisztában vagyok azzal, hogy sosem leszek képes rendet tartani magam körül, egyszerűen ellentmond a személyiségemmel, és persze, teszek kísérleteket arra időnként, hogy kicsit gatyába rázzam a káoszt magam körül, de azért nincsenek illúzióim. 

Áttérek a könyvekre, mert végül is ennek most erről kéne szólnia, közben azért nem akarom annyira komolyan venni ám magam, mert a végén még úgy nézne ki a dolog, mint amikor x beauty blogger leírja, hogy mennyire maga mögött hagyta a komfortzónáját azzal, hogy a megszokott bronz szemhéjpúder helyett lilát tett fel hétfő reggel. 

bocs.
Néhány évvel ezelőtt rettenetesen sznob módon választottam ki az olvasmányaimat, előfordult olyan is, hogy A gyűrűk urát újságpapírba csomagoltam, hogy ne lássák a vonaton, hogy azt olvasom. Szépirodalom, klasszikusok, persze semmi kötelező olvasmány, mert ugye valakinek lázadni is kell a konvenciók ellen. Lájtosabb műfajban kizárólag kulturális gyorstalpalók jöhettek szóba (pl. Egy gésa emlékiratai). Mindegy, a múlttal nem foglalkozom, illetve azzal sem, hogy mikor kezdtem el nyitni más stílusok, megközelítések, műfajok felé, de az biztos, hogy a molynak és szeretett könyves bloggereimnek nagy szerepe volt abban, hogy ne gondoljam úgy, hogy meghazudtolom magam azzal, ha elolvasom mind a hét Harry Pottert, és neadjisten, még tetszik is. 

Műfajok tekintetében sokkal nyitottabb lettem, de soha nem olvasok olyat, amihez nincs kedvem. Ennek nem látom értelmét. A komfortzóna-elhagyás szerintem nem arról szól, hogy olyan dolgokat tegyünk, amiket a hátunk közepére sem kívánunk, inkább arról, hogy kipróbáljunk mindenfélét, ami egy ideje talán érlelődik bennünk, vagy amihez hirtelen felindulásból kapunk kedvet. Nem fogom például A tűz és jég dalát erőltetni, amikor a Trónok harca sem tetszett, de nem tartom kizártnak, hogy egyszer olyan hangulatban találom magam, hogy márpedig azonnal el akarom olvasni a Királyok csatáját. Ezt szeretem magamban, hogy folyton változásban vagyok, mindig más dolgok után vágyakozom, így könnyen boldoggá tudom tenni magam, és talán a látóköröm is szélesedik. 
Soha ne mondd, hogy soha, de azért én mondom. Soha nem fogom többnek érezni magam az igénytelenül megírt történetektől. Szeretek elveszni a szép mondatokban, és ehhez nem kellenek J.C. Oates barokkos körmondatai, szeretem az egyszerűséget (is), a lényeg, hogy érezzem, hogy az író érdemes arra, hogy fák százait mészárolják le érte. 


Nem látom magamat, amint New Adultot meg mamipornókat olvasok. Azt sem tudom elképzelni, hogy nagy lelkesedéssel vessem bele magam képregényekbe, hard fantasykbe, a Háború és békébe vagy verseskötetekbe. 
Persze semmi sem kizárt, hiszen ahogy írtam, mindenki változik - jó esetben -, viszont az is tény, hogy nem kell mindenkinek minden iránt érdeklődni. Szerencsére elég jól ismerem magam, tudom, hogy mikor mire van szükségem, és nem gondolom, hogy kitárulna előttem egy csodálatos világ, ha olyan mondatokkal tömném a fejem, mint hogy "Hátulról csinállak meg, Anastasia." (köszi Zakkant a remek posztot:D). A korlátaim tehát az elvek és az önismeret. 

Nem tartom visszafejlődésnek, hogy nyitottam olyan műfajok irányába, mint például az urban fantasy vagy az igényes női irodalom, mert ezektől nem elpusztultak az agysejtjeim, hanem legrosszabb esetben átrendeződtek. Az elmúlt években megszerettem egy rakat szerzőt és regényt, amelyeket azelőtt bottal se piszkáltam volna. Sorozatokat kezdek el és néha be is fejezem őket, kitalált lényekről olvasok, meg néha szerelemről, sőt olyan is előfordul, hogy a kettő kombinációjáról. Ha nekiállnék példákat hozni, sosem érne véget ez a poszt, úgyhogy ezt hanyagolom, a lényeg, hogy úgy érzem, jó úton vagyok most, bár felfoghatjuk úgy is, hogy ez a bevált módszer már A komfortzóna, tehát ideje lenne váltani, de ez már egy nagyobb kör, ha értitek, mire gondolok, és nem érzem azt, hogy nagyon belesüppedtem volna egy-egy műfajba, témába, korszakba, stb. Egyébként sosem bírnám elviselni, hogy bármely kritérium mentén két hasonló könyvet olvassak egymás után önszántamból, az viszont vicces, amikor jelentéktelennek tűnő párhuzamokat fedezek fel időben egymáshoz közel eső olvasmányaim között (most épp ilyen a tengeribetegség). 

Kibújni azért nem tudok a bőrömből. Akármennyire igyekszem nyitott lenni, még mindig a szépirodalmi - vagy arra hajazó - könyvek dobogtatják meg leginkább a szívemet. Egyébként nem gondolom, hogy a szépirodalom egy műfaj. Inkább egy igényességi szintnek tartom, de nyugodtan vitatkozzatok velem. Vállalom kijelentésem következményeit, miszerint számos krimi vagy épp sci-fi megüti a szépirodalmi szintet.

Azt gondolom, nem lustaság az, ha azt olvasunk, amihez kedvünk van az adott pillanatban, viszont ez csak akkor érvényes, ha általánosságban kellően nyitottan állunk a világhoz, minél többet meg akarunk ismerni belőle, mert akkor talán nem csak azok a történetek fognak minket érdekelni, amelyekben két tizenhat éves egymásra talál, hanem az is, amelyben zombik mászkálnak, vagy amelyik egy hétköznapi család életét mutatja be, vagy amelyikben emberek mészárolják egymást bármelyik értelmetlen háborúban, vagy amelyik egy random távoli vagy nem annyira távoli ország kultúrájába vezet be, és most untam meg a felsorolást, de úgyis tudjátok, mire gondolok, akinek meg nem inge, ne vegye magára. 

Ja és a papírrepülős tetováláshoz annyit, hogy tegnap kitaláltam, hogy szeretnék tetoválást a csuklóm belső felére. Anyu és apu, ne aggódjatok, októberig biztos várok vele, addig meg háromszor is meggondolhatom magam. Egyébként mindig a világ legnagyobb baromságának tartottam a tetoválást.


UPDATE: Rájöttem, mi lenne nekem a határfeszegetés - ha angolul olvasnék. Egy könyvet olvastam így végig (Under the Tuscan Sun), leszámítva a mindenféle Keri Smith-eket és hasonlókat de fáradságos meló volt, pedig megítélésem szerint tudok angolul, elég tűrhetően. Ezen a nemakarokangolulolvasni-hozzáálláson nem ártana változtatnom, szerintem csak a javamra lenne.

UPDATE II: Ilyen tetkót akarok, persze pöttyök/szívek, meow felirat meg szükség esetén bajszok nélkül. 

2014-07-17

Az Indokolatlanul Elfeledett Könyvek Temetője

A párducot olvastam nemrég Lampedusától, és a kezdeti lelkesedés közepette azon gondolkoztam, hogy miért nem olvassák többen ezt a regényt, amikor Lampedusa annyira jól ír (más kérdés hogy a könyv felénél járva már inkább azon gondolkoztam, hogy miért nem írt inkább valami másról, úgyhogy A párduc ezen a listán nem fog szerepelni). Rájöttem, hogy éreztem már néhányszor hasonlót, illetve visszanézegettem az olvasmánylistámat, és észrevettem, hogy néhány eleme bizony pont passzol ehhez a témához. 
Szívügyem, hogy népszerűsítsem ezeket a méltatlanul elfeledett és alig olvasott könyveket, remélem, hogy kedvet kaptok valamelyikhez. (Amúgy vigyázzatok, mert egyes esetekben lehet, hogy az agyamat elborítja az idő mindent megszépít-törvényszerűsége, és fogalmam sincs, hogy ma hogyan viszonyulnék ezekhez a könyvekhez.)

Luigi Pirandello: Mattia Pascal két élete
Nincs normális magyar borító, úgyhogy egy eredetit kerestem. Egyébként egy olasz ismerősöm jóvoltából tudtam meg, hogy ez a könyv létezik, amikor kértem, hogy ajánljon nekem valami tuti olasz irodalmat. Amikor elkezdtem, fogalmam sem volt, hogy miről fogok olvasni, mert 1. nem volt a könyvben fülszöveg, 2. nem molyoltam, de talán jobb is volt így, minden meglepetésszerűen ért.
"Nyolcvankétezer lírám volt, nem kell belőle adnom egy petákot sem senkinek. Halott vagyok, halott vagyok: tehát adósságaim sincsenek, feleségem sincs, se anyósom… Szabad vagyok, szabad, szabad! Mit kívánhatnék még?"

Domnica Radulescu - A trieszti gyors
Akár a múltkori nyarat idéző olvasnivalós válogatásban is szerepelhetett volna A trieszti girosz, de már akkor tudtam, hogy inkább itt a helye. Kezdődik Romániával Ceaușescu idején, de bennem nem a nyomor és a feszültség hagyott nyomot, hanem azok a nyarak, amelyeket Mona a szerelmével töltött, és amelyeket akkor sem tud maga mögött hagyni, amikor Amerikában új életet kezd. 
"Előfordul, hogy a visszhang megragad a völgyben, és hajnalig tekereg, pattog a sziklafalak között. Legalábbis így mesélik a fekete fejkendős öreg nénik. Azt is mondják, nem szabad lemenni a hegyről, míg a visszhangunk el nem csöndesedik, különben a hang megragad, és egész éjjel a völgyben fog kísérteni."

Elif Şafak Az isztambuli fattyú
"A lányok akkortól számítanak nőnek, amikor elérik azt a kort, amikor az anyjuk megszülte őket."
Azóta sem mertem több Elif Safak-könyvet elolvasni, félek, hogy a mesterművel kezdtem, a többi regényéről meg nem olvastam olyan jókat. Ez itt Isztambul vegyítve némi örmény fájdalommal és óriási női karakterekkel, egyébként - bár a feminizmus távol áll tőlem - imádom azokat a történeteket, amelyeket erős, független nők uralnak, mindig ad egy kis önbizalmat. 
Ahogy végigolvastam az idézeteket, szörnyen kedvet kaptam az újraolvasáshoz, pedig nem kéne, de azt hiszem, most még jobban szeretném ezt a könyvet, mint négy évvel ezelőtt. 

Arthur Japin: Casanova menyasszonya
A borító még azokból az időkből származik, amikor kis országunkban a tervezőknek csak elvétve sikerült szemet gyönyörködtető példányokat kiadni a kezükből, úgyhogy egy másodpercig csendben emlékezzünk meg ezen könyv szépséges külleméről. Bár szerelmes történet, nem emlékszem, hogy fintorogtam volna, amikor olvastam, pedig annak idején még különösen allergiás voltam a romantikára. Ha rosszul emlékszem, akkor is azt gondolom, hogy érdemes lehet elővenni újra, és megsúgom, hogy a nyári Szandi akcióban ő is szerepel. 
"Mindent hallottam már, amit férfi nőnek mondhat. A külsőre vonatkozó bókokban mindig van valami elkeserítő, főleg ha első találkozáskor hangzanak el. Ahogy kimondják őket, a férfiak el is fáradnak ettől a kötelességtől. "

Stephen Leacock: Rosszcsirkeff Mária és társai
Vagy akár hozhattam volna A rejtély titkát, esetleg a Gertrud, a nevelőnőt, szerintem vannak átfedések a bennük szereplő történetek között. Különösen jó ötlet volt Karinthyra bízni a fordítást, sokszor rázkódtam a nevetéstől. Fárasztó, ezért nekem való:
"De azért Gertrud gyengéd kegyelettel őrizte szülei emlékét. Keblén aranytokban anyjáról készült miniatűr olajfestményt rejtegetett; hátáról, ezüstláncon, apja jól sikerült daguerrotipje lógott le. Nagyanyja mellszobrát kabátujjában hordta, néhány unokanővérének és fivérének képmása részint a csizmájában foglalt helyet, részint az övébe volt dugva, nyelestül, míg hátul… de talán elég is ennyi."


Bizonyára tudnám még folytatni a sort, de kapacitásaim jelenleg végesek, legfeljebb később készítek egy új epizódot. Ha van kedvetek, írjátok meg, hogy ti melyik könyveket szabadítanátok ki az Elfeledett Könyvek Temetőjéből, hogy minél többen olvashassák őket.

2014-07-12

Unboxing #2 - a Távol-Keletről szeretettel

Rögtön egy kérdéssel kezdem: van még közöttünk olyan, aki nem tud leszakadni az ebayről? Ha eddig nem volt, most garantálom, hogy lesz. Teljesen be tud szívni az áramlatélmény, amikor elkezdek böngészni az óceánnyi dömpingáru között. Általában úgy kezdődik, hogy keresek egy konkrét dolgot, aztán ha az megvan, végignézem az eladó többi termékét (jó esetben van neki 3000), aztán a keresgélés közben rátalálok egy másik eladóra, és ez így megy tovább szép sorminta mentén. A kívánságlistám elemei jelenleg két kategóriába sorolhatóak, ezek a koreai szépségápolási termékek illetve a kínai mindenféle hasznos és hasznavehetetlen, ámde filléres biszbaszok. 

Megmutatom, hogy mi mindent szereztem már be az ebayről, aztán majd linkelgetek is, hogy jól kedvet kapjatok két dollárért órát venni. 


Kezdjük Koreával. Nem állok neki bemutatni a koreai szépségápolási márkákat, sem a kultikus termékeket, a lényeg, hogy ezek közül elég sokat magyar webshop(ok?)ban is be lehet szerezni (pl. bbkrem.hu), csakhogy az ebay-es rendelés esetén kicsit jobban járunk anyagilag, illetve postaköltséget sem kell fizetni ezeknek az eladóknak, egyedül a szállítás sebessége az, ami ebben az esetben hátrány lehet, de többször is előfordult már, hogy egy héten belül megérkezett a csomagom a világ másik feléről. Nem tudom, meg kell-e említenem, hogy ezek a termékek NEM hamisítványok. 

Rendeltem már Missha BB krémet (kisebb kiszerelést is lehet választani), Mizon hidratálókrémet, Baviphat barackos hámlasztót meg egy Tonymoly világosító szemkrémet, őt viszont nem ajánlom, szegény semmire nem jó (és most nézem, hogy már nem is kapható, vagyis egyet találtam 45 ezer forintért :O).



Aztán valamikor elkezdtem nyakláncokat keresni, meg ecseteket, és egy új világ nyílt ki előttem, Made in China. Elsőre sikerült - valószínűleg - belenyúlnom egy hamisítvány Ecotools ecsetkészletbe, bár nem vagyok erről meggyőződve, mivel a hasonmásokat általában nem szokták felruházni a koppintott márka nevével. Nincs összehasonlítási alapom az eredetivel, én a kínai verziót is szeretem, egész jó minőségű ecsetek. Tele van az ebay Real Techniques meg Sigma dupe-okkal, viszont ezek legfeljebb távolról hasonlítanak az eredeti márka ecseteire. Igaz, hogy nevetséges összegbe kerülnek, de két kóstoló után többször nem fogok RT-hasonmásokkal próbálkozni, a Sigmát majd még meglátom. 
Most kicsit furcsa helyzet állt elő, mert a purchase historymból eltűnt egy teljes rendelésem, de előkerítem én azt valahogy, az eladó meglett, nála vettem a képen látható 1., 2., 4. ecseteket, az utolsó előtti üveg körömreszelőt, meg még pár dolgot, ami később fog jönni, pl. a citromsárga nyakláncot. A jobbról a negyedik szivacsos ecsetet még mindenképp belinkelem, mert teljesen odavagyok érte, alapozáshoz tökéletes, csak kimosni lehetetlen.

Lajos mindenképpen szerepelni akart a képen

Jelenleg a nyakláncokra vagyok teljesen rákattanva, érik egy durvább rendelés, jó sokat kiválogattam múltkor magamnak (wishlist később). A sárgát mindenki megdicséri, a másikból meg valamilyen oknál fogva kettőt küldtek, ami nem baj, mert az egyik már úgyis elkezdett kicsit elszíneződni. A fonottat az előbb linkelt eladónál már nem találom, de a jó hír, hogy 983 másik helyen is meg lehet találni, pl. itt. Órákat is lehet fillérekért szerezni, a képen látható példányok darabja nem volt egészen két dollár, szóval röhej. A csíkosat különösen imádom. 


A végére jöjjön néhány dekorcucc, ha lehet őket annak nevezni... A Wuthering Heights-es kindlitokot még tavaly rendeltem, igaz, nem Kínából és nem is pár dollárért, de a maga 3400 Ft-jával nekem bőven megérte. 
A pici doboz az a legutóbbi órás csomagban érkezett, akárcsak a képkeret-csipesz-spárga kombó (a keretből kb 3x ennyi van), amit már csak a mini csipeszek miatt is érdemes volt megvenni. 

Lehet, hogy Lajos ezen a képen is szerepel, de nem biztos
Nekem eddig semmiféle rossz tapasztalatom nem volt sem a koreai, sem a kínai eladókkal, sőt, az egyik kínai csomagomban (egy nagyobb rendelés volt, értsd kb. 3 ezer forintnyi) még ajándékot is találtam. Kicsit lassan érnek ide, 1-1,5 hónap is lehet a szállítási idő, de szerintem ilyen árak mellett ezt el lehet viselni. Egyébként a felsorolt termékek szinte mindegyikét több (5-10-100) eladónál is meg lehet vásárolni, csak ügyesen kell keresni. 

Érik a kívánságlista is, mert olyan vicces dolgokat találok közben, mint pl. ezek a nyakláncok

2014-07-02

Júniusi kedvencek és könyves beszerzések

Júniusnak roppant hálás vagyok a kulturált időjárás miatt, azt a néhány elviselhetetlenül kánikulás napot leszámítva - amikor még a macska is fekve vonszolta magát a lepedőn álmában, hidegebb helyet keresve - megkímélődött az agyvizem a felforrástól. A péntek délutáni Feierabenddel (miket tanulok én ezen a német tanfolyamon) megkezdődik az egyik nyári szabink, a cél most a színszerzés lesz, hogy majd a másik nyári szabinkon lehetőleg ne hipóreklámként ijesztegessem a többi pihenni vágyót.

Kellett ide egy kép, és ez tetszik

Júniusban egyetlen rohadt jó könyvet olvastam, ez pedig a Kakukkszó volt. Annyira tetszett, hogy J. K. Rowlingot beemeltem a kedvenc íróim közé, engem már az Átmeneti üresedéssel is megvett, a felnőtt könyvei ezerszer közelebb állnak hozzám, mint a Harry Potter világa. A Kakukkszó kriminek is kiváló - bár a megoldás engem elkedvetlenített kicsit - a regény tökéletessége a karaktereknek köszönhető, kapásból ott van Cormoran Strike magánnyomozó, olyan pasi, akibe a magamfajta lány képes belehabarodni, egy new adultokból táplálkozó lány pedig csak fintorogna rajta. Azt imádom Rowlingban, hogy leírja azokat a gondolatfoszlányokat is, amelyek a pillanat törtrésze alatt futnak át az ember agyán, ezáltal teljesen élővé és ezzel egy időben esendővé teszi a regény szereplőit. Kivételesen roppant mód örülök, hogy a Kakukkszó egy sorozat első része, nem bírnám ki, ha többet nem találkozhatnék Cormoran Strike-kal. 


Amikor ezt a bejegyzést írom, már totál hidegen hagy a VB, mert az összes kedvelt csapatom kiesett, de a csoportmeccsek alatt még nagyon lelkesen követtem az eseményeket, a munkahelyen közös tippelős játékot is indítottunk, a ranglistán jelenleg az utolsóelőtti helyet foglalom el (ennyit a tálca sörről). Nyilván nem nehéz kitalálni, hogy masszív Itália-drukker vagyok, nem érdekel, hogy bénán fociznak, azt viszont sajnálom, hogy Pirlót már nem nagyon fogom látni a jövőben, mert öreg szegény. Mindegy, onnantól kezdve, hogy kiestek, elvesztettem az érdeklődésemet, a döntőt majd lehet megnézem, ha olyan csapat is bejut, amit kifejezetten utálok, mert akkor legalább tudok ellendrukkolni.
Egyébként hatalmas élvezettel olvastam az olyan típusú cikkeket az interneten, amelyek arról szólnak, hogy hogyan öltözzünk fel, ha elmegyünk meccset nézni. 

Ha már Olaszország: Velence mániám töretlen, úgyhogy csak azért, hogy legyen itt is egy kép, berakok egyet, jó? 


Furcsa, de újra hallgatok zenét. Nem túl változatos skálán, ugyanis képes vagyok egy nap 18x meghallgatni ugyanazt a számot. A kedvenceim a mai napon a Dirty Vegas-tól a Setting Sun, ami a legnyáribb szám a világon, valamint egy régebbi dal, a Morcheeba Gimme Your Love-ja, ami pedig a legszexibb szám a világon. Ha egyszer férjhez mennék (nem), tuti erre vonulnék be. 

Kencetéren is új kedvenceket avattam (volt egypár beszerzés is), lássuk most őket!


Balról jobbra. A Joanna gyümölcsös testradírra a dm-ben csaptam le nemrég, 5 különböző, csodálatos illatban létezik, nekem nyilván a grapefruitos kellett. Sajnos elég kicsike, de nem is kell belőle sok, selymes babapopsi bőrt varázsol, teljesen belezúgtam, kb. 500 Ft volt.
A The Body Shop szépítő olaja már év eleje óta megvan, de a testápoló funkciójától nem voltam hanyatt esve, igazából azért rendeltem meg akkor, mert kivonták a forgalomból ezt az édes citromos vonalat, és nekem kellett még egy ilyen illatú bármi, mert annyira odavagyok érte. Mostanában kezdett elegem lenni a szilikonos hajvégápolókból, ami lassan minden meglepetéses beauty box kötelező kelléke, emiatt nekem kettő is van,  kókuszolajjal viszont azért nem akartam próbálkozni, mert arra volt már példa, és nem lett szép a végeredmény. Úgyhogy legutóbb, mikor szanaszét állt a hajam alja (holnap fodrász, éljen!), ebből raktam rá egy keveset, és esküszöm, valódi CSODA történt! Egyből kezelhetőbb, puhább lett a hajam néhány csepptől, úgyhogy mostantól félreteszem a Gliss Kur pumpás hülyeségeit, és csak ezt teszem a hajamra. (Van valami ötlet, hogy azokkal mit kezdjek?) 
Kaptam egy Burt's Bees csomagot karácsonyra, ami utazó méretű termékekből állt, és most jutottam el odáig, hogy kicsit gyakrabban használgassam őket. Illetve az egyik terméket nagyon hamar megkedveltem, ez pedig a képen is látható krémes arctisztító kamillával és szappankéregfával (nyugi, én sem tudom, mi az). Régóta kerestem krémes arclemosót, ami nem habzik, hanem gyengéden távolítja el a sminket, a Burt's Bees ráadásul mindenmentes termék, szupernaturális, és igazi tisztaságérzést hagy maga után, mert a benne levő mentol hűsíti a bőrt még hosszú percekig a használat után (úgyhogy szembe ne menjen). A feelunique webshopban szereztem be a teljes méretet, illetve tudtommal a mini csomag is onnan származik. 


Sminkcuccot már alig veszek, így is sokszor problémát okoz nekem a bőség zavara reggelente, amikor döntenem kell az aznapi sminkemről (nevessetek ki nyugodtan, de sokszor már előző este megtervezem, mert akkor okosabb vagyok, mint frissen ébredve). A Manhattan krémes szemfestékéről Odilnál olvastam, és annyira jól állt neki a mentaszínű verzió, hogy beszereztem egyet én is. Később visszamentem még gondolkozni, hogy kell-e nekem másik szín, de végül inkább ez a Max Factor dip-in eyeshadow került a kosaramba, mert régóta kerestem pigmentált halvány rózsaszín szemkencét. Először róla is azt hittem, hogy krémes, annyira lágy a por és az applikátor is megtévesztő, de gyakorlatilag ez tényleg egy egyszerű szemhéjpúder, csak fura kivitelezésben. Talán 2 hete vettem, akkor az összes Max Factor Max Colour termék féláron volt kapható a dm-ben. Mindkét termék színe teljes valójában érvényesül a szememen is, egyik sem az a fehér alapon kicsit mentás/rózsaszínes átverés, a zöld már-már túl zöld is nekem, úgyhogy nagyon vékonyan kenem csak, és mindig teszek rá egy kis fehér port. 

Júniusban négy új könyvem lett, ők azok:


A Virals régóta érdekel, viszont nincs meg a könyvtárban, szóval kénytelen voltam beszerezni, épp áksziós volt. A Szilánkok nagyon feldobta az egyik hétköznapomat, mert véletlenül odatévedtem a Líra honlapjára, és gondoltam akkor már megnézem a legutóbbi játék nyerteseinek a listáját, hátha... és igen, nyertem! Játsszatok a Líránál, szerintem egész jók az esélyek, nekem ez volt a második alkalom, hogy beneveztem a nyereményjátékukra, úgyhogy nagyon örülök. A könyv egyébként hatalmas és száz kiló, nyáron szerintem biztos nem fogom elolvasni, egyelőre anyunál van, de lehet, hogy még ő is csak kerülgeti, nem tudom. 
Az Azutánt kénytelen voltam megvenni, hála Lajosnak. Az egyetlen olyan könyvem otthon, amit ismerős adott kölcsön, erre nem megrágja?? Sajnos későn kapcsoltam, és a hiba helyrehozhatatlannak tűnt, vagyis engem nem zavarna, ha az enyém lenne a könyv, de nyilván nincs pofám így visszaadni. Az Örök kísértés akkor került megvásárlásra, amikor az Azután, nemárhogy ne legyen nekem is jó. 
Rajtuk kívül csak ajándékba vettem könyveket, többek között az Urban Dictionaryt az egyik kollégánk búcsúajándékának, ugyanis folyton mi tanítottuk meg olyan szavakra, hogy spoiler meg selfie, illetve azt sem tudta, hogy mi az a Trónok harca. Nem tudom, hogyan lehet így élni, szóval megkapta a könyvet, bár legszívesebben megtartottam volna magamnak - nem kizárt, hogy egyszercsak megrendelem. 

A többiek:
Amadea
Catriana
Nikkincs
Nita
PuPilla
Theodora
Zakkant