Erre vágyom éppen #2

Óriási áldozatot hozok azzal, hogy posztot írok, igaz, ez is a halogató személyiségem eredménye... hogy nyafogjak kicsit, tegnap borzalmas fejfájás tört rám este, amit nagy szerencsémre sikerült kialudni, cserébe viszont arra keltem, hogy nem bírom nyitva tartani a jobb szemem, úgy fáj. Azóta se múlt el, társult hozzá egy kis hőemelkedés is, most van este  fél tíz, szép kilátások. A monitorbámulás sem javítja komfortérzetemet, egyébként gőzöm nincs, mi lehet ez, nagyjából ilyen érzés lehet, ha tizenkét órán keresztül egy ventillátort bámulsz öt centiről, amit én nyilván nem tettem. Úgyhogy első számú kívánságom jelenleg az, hogy reggelre elmúljon ez a szarság, mert hétfő délig le kell fordítanom még egy rakat angol szöveget. 

Tetkómatricák

Múltkor írtam, hogy rákattantam a tetoválásokra (ne kéttenyérnyi szibériai tigrisfejeket képzeljetek magatok elé), aztán rájöttem, hogy kezdhetném a kalandot néhány ideiglenes verzióval. Az ebayen is találtam párat, ami tetszik, viszont mire azok ideérnek, vége lesz a nyárnak, úgyhogy másfelé nézelődtem tovább, például ezen a magyar és ezen a nem magyar oldalon. Ma egyébként egy papírboltban is belefutottam néhány csomagba, de egyik rondább volt, mint a másik. 

Ezek viszont gyönyörűek:

Fagyival töltött briós

Avagy ice cream sandwich szicíliai módra. Múlt hétvégén lefoglaltam magunknak a repülőjegyeket Szicíliaországba (még két hónap, de addig legalább van mit várni), és azóta folyton képeket nézegetek a városokról, a tengerről meg a helyi kajákról. Állítólag ezek ezt eszik reggelire - ami gondolom nagyjából annyira igaz, mint hogy minden magyar pálinkával kezdi a napot, vagy annyira se. Egy jó kis pisztáciafagyis briósra mindenképp benevezek, már rettentően várom ezt az utazást, és nyilván nem a briós a prio 1 látnivaló, de a többibe egyelőre nem megyek bele.

Amy Tant olvasni

Amióta a múltkori körbeposzt kapcsán valaki, azt hiszem, Anaria szóba hozta Amy Tan könyveit, totál kedvet kaptam hozzájuk. Kínáról illetve a kínai kultúráról elég régen olvastam már, és kezd hiányérzetem lenni. A mennyei örömök klubja ráadásul San Franciscóban játszódik, ez mégegy plusz pont, már csak be kéne vonszolnom magam a Megyei Könyvtárba érte. Ti olvastatok valamit Amy Tantól?

Kezdeni valami jót az üres füzetekkel

Tegnap rendet raktam az éjjeliszekrényem fiókjában, és négy darab üres jegyzetfüzetet találtam, emellett tudomásom van további két példányról, amelyek a nappaliban lelhetőek fel. Imádnék írni beléjük, de mit? Naptáram van, abban vezetem az eseményeket címszavakban, hosszabban nem kívánok írni a mindennapjaimról. Receptes könyvecském is van, aztán egy vékony Moleskine-noteszbe írogatom az én 14,000 things to be happy about-omat, egy A5-ös virágos füzetbe firkálok mindenfélét, ami eszembe jut, akárcsak egy hologramos szőlős borítójúba, őket leginkább tervezgetésre használom. Próbálok kiötölni valami hasznosat, remélem, egyszer megvilágosulok. (Scrapbookozni lusta vagyok.)

Tengeri sós bármi

Már a kifejezéstől is összefut a nyál a számban, de most elsősorban a kencék terén érdekel a tengeri só mint összetevő. Az Ocean Salt arcradíromat imádom, az illata mesés, a Rub Rub Rub-é már kevésbé, őt egyébként a hajamra használom, és hamarosan elfogy, de úgy döntöttem, készítek helyette egy újat samponból meg sóból, esetleg csepegtetek bele némi szuperolajat is. Első körben egy Balea testradírt néztem ki - csak persze a testradírjaimmal is le lehetne hámlasztani egy hadsereget. Ha tudomásotok van bármilyen tengeri sós kencéről, ne habozzatok megosztani velem! 

Ha van kedvetek, írjátok meg a ti aktuális vágyaitokat, hátha rá tudjuk egymást beszélni mindeféle biszbaszra. :)