2014-04-04

Felhalmoztam #4

Mi tehetne szebbé egy igazi tavaszi hétfő délutánt, mint az, ha ellátogatok a rég nem látott Városi Könyvtárba? Hihetetlen, hogy mennyire ki tud virulni a lelkem egy ilyen programtól. Összegyűlt néhány előjegyzésem, aztán gondoltam, ha már egyszer levettem a kabátomat, csak körülnéznék legalább az újdonságok polcán.


A Napsütötte szakácsköny Frances Mayes és hites urának szerzeménye (a Napsütötte Toszkána és más hasonló című könyvek szerzője a hölgy). Egyszer gyorsan végiglapoztam, igazából nem sokban különbözik bármelyik olasz szakácskönyvtől, láttam már néhányat, és mindegyik nagyjából ugyanazokat a kötelező elemeket tartalmazza, de azért majd ebből is biztosan hasznosítani tudok egy-két ehető ötletet. A Seraphina azóta érdekel, amióta Amadea írt róla, meg a sárkány téma is vonz, hála az én rpg-kedvelő bébimnek. A tény, hogy a könyv a gyerekrészlegről való, jelenleg cseppet sem zavar, most is olyan álmos fejjel írom ezeket a sorokat, túl komoly témák befogadására most egyáltalán nincs kapacitásom. 
Két krimit is kihoztam, erről már írtam egy sort az eggyel korábbi bejegyzésemben, szerintem a Véres téllel fogom kezdeni, az izgalmasabbnak tűnik, és most elsősorban ahhoz van kedvem. Az udvarház rejtélye meg inkább a feltételezett hangulata miatt jött velem, meglátjuk majd, hogy ő mit tud. Ezek voltak az előjegyzések, amit még az újdonságos állványról emeltem le, az a Hollókisasszony Audrey Niffeneggertől. Nyilván fél óra alatt elolvastam, nagyjából ennyi időt igényel a hossza, viszont egy szemernyit sem került hozzám közelebb ezzel az írónő. Gőzöm nincs, mit akart ezzel a könyvvel. Mese, felnőtteknek, ahhoz viszont nagyon lagymatag, a fülszövegben emlegetett gótikus hangulat gondolom a holló(lány) személyében kellett volna, hogy megtestesüljön, vagy én nem tudom, de szerintem semmi gótikus nincs ebben a történetben. Hangulata lehetett volna, ha nem helyezi ennyire mai környezetbe az egészet, értem ezalatt mondjuk, hogy ha kihagyta volna a laptop, a bulizni meg hasonló jellegű szavakat. Ezek mindig arconcsaptak. De nyugodtan hurrogjatok le, hogy nem értem a kortársművészetet. Az illusztráció dobhatott volna a könyvön, de nem tette, számomra a rajzok jelentős része visszataszító volt. 

Itt van még az Azután, Rosamund Lupton kicsit paranormális könyve, a téli szünet óta kölcsönben van nálam egy barátnőmtől. Fogalmam sincs, hogy mikor fogom rászánni magam az elolvasására, egyszer egészen ráfanyalodtam, csak gondolom szintén egy olyan időszakban, amikor egyébként is halomban állt otthon a könyvtári könyv (az esetek 70%-ában ez a helyzet). 
Fekszik még itt három megyeis könyv is, Szécsi Noémitől a Nyughatatlanok, amit már nem emlékszem, hogy miért jegyeztettem elő, mindegy, itt van, majd sorra is kerül egyszer. A Jamrach vadállatait (Carol Birch) már elkezdtem, tegnap elég sokat haladtam vele, őt egyébként még télen szúrtam ki egy könyvesboltban, és jól megjegyeztem magamnak - félig a borító, félig a fülszöveg miatt. Nem is értem, miért nem olvassák többen ezt a könyvet, a népszerűsítés érdekében bizonyára szentelni fogok neki egy (valamennyire) külön bejegyzést. 
A Megvilágosodást több évvel ezelőtt egyszer elkezdtem, aztán valamiért félbehagytam, de most eléggé aktuális a téma (szavazás-bojkott, óó, de szép is lenne...), és kedvet kaptam hozzá. Saramago írásai pont nem a könnyed műfajba tartoznak, ez a regény meg főleg nem annak ígérkezik, de ha már felhozattam a könyvtár alsó raktárából, csak nem viszem vissza olvasatlanul.

Remélem, mindegyikre sor tud kerülni, mostanában nem haladok olyan gyorsan az olvasással, folyton megszakítom valami más tevékenységgel, de néha ha erőltetem kicsit, egészen jól bele tudok lendülni. Meg kezdek egyre szimpatikusabb könyveket kifogni, ez is ad némi kraftot.

Ó, és ez a szép láda, ajándék volt Bálinttól, a Nem mind lom szerzőjétől, nézzétek meg, miket fabrikál a fiú, én csak tátom a szám, mennyi szépség! Szegénynek (a ládának) még nem igazán van fix helye, egyelőre a nemlétező dohányzóasztal helyén van a kör alakú színes szőnyegen, díszletként még biztosan sokat találkozhattok vele. Imádom a ládákat, mondtam már?

9 megjegyzés:

  1. Seraphina *.* Én nagyon szerettem, remélem Neked is tetszik majd! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szuper, akkor még egy érv amellett, hogy jó lesz, ha elolvasom :)

      Törlés
  2. A két krimire nagyon kíváncsi vagyok, remélem, hogy jók lesznek! :)
    Nagyon klassz ez a láda, megnéztem közben a többi dolgait a srácnak, oda és vissza vagyok :) Főleg az a fotótartó képkeret!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Véres tél eddig nem rossz, bár a stílus nekem kicsit hatásvadász, de a skandináv hangulat nagyon megvan :)
      Uhh, szerintem is annyira jók a cuccai!

      Törlés
  3. Örülök ha tetszik és persze köszönöm a reklámot, bokros teendőim között remélem lassan tudom folytatni a dolgokat :). A véres télbe pont a skandináv hangulat miatt kezdtem bele, imádom az ilyesmit. Az Engedj be! legnagyobb ereje is ez szerintem, de itt valahogy kevés volt, félbemaradt :D

    VálaszTörlés
  4. Helyes! Képzeld, ma anyuéknál voltam, és anyu mutatta, hogy apu milyen virágosládákat csinált a falra, és hogy a te blogodról nézték le a festési technikát, hogy olyan "rusztikus" legyen. Majd átküldöm a képet :)
    Na remélem, a Véres telet aztán már elolvasod végig :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Dejóóó :) képet kérek mindenképpen!

      Törlés
  5. A Véres tél engem is érdekel már egy ideje. Azt hiszem ez több részes is ráadásul :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Aha, négy, bár itthon szerintem még csak ez meg a nyár jelent meg. Szerintem nem rossz, nagyon tipikus skandináv, tele tőmondattal :)

      Törlés