Márciusi kedvencek és könyves zárás

Az egyik szemem sír, a másik nevet: nagyjából két éve sikerült megszeretnem a tavaszt, és a tavalyi borzalmas időjárási körülmények után rettegtem, hogy majd megint térdig gázolunk húsvétkor a hóviharban, szerencsére nem így lett: virágillat, könnyű kabátok, színes-mintás sálak, madárcsicsergés és persze sok-sok napsütés vesz körül. Egész sokszor sikerül mostanában világosban hazaérnem, viszont a nyakunkban van rengeteg munka, kicsit sok volt ez a március, a tavaszi zsibongásból keveset tudtam csak magamba szippantani.

Amúgy majdnem megfeledkeztem erről a bejegyzésről, hétvégén nem használtam a laptop töltőjét, ami annyit jelent, hogy maximum másfél órát ültem előtte. Helyette inkább takarítottam, pakoltam, előrefotóztam, sétáltam, fagyiztam, sütkéreztem a napon egy limonádé mellett, vodkanarancsoztam a malac társaságában, pizzáztam, vietnami tekercset készítettem - szombat éjjel meg azt álmodtam, hogy már vasárnap este van, és szó szerint sírok, hogy másnap hétfő. 

Rátérnék inkább a kedvencekre, kezdjük mondjuk a könyvvel, ami nem is olyan egyszerű. Ugyanis visszaemlékezni sem tudok arra, hogy miket olvastam, annyira felejthető volt ez a hónap. Oké, a Füst és csont leánya például egészen tetszett, de azért a havi kedvenctől messze van... Viszont volt itt egy kis négyzet alakú könyvecske, nagyjából egy óra alatt szaladtam rajta végig, mégis feltöltött energiával, találtam benne egészen sok hasznosítható, mindennapi, egyszerű tippet, amelyek segítségével színt vihetek az életembe. 

A Lopj úgy, mint egy művész! írója, Austin Kleon elsősorban a munkára és az alkotó tevékenységekre fókuszál, viszont szerintem a tanácsai nagy része a hétköznapi életbe is átemelhető. Később újra átlapoztam a könyvet és jegyzeteket készítettem a számomra érdekesebb gondolatokról, ezt majd veletek is meg fogom osztani. 

Egyébként, ha nem lennék úgy belassulva olvasásügyileg, valószínűleg A méhek titkos élete is bekerült volna a kedvencek közé, persze lehet, hogy elhamarkodott kijelentéseket teszek így a könyv felénél tartva. 

A hónap abszolút igaz szerelme nálam a True Detective sorozat volt, amelyről korábban írtam a blogon is. Nem kezdenék bele egy újabb áradozásfolyamba, mert akkor annak megint nem lesz vége, inkább nézzétek, mit művelnek ezek ott lent Délen. Az intro zene még mindig odavág. 

Kaja. Egészen kitartó vagyok az egészséges táplálkozás ügyében, talán az a titok, hogy egyszerre nem változtatok túl sok mindenen, lépésenként haladok a beteljesülés felé. Tehát finomított pékáru, kenyér már egyáltalán nem játszik, tésztából is csak gluténmenteset eszem. Az ebédnél sajnos kénytelen vagyok csalni néha, Győrben nem túl nagy a választék fitness kaja téren, a kiszállítós konyhák pedig már régóta nem jöhetnek szóba. Viszont a reggeli meg a vacsora a hétköznapokon a saját kis szabályaim szerint készül. (Egyelőre még hétvégén is megesik, hogy bűnözünk, de mint mondtam, lépésenként haladok:)). Reggelire általában zabkását eszem, eleinte tejjel készítettem, most már víz kíséretében dobom a mikróba, nincs nagy különbség. A tetejére rákarikázok egy banánt és egy kanál méz is megy a kásába, ezzel én délig elvagyok. A banán most amúgy is kilószám fogy, tudom, hogy nem ez a legfittebb gyümölcs a világon, de gyanítom, hogy nasi téren ez még mindig a jobb választások között van. Edzés előtt 1-2 órával például mogyoróvajas banánszendvicseket "készítek", ez annyi, hogy felkarikázom a banánt jó vékonyan, és minden második szeletre mogyivajat kenek, aztán az üreseket pedig rájuk fektetem. Imádom! 

Néha banánpalacsintát is szoktam sütni: 2 banán + 2 tojás felverve, összeturmixolva, és mini palacsintaként kisütve, ez önmagában is nagyon finom, főleg frissen. Vicces, hogy úgy érzem, mintha tényleg érne valamit ez az egész felhajtás, kevésbé érzem löttyedtnek magam, épp ezért lehet kár volt ráállni anyuéknál a mérlegre, ugyanis az egy hónappal korábbi állapotomhoz képest egy kilót híztam, ami a pasim szerint izom, de szerintem meg biztos, hogy nem, mert annyira azért nem viszem túlzásba az edzést. Majd még jövök update-tel, egyébként nagyon várom a tavasz végét meg a nyarat, hogy végre lehessen igazi gyümölcsöket venni, kicsit bővülni fognak a lehetőségeim. 

A kencéim közül két kedvencet avatok a hónapban, egyébként nagyon jó kislány voltam, alig vettem valamit, az ebayről rendeltem ezt-azt, de mind közül a legdrágább az alább látható Missha BB krém volt a maga kb 13 dollárjával. Amióta megvan ez a kis csoda, szinte semmi mást nem használok alapozáshoz, ez A Tökéletes BB krém, életem végéig ellenék vele. 42-es fényvédőt tartalmaz, én egyébként a 21-es árnyalatot használom, ami pont passzol a sápadt fejemhez. (Ettől az eladótól vettem, egy hét alatt ideért a világ másik feléről.) A kedvenc arcápolási termékem a hónapban pedig ez az Aromax Tápláló olaj volt, elvileg érett bőrre ajánlják, hát nem tudom, az enyém mennyire az, remélem még nem annyira, mindenesetre ártani nem árt, szeretek esténként pár csepp olajat masszírozni a bőrömbe, eddig kókuszolajat használtam, meg volt egy kísérletem a szintén Aromax gránátalmaolajjal, de ő túl sűrű volt meg büdös. Ez a kis üveg viszont sokféle jótékony összetevőt tartalmaz, majd ha végre kiürül a hajvégápolós üvegcsém, akkor kotyvasztani fogok egy esti olaj mixet ebből, a gránátalmából, kókusz- és szőlőmagolajból és akkor majd jó lesz. 

Amilyen hosszú volt ez a hónap, valamit biztosan kifelejtettem a felsorolásból, például, hogy vééégre eljutottam masszázsra meg hogy cuki állatkákkal találkozunk a hétvégi sétáinkon, egyet azért remélek, hogy az áprilisból már több mindenre fogok emlékezni, mostanában sokszor tapasztalok tudatvesztést, ha létezik ilyen szó, szóval hogy csak megyek és teszem a dolgom, de másnap már nem is emlékszem arra, hogy előző nap mit csináltam. 

Oké, tudom már miért volt hiányérzetem, a könyves zárást kihagytam. Szóval Ben Aaronovitch könyvével, a London folyóival szaporodott az itthoni állomány, sok boldogságot nekünk!

Szép áprilist mindenkinek! :)

Többi zárás:

Amadea
Theodora
Nikkincs