2014-03-28

Great Expectations

Az élet túl rövid - mondtam magamnak tegnapelőtt este, és becsuktam Pelevin T-jét a századik oldal magasságában. Lehet, hogy lefáraszt a sok munka mostanában, és ezért nincs kedvem este válogatott agymenésekkel nyomasztani a fejem, vagy csak elborult az ízlésem, de most például annyira jól esik a Füst és csont leányát olvasni, nem érdekel, hogy a YA-nak befellegzett, ez szerintem hangulatos és cseppet sem bugyuta, illetve ami a legfontosabb: segít este kikapcsolni az agyamat és visszahozza a kedvem a regényekhez.
Ami a körülményekhez képest egyébként egész magas szinten funkcionál.
Ugyanis a "szedjünk össze 10 emlékezetes (jó értelemben) olvasmányt 2014-ből" játékon csúfosan elbuknék. Tényleg ennyire bénán választok, vagy csak finnyás lettem? Bármelyik eset áll is fenn, bízom benne, hogy hamarosan normalizálódik a helyzet.


Kudarcaimat (=félbehagyás) csak részben tartom számon, így simán lehet, hogy volt olyan eset, amiről megfeledkeztem, de legalább 5 félbehagyásom volt már az évben, az Éjfél a jó és a rossz kertjében-t csak azért olvastam végig, mert kb. elbőgtem volna magam, ha megint abba kell hagynom egyet a felénél. Pelevinhez viszont egyszerűen nem volt türelmem. Most azt hiszem, hogy logikusan felépített, hangulatos könyveket keresek leginkább, amelyeken nem kell sokat agyalni, visz magával a történet, és az sem árt, ha közben nem fakadok ki a közhelyes szófordulatok miatt minden második oldalon.
Úgyhogy amikor már nagyon elegem van, előveszem a kindle-t és olvasok néhány százalékot A párizsi feleségből, az többnyire helyretesz. 


Már gyűjtögetem a márciusi kedvenceket piszkozatban, előkotortam a márciusi olvasmányaimat, de csak nézek bambán, hogy ezek közül mégis mit?? Végül kínomban rábökök egy non-fictionre, jobb ötletem nincs. Ezek különben mostanában egészen felvillanyoznak, nemrég kezdtem átrágni magam a How to be an Explorer of the World-ön, illetve végigsuhantam kétszer a Lopj úgy, mint egy művész!-en, egy kicsit felfrissítik a megfáradt buksimat. Ha ismertek hasonlóan inspiráló, kreativitás-turbózó, nem szájbarágós, gondolatébresztő (csak semmi közhely, oké???) olvasmányt, ne habozzatok megosztani velem, úgy tűnik, mostanában csak rájuk számíthatok.

7 megjegyzés:

  1. Hasonlóképp vagyok én is! Nem volt kedvem a héten egyik saját könyvemhez sem, ezért is kezdtem bele az Expedícióba, amit végül nem bántam meg. És tök örültem, hogy ma megjött csere keretében a Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?. Na ilyen agykikapcsolós könyvek nekem is kellenek időről-időre - nekem ilyen az Agatha Raisin sorozat, de akár a Beutiful Creatures sorozat (USA - déli részén játszódik khmmm) :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Remélem, tetszik majd a Winterson-könyv! :) Most egyébként Déllel kapcsolódom ki (A méhek titkos élete), vééégre valami jó!

      Törlés
  2. A T-hez eléggé kell az agy és a türelem.
    Általában úgy vagyok vele, hogy ami nem megy, ne erőltessük. Közhely, bocsi:P, de igaz, és mégis ki vagyok én, hogy Leninnel vitatkozzak. Egyébként utálok könyvet félbehagyni, de végül meggyőzöm magam azzal, hogy inkább félreteszem, és majd egyszer újrakezdem, hátha csak a hangulat nem passzol. Szerencsére néhányszor bejött.
    Nekem A szerelem a kolera idején kicsit sok most, nagyon szeretem, de kicsit elfáradtam bele, úgyhogy pihentetem néhány napig.
    Nekem a London folyói olyannak tűnik, ami logikus és visz magával. Mondok néhány tippet a könyvtáras polcod alapján: A virágok vére; juj, Szofja Tolsztaja élete; és a radar jelzi a Verebecskét is, bár azt még nem olvastam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azért ha jól emlékszem, te hősiesen megküzdöttél T-vel :) Én is utálok félbehagyni, de amikor már fontolgatom, akkor emlékeztetem magam arra, hogy mennyi könyvet szeretnék elolvasni életem során, és egyből nem erőltetem annyira a továbbolvasást.
      De kedves vagy, hogy megnézegetted a várós könyveimet, megjegyzem magamnak, a Szofja Tolsztaját például már nagyon régóta tervezem (meg másik 398 könyvet is).

      Törlés
    2. Igen (és még tetszett is), de a keleti filozófia rendesen lefárasztott.:)
      Ez igaz. Gondolj bele, egy rossz könyvvel mennyi jótól veszed el az időt.
      Ó, ismerős... szerintem sose érünk a végére.

      Törlés
  3. Nem nagyon szoktam félbehagyni könyveket, de igazad van, az élet rövid, sok jó könyv van, csak meg kell találnunk. Én idén két dolgot vettem észre magamon. Egy: lassabban olvasok, valahogy jobban kiélvezem a könyvet (no meg sajnos az időm is kevesebb lett és van, hogy este leragad a szemem), illetve hogy sokkal többet vacillálok két könyv között, mármint, hogy mi legyen a következő. Régen csak úgy lekaptam valamelyiket, mert már tudtam, hogy az kell, most meg van, hogy 1-2 nap is eltelik könyv nélkül és tanácstalanul álldogálok a könyvespolcom előtt. Fura, nem tudom, hogy mi történt :(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hű, ez érdekes, ilyen nekem csak a moly meg a blogolás előtt volt:) A lassú olvasás viszont tök jó dolog, azt ne bánd semmiképp :)

      Törlés