LUSH szerelem

Egy vidéki kislány ömlengése következik a LUSH-ról, aki egyébként borzasztóan örülne, hogyha a cég úgy döntene, hogy Győr irányában is terjeszkedik. 

A márkával először a szerelemvárosomban, Velencében találkoztam, 16 éves koromban, tehát tíz éve. Nem emlékszem, hogy milyen illatozó csodákkal tértem akkor haza, nyilván valami fürdőgolyókat hoztam el, ha lett volna más is, arra emlékeznék. Nem sokkal később anyukám meglepett egy Jumping Juniper szilárd samponnal, amit egyből megszerettem, pedig emlékszem, először nagyon furcsa volt szappannal hajat mosni. Ezután évekre, sőt, igazából egy évtizedre elfelejtettem a Lusht, még külföldön járva sem hatott meg, amikor mondjuk egy ismeretlen városban bolyongva megcsapott az ismerős illat az utcán, és elkezdtem tekergetni a nyakam, hogy kiszúrjam a legközelebbi üzletüket. Azt hiszem, elkönyveltem őket fürdőgolyós-szappanos márkának, és mivel pancsizni annyira nem szeretek, a szappant meg már évek óta hanyagoltam, még csak be sem tértem a boltjaikba, bármilyen hívogató is volt a belőlük kiáramló illat. Például lehúztam 5 hónapot Pisában úgy, hogy heti rendszerességgel elhaladtam egy Lush mellett, de egyszer sem voltam bent az üzletben. 

Ugorjunk inkább a jelenbe: a Lush a(z egyik) kedvenc márkámmá vált az utóbbi fél évben, még egyetlen termékükben sem csalódtam, legfeljebb az illatok terén akad egy-két darab, amit nehezen fogad be az orrom, de alapvetően imádom a klasszikus Lush illatot. A márkát körülvevő hangulat igazán közel áll a szívemhez, és ha már olvasó lány vagyok, elmondanám, hogy ha valaki feltenné a kérdést, hogy melyik könyvben tudnám elképzelni leginkább, hogy a szereplők Lush cuccokat használnak, hát biztosan A boszorkányt választanám Gregory McGuire-től. Bár a zöld Elfaba nem érhet vízhez, de el tudom képzelni, hogy Óz birodalmában hatalmas kondérokban főzik a friss arcmaszkokat csokiból, zabkásából, mézből, vodkából, mentából és illatos gyümölcsökből.

Kedvencek

Nyaktól lefelé

Az nyilvánvaló, hogy a Lush elsősorban a fürdőtermékek terén erős, számtalan fürdőgolyó, habfürdő és luxus fürdőkészítmény áll halomban az üzleteikben, amelyek szebbnél szebb színekben pompáznak, és akkor a varázslatosan egyedi illatukról még nem is beszéltem. Szappanokból is óriási a választék, az ember legszívesebben beleharapna a boltokban heverő többkilós tömbökbe. Bár elég kevés Lush szappant próbáltam (és kettő még bontatlanul fekszik egy fiókban), szerintem már elsőre belenyúltam a tutiba a Sultana of Soap személyében, aminek olyan csodálatos, kifinomult illata van, hogy arra nincsenek szavak: elvileg áfonyás, én éreztem benne ananászt is, pedig szerintem az nincs benne, ahogy egyébként SLS sem, így nem szárítja a bőrt.
A karácsony utáni akciók során beszereztem pár tusfürdőt is az ünnepi kiadásokból, sajnos ők az év nagyobb részében nem kaphatók, azért megemlékezem a Ponche és a Snow Fairy mesés illatáról, mindegyikük az a kategória, amit vagy szeretsz vagy utálsz, nekem első szaglásra egyik sem tetszett, aztán szép lassan beleették magukat az agyamba, és mostanra a kedvenceimmé váltak. Mellettük még a Happy Hippyt használom sok szeretettel, friss, grapefruitos illatú tusfürdő. Őt még karácsonyra kaptam a Shiny Happy People ajándékcsomag keretében, amelyben két másik csodás termék is rejlett: a Bohemian szappan, belőle van még egy kisebb darab a kád szélén, imádom a citromos illatát, egyébként ez a citrusos illatvilág elég sok Lush termékben felismerhető, még olyanokban is, amelyekben egyáltalán nem számítanék rá, de erről majd később. Nem tudnám megunni, évszaktól függetlenül jólesik, és ha valaki nem szeretné a markáns Lush illatokat, a Bohemian szappan illata jolly joker lehet a számára. A csomag harmadik összetevője a Buffy, ami hivatalosan a body butter kategória oszlopos tagja, szerintem sokkal inkább egy szilárd testradír, ami egy olajos réteggel vonja be a bőrt, miközben eltávolítja az elhalt hámsejteket.

A februári kedvenceim között megemlítettem az egyik masszázstömböt, a Wiccy Magic Muscles-t, ami egy igazi téli illat, viszont ő, ahogy az alábbi képen is látható, egyre vékonyodik, illetve a tavaszi hangulatomhoz illett valami mást találnom. Kivetettem hát a hálómat az Each Peachre, mert igen, a barackmániám még mindig tart, hiába, nem találtam még meg a tökéletes barackillatú kencét. Ilyen szempontból az Each Peach sem változtatta meg a világomat, mert benne is inkább a már említett citromos-citrusos illatjegyeket tudom csak felfedezni, viszont a jó hír, hogy amúgy is kezdek rákapni a citromillatú kencékre, szóval ez most tökéletes. Akárcsak a Soft Coeur, ő pedig olyan, mintha fehércsokival kenegetné magát az ember. Egyébként azért szeretem annyira ezeket a testápolókat, mert a felhasználási élmény is magas szintű, tök jó, hogy nem kell vesződni azzal, hogy beszívódjon normálisan, nem ragad, viszont szuperjól hidratálnak és csodás illatunk lesz tőlük.

Nyaktól felfelé

Hiába a sok fürdőbomba meg habfürdő, szerintem a Lush legerősebb termékei az arctisztítók. Amióta megismerkedtem néhányukkal, radírozáshoz csak őket használom felváltva, úgysem fogok náluk jobbat találni egyetlen márka kínálatában sem. Bátran kijelentem, hogy a kedvenc Lush kencém a Let the Good Times Roll, ami egy nagyon gyengéd arcradír, már írtam róla valamelyik kedvences bejegyzésben, úgyhogy nem akarom önmagamat ismételni. A lényeg, hogy soha, semmilyen radírtól nem volt még ennyire szép a bőröm, nagyon hatékonyan távolítja el az elhalt hámsejteket, de egyáltalán nem szárít. Ugyanez vonatkozik a Buche de Noel-re is, ő mondjuk karácsonyi szezonális termék, szóval jelenleg épp nem kapható. A különbség annyi, hogy a Let the Good Times Roll illata fényévekkel jobb, pedig a Buche de Noel-é sem rossz, fincsi mandulás (nem marcipános). Mindkettő állaga a nyers tésztára emlékeztet, pár csepp vízzel kell elkevergetni a tenyerünkben, és már használhatjuk is. Elsőre kevésnek tűnhet a mennyiség a dobozban, de nekem már elég régóta megvan mindkettő, és még messze van az elfogyás. (Igaz, a LtGTR szavatossága elvileg lejárt, de semmi baja, pedig még a hűtőbe sem raktam be - ott kéne tárolni ezeket.)
Szintén nagy szerelem az Ocean Salt arc- és testradír, bár nekem a kisebb kiszerelés van meg, úgyhogy csak pofira használom. Ő is elég lassan fogy, körülbelül heti egyszer kerül bevetésre. Durva és kevésbé durva szemcsés tengeri só az alapja, emellett vodkát, lime-ot és mindenféle értékes olajat tartalmaz, ez utóbbiaknak köszönhető, hogy hiába masszív ez a radír, ez sem szárítja a bőrt, és nekem a szemcsék sem okoztak kárt a bőrömben. Tuti újravevős mindhárom.

A végén még megemlíteném a Popcorn ajakradírt, ami egy kényeztető kis csoda! Az illata karamellás-cukros-vajas, a cukor- és sószemcsék meg a kukoricadara pedig gondoskodik az ajkaink normál állapotának fenntartásáról.

A fürdőbombákról meg hasonló finomságokról azért nem írtam, mert főként a téli kiadásokkal kapcsolatban van tapasztalatom, ők viszont jelenleg nem kaphatók. Viszont hamarosan jön a nyuszi meg a tavasz úgy egyébként, ez alkalomból répás, nyulas, csokitojásos, virágos fürdőcsodák hada érkezik a Lush boltokba és a webshopba. Némelyiket volt szerencsém kipróbálni, a többiek meg várnak a sorukra, figyeljetek, mert hamarosan róluk is beszámolok!