Félbehagyások

Épp az imént dobtam félre egy Simenon-könyvet, és úgy éreztem, megérett a téma egy posztra, katasztrófa, amit olvasás címszó alatt művelek az utóbbi időben. A molyos karcokat elnézve meg kellett állapítanom, hogy többünket is megviselt ez a rohadt meleg, kínlódunk a könyvekkel, félbehagyunk, lepontozunk, könnyed olvasmányokat keresünk. Szerintem sosem tettem félre még ennyi könyvet ilyen rövid időn belül, és ezt saját kudarcként élem meg, közben azon gondolkozom, hogy vajon tényleg a meleg meg a nyár hatása az egész, vagy egyszerűen csak rossz (értsd: nem a megfelelő) könyvek kerültek a kezembe. A pechsorozat július elején kezdődött. Külön poén, hogy az ezen a listán szereplő könyvek közül semmi nem talált célba (Az Eleven testeket és az Örökséget még nem olvastam el). 

Nyilván ismeritek az érzést, amikor elkezdtek egy könyvet, várjátok, hogy valami átkattanjon, aztán lapoztok és lapoztok, majd egyszercsak felteszitek magatoknak a kérdést: mi a francnak olvasom én egyáltalán ezt a sz*rt? Elképzelhető, hogy a szörnyű idő miatt türelmetlenebb voltam, de nagyon kevés könyv hozta mostanában az elvárt szintet. 

Félbehagytam őket:

Jenny Downham: Amíg élek
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

Kurt Vonnegut: Galápagos

Georges Simenon: Az özvegy

Kínlódtam velük:

Joanne Harris: Csokoládécipő

Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség

Alice Sebold: Komfortos mennyország

Meg tulajdonképpen A burok és Daphne du Maurier novelláskötetének lapjai sem pörögtek túl gyorsan a kezem alatt. 

Azt hiszem, ha nem lett volna az Úton, kezdenék nagyon elkeseredni. Kerouac remekműve minimum öt szuper olvasmánnyal felér, úgyhogy ő tartja most bennem a lelket. Meg Nick Hornby. Mindig az ő sorai jutnak eszembe a Vájtfülűek brancsából, amikor arra biztatja az olvasót, hogy ha nem tetszik a könyv, akkor ne szenvedjen vele, rakja félre nyugodtan, ne pazarolja rá a drága idejét. Nagy szerencse, hogy ezt az első oldalak valamelyikén fogalmazta meg, mert aztán azt a könyvet is elég hamar félbehagytam. 

Egyetlen bizodalmam most a Tűzben van, amit már elkezdtem, és eddig nagyon tetszik, a Kör második része nem hiszem, hogy akkora csalódást tudna okozni, mint bármelyik könyv a fentiek közül. 

Ti mit olvastok, amikor úgy érzitek, semmi sem elég jó? Inkább elővesztek egy jó kis pöttyöset vagy csajosat, vagy inkább nekiestek egy nagyobb falatnak, ami biztosan megüti az ingerküszöbötöket?