2013-08-10

Félbehagyások

Épp az imént dobtam félre egy Simenon-könyvet, és úgy éreztem, megérett a téma egy posztra, katasztrófa, amit olvasás címszó alatt művelek az utóbbi időben. A molyos karcokat elnézve meg kellett állapítanom, hogy többünket is megviselt ez a rohadt meleg, kínlódunk a könyvekkel, félbehagyunk, lepontozunk, könnyed olvasmányokat keresünk. Szerintem sosem tettem félre még ennyi könyvet ilyen rövid időn belül, és ezt saját kudarcként élem meg, közben azon gondolkozom, hogy vajon tényleg a meleg meg a nyár hatása az egész, vagy egyszerűen csak rossz (értsd: nem a megfelelő) könyvek kerültek a kezembe. A pechsorozat július elején kezdődött. Külön poén, hogy az ezen a listán szereplő könyvek közül semmi nem talált célba (Az Eleven testeket és az Örökséget még nem olvastam el). 
Nyilván ismeritek az érzést, amikor elkezdtek egy könyvet, várjátok, hogy valami átkattanjon, aztán lapoztok és lapoztok, majd egyszercsak felteszitek magatoknak a kérdést: mi a francnak olvasom én egyáltalán ezt a sz*rt? Elképzelhető, hogy a szörnyű idő miatt türelmetlenebb voltam, de nagyon kevés könyv hozta mostanában az elvárt szintet. 

Félbehagytam őket:

Jenny Downham: Amíg élek
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan
Kurt Vonnegut: Galápagos
Georges Simenon: Az özvegy

Kínlódtam velük:

Joanne Harris: Csokoládécipő
Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség
Alice Sebold: Komfortos mennyország

Meg tulajdonképpen A burok és Daphne du Maurier novelláskötetének lapjai sem pörögtek túl gyorsan a kezem alatt. 
Azt hiszem, ha nem lett volna az Úton, kezdenék nagyon elkeseredni. Kerouac remekműve minimum öt szuper olvasmánnyal felér, úgyhogy ő tartja most bennem a lelket. Meg Nick Hornby. Mindig az ő sorai jutnak eszembe a Vájtfülűek brancsából, amikor arra biztatja az olvasót, hogy ha nem tetszik a könyv, akkor ne szenvedjen vele, rakja félre nyugodtan, ne pazarolja rá a drága idejét. Nagy szerencse, hogy ezt az első oldalak valamelyikén fogalmazta meg, mert aztán azt a könyvet is elég hamar félbehagytam. 

Egyetlen bizodalmam most a Tűzben van, amit már elkezdtem, és eddig nagyon tetszik, a Kör második része nem hiszem, hogy akkora csalódást tudna okozni, mint bármelyik könyv a fentiek közül. 

Ti mit olvastok, amikor úgy érzitek, semmi sem elég jó? Inkább elővesztek egy jó kis pöttyöset vagy csajosat, vagy inkább nekiestek egy nagyobb falatnak, ami biztosan megüti az ingerküszöbötöket?

8 megjegyzés:

  1. Én is csak szenvedtem, átérzem a helyzeted... King Setét tornyának negyedik kötetének a végén járok, de eddig a lélek sem vitt rá, hogy egyáltalán nekikezdjek olvasni, ha pedig mégis, akkor belealudtam. Ez a meleg szörnyű volt, remélem most már sikerül visszatérni a normál kerékvágásba.

    Ez után Martintól a Varjak lakomáját szeretném kiolvasni, ha már 100 oldalt letudtam belőle. Kemény dió, egy idő után hiába tetszik és jó, egyszerűen sok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet akkor valami kisebb falattal kéne próbálkoznod :)

      Törlés
  2. Ha úgy érzem, semmi sem jó, akkor én bizony újraolvasok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jó ötlet! Nekem is eszembe juthatott volna...

      Törlés
  3. Nekem most más okból nagyon kínlódós időszakom van, elővettem a Családom és egyéb állatfajtákat (három éve már olvastam), és imádom, de semmi időm nincs olvasni:D Általában egy régi, jól bevált könyvet veszek el, az helyreráz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bízom benne, hogy a kínlódós időszakodnak hamarosan vége lesz, akármi is történt veled mostanában. Aggódom ám érted, remélem vicomte vigyáz rád rendesen :) Durrell meg mindig derűt hoz az ember szívébe.

      Törlés
  4. De aranyos vagy, köszi. :) Igen, a Sötét Nagyúr mellettem van, és akkor baj már nem érhet:D
    Befejeztem Durrellt és tök jó volt, remélem, ez lesz a többi könyvemmel is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sötét Nagyúr :D
      Majd kíváncsi leszek, hogy a Capote-könyvről mit gondolsz.

      Törlés