az olaszokkal hadilábon állok, néha totál bejön, amit írnak, néha meg egyáltalán nem tudok vele mit kezdeni. fura nép amúgy is, és tudom, hogy nem szabad általánosítani, de Leo, a történet főhőse megtestesíti azt az olasz fiatalt, akit én megismertem a kint töltött félév során, mindenki, akivel találkoztam, rendelkezik egy olyan habitussal, mint Leo is. ugyanaz a szenvedélyes hirtelen lelkesedés, a lelkesedés tárgyának rendkívül komolyan vétele, majd egyik pillanatról a másikra átmenni totál óvodásba. nekem ilyenek az olaszok.
Leo középiskolás, nagyon nem találja önmagát. a helyettesítő filozófiatanár, az Álmodozó ülteti el benne a gondolatot, hogy találja meg az álmát, és a fiú rájön, hogy az nem más, mint Beatrice, a gyönyörű vörös hajú csoda az iskolából. Leo legalább annyira odavan a vörös színű tincseiért, mint amennyire retteg a fehérségtől, ez a szín testesít meg mindent, ami a félelem. ezt én is ismerem, nem jó, mikor eljön a fehérség, pillanatok alatt beszippantja az embert, és rohadt nehéz kikecmeregni belőle.
Leo lelkiállapota folyamatosan attól függ, hogy mennyire kerül közel az álma eléréséhez, azaz Beatricéhez, és amikor megtudja, hogy Beatrice leukémiás, teljesen kikészül és semmi nem érdekli, felborít mindent maga körül. legjobb barát(nő)jét, Silviát, aki mindig mellette áll sikerül eltaszítania magától, és az iskolából is majdnem kicsapatja magát. nagy nehezen megtalálja az utat Beatricéhez, azonban talán fel sem fogja, hogy a lány haldoklik, és hogy lehet, hogy nincs közös jövőjük.
Leóban több ponton is magamra ismertem, és nem volt nagy öröm visszagondolni arra az időre, amikor én is annyira rettegtem a fehérségtől. persze ez nem a könyv hibája, sőt, ezáltal lett annyira valóságos a történet a szereplőkkel együtt. arra gondoltam, hogy nem lett volna rossz, ha én is már ennyi idősen átesek ezeken az érzelmi kavargásokon, ha elkezdtem volna keresni önmagam már akkor.
nagyon inspiráló regény, levisz a legmélyebb bugyrokba, hogy aztán megmutathassa, hogy onnan újra fel lehet jönni levegőért, és fenn is lehet maradni.
"Az igazi álmoknak az akadályok adnak erőt. Máskülönben nem változnak tervekké, hanem csak álmok maradnak."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése