2012-01-23

Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik


A tetovált lányhoz annak idején szép nagy adag szkepticizmussal álltam hozzá, mivel én vagyok az, akinek mindig gyanús, ha túl nagy a felhajtás egy könyv körül. Akkor nem is igazán hatott meg, persze libabőröztem időnként, meg végigizgultam az egészet, de hülye fejjel valamiért kitámasztottam, és nem engedtem magamnak, hogy igazán megszeressem. Nem tudom, hogy lehettem ilyen, utólag visszagondolva az egyik legjobb krimi, amit valaha olvastam. 

Nemrég viszont rákívántam egy kis svéd hangulatra, úgyhogy elhatároztam, hogy folytatom az ismerkedést a Millenium-trilógiával.

Kedvenc hőseink (Salander, Blomkvist) természetesen most is a középpontban állnak, de szerintem ez a rész sokkal inkább szól Salanderről, mint az előző. A csajszi kicsit megkomolyodik, vagy inkább konszolidálódik, de ezt az állapotot nem sokáig élvezheti, mert elég komoly gyilkossági ügybe keveredik. az esetnek köze van persze a Milleniumhoz, mivel épp azon vannak, hogy kiadjanak egy leleplező tematikus számot illetve egy könyvet a svéd szexipar résztvevőiről. A dolog ott válik kissé kockázatossá, mikor egy Zala nevű titokzatos és egyértelműen rendkívül veszélyes alak után kezdenek szaglászni. Sallyt nem csak a rendőrség meg az ismerősei próbálják előkeríteni, hanem - még a történet legelején - Bjurman, (igen, az a baromira szimpatikus gyám, akinek Salander igyekezett teljesen tönkrevágni az életét) is a lány nyomába ered. Ez utóbbiról Sallynek semmi fogalma, mivel épp a Karib-szigeteken tölti jól megérdemelt szabadságát, és azzal telnek a napjai, hogy egy matematikai tételt próbál megoldani. 

Imádtam, mikor hazaért Svédországba, és nekiállt keresni valami böszme nagy lakást, meg nagybevásárlást csapott az IKEÁban. én is akarok egy ilyet! (a húsgolyót ribizli- és barnamártással azért hiányoltam...) 

Ebben a részben még jobban megkedveltem ezt a lányt, tényleg felnőtt kicsit azt hiszem, mondjuk számomra időnként röhejes volt, hogy mekkora embereket zúzott le, úgy tűnik, itt kicsit túlszárnyalt Larsson fantáziája. 
Spoilerezni én sem szeretnék, úgyhogy többet nem árulnék el a történetről, mindenesetre annyit megjegyeznék, hogy hozzám a sorozat második része valahogy közelebb áll, mint az első. Várom már nagyon, hogy a harmadiknak is nekiálljak, csak hát biztos tök szomorú leszek, ha majd azt is befejezem.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése