Ahogy megjelent ez a könyv, rögtön le kellett rá csapnom. Azért, mert úgy 4-5 évvel ezelőtt kaptam egy Rozéfröccs című regényt anyukámtól, amit egy Judit Ponte nevű csaj írt (a Hidasi Judit már foglalt... a molyon jól össze is hozták a kettőt egy szerzőnek, sebaj.), és az akkor nagy kedvenc lett. Ez a Hidasi és a Ponte egy és ugyanaz a nőszemély, aki ezek szerint szuper könyveket ír, erről is csak jót tudok mondani.
A 15 éves Vera kosáredző apjával, jogász anyjával és 10 éves húgával él valami bányászvárosban, amit helyből utál. Egy napon viszont olyan szörnyű esemény történik, hogy muszáj otthagynia a kisvárost, és Budapestre költözik kollégiumba. Pont azután néhány nappal, hogy megtalálja élete szerelmét, Bálintot, akivel minden tökéletes, de a tragédia miatt el kell válniuk, legalább is Vera szerint.
Tizenöt évvel később találkozunk újra a lánnyal, ezúttal Budapesten, Vera tulajdonképpen vegetál. Munkája, lakása van, de minden emberi kapcsolatot mellőzve tengeti a napjait a megszokott rutin szerint. Aztán valahogy összebarátkozik a szomszéd rocker pasival, majd megismerkedik egy véletlen folytán a kedvenc magyar színésznőjével, és hopp, még egy barát. Aztán jön a húga, akit hat éve nem látott, hogy legyen a tanúja az esküvőjén. Egy napon pedig pizzát szállít ki egy ismeretlen címre, naná, hogy Bálint lakik ott. Úgyhogy kezdődnek a bonyodalmak, meg Vera visszailleszkedése a társadalomba, mert rájön, hogy többé nem akar magányos lenni, eddig hiába volt ez a legegyszerűbb megoldás arra, hogy ne kelljen szembenéznie a múlttal.
Hidasi Judit stílusa valamiért iszonyúan közel áll hozzám, imádom a rövid mondatait, és a kis megjegyzéseit. Annyira érzelemgazdag a mű, hogy még mindig a hatása alatt vagyok, és ha tudnék bőgni könyvön, akkor azt tenném, egyrészt mert néha annyira fájdalmas, néha pedig olyan boldog. Vicces, hogy egyszer még a Rozéfröccs főhősnője, Maróthy Frida is feltűnt, mikor Vera pizzát szállított neki és a barátnőinek.
Imádnivalóak a karakterek is, Bálint meg tényleg az a férfi, akiből olyan nagyon kevés van, és olyan nagyon jó lenne, ha minden pasi hasonlítana rá. Nem lenne ennyi boldogtalan nő, az biztos. Úgyhogy nem nehéz átérezni Vera szerelmességét, nem csoda, hogy a második találkozás alkalmával is így beleesik.
Nem tudtam letenni a könyvet, pedig sajna néha muszáj volt. Tegnap is már mennem kellett volna itthonról el, de még csak egy oldalt, na jó, még egyet, és aztán indulok tényleg...
Egy ideje gondolkozom már, hogy mi legyen, de azt hiszem, kedvenccé vált ez a könyv is, ahogy annak idején a Rozéfröccs. Ritkán olvasok magyar írótól, félek tőlük kissé, ez a csaj viszont kifektetett, a szó jó értelmében, másodszor is.
A könyvet kiadja a Gabo. (2012)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése