2013-07-11

Travel wishlist - 1. Diner túra, USA

Szép kis listám van arról, hogy hova szeretnék eljutni életem során. Akad köztük teljesen bevállalható és reális úticél, ezeket talán néhány éven belül sikerül kipipálnom, viszont néhányhoz szükség lenne komolyabb feláldozható tőkére. A wanderlust őrült erővel tombol bennem, nem tudom, hogy enélkül az érzés nélkül mennyi értelme lenne az életemnek. A helyszínek, városok, hangulatok, amelyek után vágyakozom, sokszor álmomban látogattak meg. Valahol, egy másik kontinensen van egy híres, kultikus hely, ahol álmomban nagyon sokszor jártam már, előfordult, hogy végigsétáltam rajta, volt, hogy láttam összeborulni az egészet egy földrengésben. Amióta ilyen gyakran találkozom vele alvás közben, ha éber állapotomban eszembe jut, egész komoly szívdobogás kerülget. Szerintem, ha egyszer valóban ott lennék, előtte, a földbe gyökereznének a lábaim, esetleg elájulnék, de minimum elbőgném magam.

Az új őrület nálam a diner. Meg az amerikai kultúra (még akkor is, ha egyesek szerint az előbbi szóösszetétel egy oximoron.) Korábban egyáltalán nem vonzott ez a terület, de úgy érzem, minél többet tudok róla, annál inkább felcsigáz. Különböző városok, térségek, államok piszkálták fel a fantáziámat, ebben a posztban viszont a dinerekről, illetve greasy spoonokról álmodozom pár sort. Nem igazán tudok rájönni, hogy mi a különbség a két kifejezés között, de azt gyanítom, hogy minden greasy spoon diner, de nem minden diner greasy spoon. (Meg még az lehet a megfejtés, hogy a diner amerikai, a greasy spoon meg brit. Talán.) Úgyis mindjárt rájöttök, mire gondolok.


Először a gimiben olvastam ezt a kifejezést egy angol nyelvkönyvben, és nagyon megtetszett. Mármint a greasy spoon. Majd áhítozva néztem, ahogy a filmekben a piros műbőrkanapén terpeszkedő emberek hogyan lapátolják magukba a palacsintát, és ahogy a mogorva pincérnők körbe-körbe járnak a langyos, híg kávéval, hogy átlátszó kancsóikból újratölthessék a kiürült csészéket. Hát nem imádnivaló? A kültéri neonfényekről nem is beszélve.


Az első dinert - a Wikipedia szerint - 1872-ben Rhode Island-en egy lovaskocsiból alakították ki. Mai formájukat is ennek köszönhetik, a klasszik diner erősen hasonlít egy büfékocsira. Gondolom senki nem fog meglepődni, ha elárulom, hogy kínálatuk az amerikai konyhára épít, lehet enni hamburgert, sült krumplit, a tojás különböző variációit, palacsintát, gofrit, bundáskenyeret, sült babot, hot dogot, hash brownst (beré-szerűség), rántott csirkét, káposztasalátát, sült zöld paradicsomot (a könyv elolvasása is csak elmélyítette a vágyakozásomat). Desszertnek pedig ott a pite, a fagyi vagy a sajttorta. Tudom, hogy egyik étel sem a gasztronómia csúcsa, mégis egytől egyig imádom őket, rá kellett jönnöm arra, hogy nagyon közel áll hozzám az amerikai konyha, részben azért is, mert sokféle reggeli jellegű kaját esznek, és nekem a reggeli a kedvenc napi étkezésem. Egyetlen problémám, hogy utálom a vizezett, americano típusú kávét.


Kissé elkanyarodtam az utazás-témától, csak elég könnyen beszippant a különböző kultikus amerikai kaják leírása, épp a Coney Island-i hot dogról olvasgatok. Olasz ételekből egész tűrhetően kiedukáltam magam, ideje, hogy új térség felé nyissak.

Habár a diner az északkeleti régióból származik, a híres Route 66 mentén is fellelhető jónéhány. Megkerestem a térképen, hát alig találtam meg, olyan kis huszadrangú utacska. Azért végigautókáznék rajta, bár ki tudja, mennyire lett kiállítási tárgy belőle az évek során.
Mennyire szuper lenne egy road trip, ilyen helyeken reggelizni (ebédelni, vacsorázni), vicces motelekben megszállni, álmos kisvárosokon átutazni... Fényképeznék egy csomó ilyet, pásztáznám az amerikai "tájat", hol a sivatagot, hol a hegyeket, hol a jellegtelenséget. Ez az egész sokkal jobban érdekel, mint New York, a Niagara-vízesés vagy a Grand Canyon.


A Guardian összeállított egy tízes listát a legjobb dinerekből, azt hiszem, a legjobban az tetszik, ahol egy tányéron kínálják a rántott csirkét és a gofrit.
Egy picit már annak is tudnék örülni, ha valaki Győrben úgy határozna, hogy nyit egy ilyen étkezdét. Vasúti kocsiból kialakított kocsmánk már van, lehet enni fincsi csilis babot, gyrost meg csülköt, de fél literes eperturmixuk csíkos szívószállal biztos nincsen.



8 megjegyzés:

  1. Szia! Nemrég kezdtem el olvasgatni a blogod, és nagyon tetszik - az írásaid, a képeid és ez a letisztult dizájn! Csak így tovább! :) (Kedvem lett most nekem is egy ilyen dinerben ebédelni!)

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, örülök, hogy tetszik! Kedvelem a minimál dizájnt :)
    A kajálást ne is mondd... azt hiszem, hétvégén el kell mennem hamburgerezni egyet.

    VálaszTörlés
  3. Siófon, a sétányon van egy nagyon jó amcsi étterem, kis boxos, bőrüléses, tiszta amcsi fílinges és a hamgurger isten :) ha még nem voltál ajánlom kipróbálásra! Bálint

    VálaszTörlés
  4. Kösszi az infót, talán oda előbb eljutok, mint az Államokba :) Vadászni fogok az ilyen helyekre, vagy legalább az ehhez hasonlókra.

    VálaszTörlés
  5. Amerika *sóhaj*. Két éve elkezdtünk rakni egy Amerika alapba havi ötezret fejenként, és ha összejött volna egy fél milla, nekiindultunk volna a nagy útnak. De, bele kellett tolni a telek alapba az összekuporgatott kis minimális összegünket (mostanra szerintem már összegyűlt volna annyi, hogy kimenjünk, de az álmok... :). Most ott tartunk, hogy a ház felépítése után összegyűlt első fél millából irány 3 hétre Amerika. Olyan jó fílinges túrára, amit te írtál, persze NY cityvel kezdve. :)
    (a siófoki diner dizájnja ok, de nekem nem jött a hamburgere. hatalmas adag, de szétesik az első harapásnál, és helyi árakhoz szokva és a minőséget nézve piszok drága. Próbáld ki, hátha változott valamit az évek alatt)

    VálaszTörlés
  6. Hú, ez tök jó ötlet! Lehet nekem is el kéne kezdenem valami hasonlót. Azt mondjuk nem tudom, hogy életem párja mennyire támogatna egy ilyen horderejű utazást, de esküvő meg nászút helyett... :D
    Drukkolok, hogy mielőbb kijussatok! :) van amúgy konkrét terv is?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nászútnak tökéletes választás szerintem. :)
      nincs konkrét terv. NY tuti, meg az volt a terv, hogy átautózni a nyugati oldalra vmi tipikus amerikai kocsival. aztán arról letettünk. :)
      most az első képet nézegetve, eszembe jutott a könyv, amit olvasok. '30-as évek Angliája, és egy fickó olyan bárt nyitott, ahol háttámla nélküli, bőrbevonatú, magas ülőkék vannak végig a bárpult előtt... Amerikában járt tanulmányúton, és a könyvben aratott vele. :)

      Törlés