2014-07-17

Az Indokolatlanul Elfeledett Könyvek Temetője

A párducot olvastam nemrég Lampedusától, és a kezdeti lelkesedés közepette azon gondolkoztam, hogy miért nem olvassák többen ezt a regényt, amikor Lampedusa annyira jól ír (más kérdés hogy a könyv felénél járva már inkább azon gondolkoztam, hogy miért nem írt inkább valami másról, úgyhogy A párduc ezen a listán nem fog szerepelni). Rájöttem, hogy éreztem már néhányszor hasonlót, illetve visszanézegettem az olvasmánylistámat, és észrevettem, hogy néhány eleme bizony pont passzol ehhez a témához. 
Szívügyem, hogy népszerűsítsem ezeket a méltatlanul elfeledett és alig olvasott könyveket, remélem, hogy kedvet kaptok valamelyikhez. (Amúgy vigyázzatok, mert egyes esetekben lehet, hogy az agyamat elborítja az idő mindent megszépít-törvényszerűsége, és fogalmam sincs, hogy ma hogyan viszonyulnék ezekhez a könyvekhez.)

Luigi Pirandello: Mattia Pascal két élete
Nincs normális magyar borító, úgyhogy egy eredetit kerestem. Egyébként egy olasz ismerősöm jóvoltából tudtam meg, hogy ez a könyv létezik, amikor kértem, hogy ajánljon nekem valami tuti olasz irodalmat. Amikor elkezdtem, fogalmam sem volt, hogy miről fogok olvasni, mert 1. nem volt a könyvben fülszöveg, 2. nem molyoltam, de talán jobb is volt így, minden meglepetésszerűen ért.
"Nyolcvankétezer lírám volt, nem kell belőle adnom egy petákot sem senkinek. Halott vagyok, halott vagyok: tehát adósságaim sincsenek, feleségem sincs, se anyósom… Szabad vagyok, szabad, szabad! Mit kívánhatnék még?"

Domnica Radulescu - A trieszti gyors
Akár a múltkori nyarat idéző olvasnivalós válogatásban is szerepelhetett volna A trieszti girosz, de már akkor tudtam, hogy inkább itt a helye. Kezdődik Romániával Ceaușescu idején, de bennem nem a nyomor és a feszültség hagyott nyomot, hanem azok a nyarak, amelyeket Mona a szerelmével töltött, és amelyeket akkor sem tud maga mögött hagyni, amikor Amerikában új életet kezd. 
"Előfordul, hogy a visszhang megragad a völgyben, és hajnalig tekereg, pattog a sziklafalak között. Legalábbis így mesélik a fekete fejkendős öreg nénik. Azt is mondják, nem szabad lemenni a hegyről, míg a visszhangunk el nem csöndesedik, különben a hang megragad, és egész éjjel a völgyben fog kísérteni."

Elif Şafak Az isztambuli fattyú
"A lányok akkortól számítanak nőnek, amikor elérik azt a kort, amikor az anyjuk megszülte őket."
Azóta sem mertem több Elif Safak-könyvet elolvasni, félek, hogy a mesterművel kezdtem, a többi regényéről meg nem olvastam olyan jókat. Ez itt Isztambul vegyítve némi örmény fájdalommal és óriási női karakterekkel, egyébként - bár a feminizmus távol áll tőlem - imádom azokat a történeteket, amelyeket erős, független nők uralnak, mindig ad egy kis önbizalmat. 
Ahogy végigolvastam az idézeteket, szörnyen kedvet kaptam az újraolvasáshoz, pedig nem kéne, de azt hiszem, most még jobban szeretném ezt a könyvet, mint négy évvel ezelőtt. 

Arthur Japin: Casanova menyasszonya
A borító még azokból az időkből származik, amikor kis országunkban a tervezőknek csak elvétve sikerült szemet gyönyörködtető példányokat kiadni a kezükből, úgyhogy egy másodpercig csendben emlékezzünk meg ezen könyv szépséges külleméről. Bár szerelmes történet, nem emlékszem, hogy fintorogtam volna, amikor olvastam, pedig annak idején még különösen allergiás voltam a romantikára. Ha rosszul emlékszem, akkor is azt gondolom, hogy érdemes lehet elővenni újra, és megsúgom, hogy a nyári Szandi akcióban ő is szerepel. 
"Mindent hallottam már, amit férfi nőnek mondhat. A külsőre vonatkozó bókokban mindig van valami elkeserítő, főleg ha első találkozáskor hangzanak el. Ahogy kimondják őket, a férfiak el is fáradnak ettől a kötelességtől. "

Stephen Leacock: Rosszcsirkeff Mária és társai
Vagy akár hozhattam volna A rejtély titkát, esetleg a Gertrud, a nevelőnőt, szerintem vannak átfedések a bennük szereplő történetek között. Különösen jó ötlet volt Karinthyra bízni a fordítást, sokszor rázkódtam a nevetéstől. Fárasztó, ezért nekem való:
"De azért Gertrud gyengéd kegyelettel őrizte szülei emlékét. Keblén aranytokban anyjáról készült miniatűr olajfestményt rejtegetett; hátáról, ezüstláncon, apja jól sikerült daguerrotipje lógott le. Nagyanyja mellszobrát kabátujjában hordta, néhány unokanővérének és fivérének képmása részint a csizmájában foglalt helyet, részint az övébe volt dugva, nyelestül, míg hátul… de talán elég is ennyi."


Bizonyára tudnám még folytatni a sort, de kapacitásaim jelenleg végesek, legfeljebb később készítek egy új epizódot. Ha van kedvetek, írjátok meg, hogy ti melyik könyveket szabadítanátok ki az Elfeledett Könyvek Temetőjéből, hogy minél többen olvashassák őket.

10 megjegyzés:

  1. Rögtön 3 könyvet kinéztem magamnak. Szégyen, de az elsőről még csak nem is hallottam, de nagyon érdekel. A trieszti gyors otthon meg is van, csak meg kell keresnem, a Casanovásat meg az akcióban amúgy is kinéztem és igen, a borítója is nagyon szép.:)
    Nekem ezek lennének a listáimon:
    - Almudena Grandes: Kártyavárak (szerelmi háromszög, de jó és valós, nem ilyen tini nyüszögés, meg szerintem a könyv is 18 karikás, de nem amolyan "szürke" módon)
    - Mario Puzo: Mamma Lucia (mindenki a Keresztapát ismeri tőle, pedig ez is figyelemreméltóan jó)
    - Seamus Deane: Nyughatatlan ír lelkek (kis kalandozás Írországban, ráadásul díjnyertes könyv, ha jól emlékszem, mégsem kapott nagy figyelmet)
    ui: imádom a bejegyzés címét! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pirandellóról én is csak mint drámaíróról hallottam korábban (sőt, lehet, hogy még korábban azt gondoltam volna, hogy valami építész volt a 15. században...).
      Köszi a tippeket, megjegyzem magamnak, főleg az olaszt :)

      Törlés
  2. De jó kis bejegyezés! :)

    A Casanova már megvan egy ideje, A trieszti gyorssal mindig szemezek a Könyvudvarban, aztán mindig otthagyom, lehet legközelebb nem lesz ez. :)

    Szeretném, ha itthon többen ismernék Donna Tarttól A titkos történetet, és nem csak egy szűk kör. Gregory Huges-tól A holdat az égről nem tipikus ifjúsági regény, ezért is szerettem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A titkos történetnek nagyon jót tenne egy új kiadás, mert úgy tudom, nem valami könnyű beszerezni. Tényleg érthetetlen, hogy miért ilyen kevesen olvassák, én is nagyon szerettem egyébként:)
      A holdat az égről-ről még életemben nem hallottam, köszi, hogy írtad :)

      Törlés
  3. Először is: imádom a bejegyzés címét! :)
    Az utolsón kívül mindegyik érdekel, bár nekem a Casanova borítója nem tetszik (tudom, valószínűleg egyedül vagyok vele :P). Safaktól akarok olvasni, akkor ezzel kezdem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi :)
      Biztos nem vagy vele egyedül, picit talán giccses, de "abban a korban" ez egy egész jó borítónak számított szerintem :) Az isztambuli fattyú szuper, remélem, tetszeni fog!

      Törlés
  4. Sajnos csak egyet olvastam közülük (a Casanovát), de majd mindenképpen megnézegetem őket, ha odáig jutok. Shafaktól nekem a Szerelem van meg.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Szerelemnek most utánanéztem, érdekesnek tűnik, mindig izgatnak a két szálon futó regények. Bár valaki Coelhóhoz hasonlítja a stílust, hát ezt rohadtul nem tudom elképzelni, legalább is Az isztambuli fattyú után...

      Törlés
  5. Nekem erről a témáról egyből Lisa Alther Eredendő bűnök című könyve jut eszembe. Elég fura címe van, de Amerikai délen részén játszódik :) túlnyomó részt, valahol a hangulatos és nagyon realista között van. Öt fiatal életét mutatja a '60-as és '80-as évek között. Én nagyon szerettem, tervezem is újra olvasni, csak kicsit félek tőle, hogy már nem fog tetszeni annyira.

    A másik ilyen az Julianna Bagott Tiszták könyve, ami egy tini disztópia, és ha lenne igazság a földön ez lenne annyira rajongott, mint az Éhezők viadala :D

    VálaszTörlés
  6. Nahát, még erről a könyvről sem hallottam (tudom, ez a lényeg:D), de jónak tűnik a fülszöveg alapján! A Tisztákat meg el akartam olvasni régen, de aztán elárasztott minket a disztópia-dömping. Szegény, nem járt túl jól, na de észben tartom őt is azokra az időkre, ha épp valami ilyesmit szeretnék olvasni. Köszi a tippeket!:)

    VálaszTörlés