2014-07-21

Bár a komfortzóna egy elcsépelt szó...

... legalább annyira, mint az inspiráció, azért most néhányszor le fogom írni. Született jó sok bejegyzés a témában, hétfő reggel ezzel volt tele a feedem, és nagyon izgalmas volt olvasni a különböző nézőpontokat, egészen felébresztették az agyamat ezen a kialvatlan délelőttön. AnariaIlweran, Szeee és PuPilla posztjait olvastam végig, és közben egy csomó minden eszembe jutott, úgyhogy nem bírtam ki, hogy ne írjak én is a határok feszegetéséről, elsősorban könyves témában. 


Aktuálisnak érzem a komfortzóna-elhagyás témakörét, épp a napokban olvastam egy interjút Feldmár Andrással, aki többek között arról beszélt, hogy egy út viszi az embert előre, ez pedig az az út, ami az ismeretlenbe tart: "Néha az embernek rá kell jönnie, hogy jobban kell félnie attól, hogy beledöglik abba, amiben van, mint amennyire fél attól, hogy belesétál az ismeretlenbe." Ezek a mondatok épp jókor találtak meg engem, érzem egy ideje, hogy kell a változás, ahhoz, hogy az agyam friss maradjon, képes legyek a tevékenységre, képes legyek koncentrálni, rendszerezni a feladataimat, mindemellett értékesen eltölteni a szabad óráimat. Egy hete határoztam el, hogy a következőképpen fogok cselekedni: ha azon kapom magam, hogy azt mérlegelem, megtegyek-e valamit (és ilyenkor általában a lustaság tart vissza, mert én aztán világ lustája vagyok), akkor megteszem, nem halogatom. Elhessegetem a majd-később-megcsinálom jellegű gondolatokat, mert tudom, hogy a tevékenység ezerszer több örömet okoz, mint a passzivitás (a témában ajánlom Csíkszentmihályi Mihály műveit olvasgatni), csak a lusta énem sokkal, de sokkal erősebb, ezért még csak lépésenként haladok. Lehet, hogy külső szemlélőként ez nem tűnik valami orbitális határfeszegetésnek, de jellememből kifolyólag nekem ez az, illetve ez kell ahhoz, hogy aztán további lépésekre szánjam el magam. Már érzem a változást, és tudom, hogy a változás jó. Nem kell kifordulni önmagunkból, nem is lehet. Például tisztában vagyok azzal, hogy sosem leszek képes rendet tartani magam körül, egyszerűen ellentmond a személyiségemmel, és persze, teszek kísérleteket arra időnként, hogy kicsit gatyába rázzam a káoszt magam körül, de azért nincsenek illúzióim. 

Áttérek a könyvekre, mert végül is ennek most erről kéne szólnia, közben azért nem akarom annyira komolyan venni ám magam, mert a végén még úgy nézne ki a dolog, mint amikor x beauty blogger leírja, hogy mennyire maga mögött hagyta a komfortzónáját azzal, hogy a megszokott bronz szemhéjpúder helyett lilát tett fel hétfő reggel. 

bocs.
Néhány évvel ezelőtt rettenetesen sznob módon választottam ki az olvasmányaimat, előfordult olyan is, hogy A gyűrűk urát újságpapírba csomagoltam, hogy ne lássák a vonaton, hogy azt olvasom. Szépirodalom, klasszikusok, persze semmi kötelező olvasmány, mert ugye valakinek lázadni is kell a konvenciók ellen. Lájtosabb műfajban kizárólag kulturális gyorstalpalók jöhettek szóba (pl. Egy gésa emlékiratai). Mindegy, a múlttal nem foglalkozom, illetve azzal sem, hogy mikor kezdtem el nyitni más stílusok, megközelítések, műfajok felé, de az biztos, hogy a molynak és szeretett könyves bloggereimnek nagy szerepe volt abban, hogy ne gondoljam úgy, hogy meghazudtolom magam azzal, ha elolvasom mind a hét Harry Pottert, és neadjisten, még tetszik is. 

Műfajok tekintetében sokkal nyitottabb lettem, de soha nem olvasok olyat, amihez nincs kedvem. Ennek nem látom értelmét. A komfortzóna-elhagyás szerintem nem arról szól, hogy olyan dolgokat tegyünk, amiket a hátunk közepére sem kívánunk, inkább arról, hogy kipróbáljunk mindenfélét, ami egy ideje talán érlelődik bennünk, vagy amihez hirtelen felindulásból kapunk kedvet. Nem fogom például A tűz és jég dalát erőltetni, amikor a Trónok harca sem tetszett, de nem tartom kizártnak, hogy egyszer olyan hangulatban találom magam, hogy márpedig azonnal el akarom olvasni a Királyok csatáját. Ezt szeretem magamban, hogy folyton változásban vagyok, mindig más dolgok után vágyakozom, így könnyen boldoggá tudom tenni magam, és talán a látóköröm is szélesedik. 
Soha ne mondd, hogy soha, de azért én mondom. Soha nem fogom többnek érezni magam az igénytelenül megírt történetektől. Szeretek elveszni a szép mondatokban, és ehhez nem kellenek J.C. Oates barokkos körmondatai, szeretem az egyszerűséget (is), a lényeg, hogy érezzem, hogy az író érdemes arra, hogy fák százait mészárolják le érte. 


Nem látom magamat, amint New Adultot meg mamipornókat olvasok. Azt sem tudom elképzelni, hogy nagy lelkesedéssel vessem bele magam képregényekbe, hard fantasykbe, a Háború és békébe vagy verseskötetekbe. 
Persze semmi sem kizárt, hiszen ahogy írtam, mindenki változik - jó esetben -, viszont az is tény, hogy nem kell mindenkinek minden iránt érdeklődni. Szerencsére elég jól ismerem magam, tudom, hogy mikor mire van szükségem, és nem gondolom, hogy kitárulna előttem egy csodálatos világ, ha olyan mondatokkal tömném a fejem, mint hogy "Hátulról csinállak meg, Anastasia." (köszi Zakkant a remek posztot:D). A korlátaim tehát az elvek és az önismeret. 

Nem tartom visszafejlődésnek, hogy nyitottam olyan műfajok irányába, mint például az urban fantasy vagy az igényes női irodalom, mert ezektől nem elpusztultak az agysejtjeim, hanem legrosszabb esetben átrendeződtek. Az elmúlt években megszerettem egy rakat szerzőt és regényt, amelyeket azelőtt bottal se piszkáltam volna. Sorozatokat kezdek el és néha be is fejezem őket, kitalált lényekről olvasok, meg néha szerelemről, sőt olyan is előfordul, hogy a kettő kombinációjáról. Ha nekiállnék példákat hozni, sosem érne véget ez a poszt, úgyhogy ezt hanyagolom, a lényeg, hogy úgy érzem, jó úton vagyok most, bár felfoghatjuk úgy is, hogy ez a bevált módszer már A komfortzóna, tehát ideje lenne váltani, de ez már egy nagyobb kör, ha értitek, mire gondolok, és nem érzem azt, hogy nagyon belesüppedtem volna egy-egy műfajba, témába, korszakba, stb. Egyébként sosem bírnám elviselni, hogy bármely kritérium mentén két hasonló könyvet olvassak egymás után önszántamból, az viszont vicces, amikor jelentéktelennek tűnő párhuzamokat fedezek fel időben egymáshoz közel eső olvasmányaim között (most épp ilyen a tengeribetegség). 

Kibújni azért nem tudok a bőrömből. Akármennyire igyekszem nyitott lenni, még mindig a szépirodalmi - vagy arra hajazó - könyvek dobogtatják meg leginkább a szívemet. Egyébként nem gondolom, hogy a szépirodalom egy műfaj. Inkább egy igényességi szintnek tartom, de nyugodtan vitatkozzatok velem. Vállalom kijelentésem következményeit, miszerint számos krimi vagy épp sci-fi megüti a szépirodalmi szintet.

Azt gondolom, nem lustaság az, ha azt olvasunk, amihez kedvünk van az adott pillanatban, viszont ez csak akkor érvényes, ha általánosságban kellően nyitottan állunk a világhoz, minél többet meg akarunk ismerni belőle, mert akkor talán nem csak azok a történetek fognak minket érdekelni, amelyekben két tizenhat éves egymásra talál, hanem az is, amelyben zombik mászkálnak, vagy amelyik egy hétköznapi család életét mutatja be, vagy amelyikben emberek mészárolják egymást bármelyik értelmetlen háborúban, vagy amelyik egy random távoli vagy nem annyira távoli ország kultúrájába vezet be, és most untam meg a felsorolást, de úgyis tudjátok, mire gondolok, akinek meg nem inge, ne vegye magára. 

Ja és a papírrepülős tetováláshoz annyit, hogy tegnap kitaláltam, hogy szeretnék tetoválást a csuklóm belső felére. Anyu és apu, ne aggódjatok, októberig biztos várok vele, addig meg háromszor is meggondolhatom magam. Egyébként mindig a világ legnagyobb baromságának tartottam a tetoválást.


UPDATE: Rájöttem, mi lenne nekem a határfeszegetés - ha angolul olvasnék. Egy könyvet olvastam így végig (Under the Tuscan Sun), leszámítva a mindenféle Keri Smith-eket és hasonlókat de fáradságos meló volt, pedig megítélésem szerint tudok angolul, elég tűrhetően. Ezen a nemakarokangolulolvasni-hozzáálláson nem ártana változtatnom, szerintem csak a javamra lenne.

UPDATE II: Ilyen tetkót akarok, persze pöttyök/szívek, meow felirat meg szükség esetén bajszok nélkül. 

21 megjegyzés:

  1. Szívesen a postot :) Óh ez a papírrepülős tetkó nagyon szép! Ilyen pici kis cukiságot én is varratnék magamra, csak annyi ilyen van, hogy választani sem tudnék! Inkább nem tetováltatok, mert lehet megbánnám. Én igyekszem kikacsingatni a komfortzónámból, de messzire nem megyek. Korszakaim vannak, van amikor csak a romantikus limonádékhoz van kedvem, van amikor pedig vágyok egy jó drámára, vagy véres krimire. A kedvemen múlik igazából :) És ez jó, én ezt élvezem. Sosem érdekelt ki mit gondol az olvasmányaimról, ha nekem ahhoz van kedvem, akkor ahhoz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Macskán gondolkodom, mi máson, közben be is linkeltem egy mintát, amiért odavagyok. Persze a megbánás esélye benne van, de hát yolo :D (csak viccelek).
      Ahogy elnézem, azért te sem ragadtál meg egy darab műfajnál, meg az jó, ha hangulattól függően más olvasmányra vágyunk mindig. Ja, hogy más mit gondol, az engem is hidegen hagy, lényeg, hogy nekem jó legyen :)

      Törlés
  2. De jó volt Téged is olvasni :) Ma reggelem nekem is úgy telt, hogy a körbeposztokat olvasgattam ebben a témában, nagyon érdekes látni, hogy mindenki mennyire külön egyéniség és mennyire mást és mást jelent egy adott embernek a komfortzónából való kilépés, kinek melyik műfaj jelenti ezt a kvázi próbatételt. Lehet, hogy majd én is összeszedem a gondolataim a témában, mert azért minden poszt elolvasása után rögtön a saját esetemre gondoltam, hogy nekem mi jelenti ezeket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök :) Én csak biztatnálak, hogy írj hasonló posztot, nagyon érdekelne, hogy te hogy látod az egészet. Az egyéniség és a személyiség mindegyik bejegyzésben szépen érvényesül, ez nekem is nagyon tetszik :)

      Törlés
    2. Itt is biztatlak én is Nikkincs, hogy írjál te is, kíváncsiak vagyunk rá :)

      Törlés
  3. Annyira örülök, hogy te is írtál, és ilyen hamar! :) Nem halogattad látom! Ahh, teljesen megértem a lustaságod, én is hajlamos vagyok rá, és a passzivitásra is, meg hogy ellézengem a szabadidőm, holott annyi mindent kéne, vagy épp csak lehetne csinálni. Persze ilyenkor jön a hárításom, hogy pihenni is kell, amit azért szintén figyelembe kell néha venni - de mondjuk az igazán pihenni vágyás nálam kiteljesedik egy krumplis zsákként eldőlő alvásban :)

    Jól mondod, nem kell túl messzire menni a határokon, és olyat olvasni, amihez nincs kedved, mert az tényleg rosszul fog végződni, és tényleg nem is ez a komfortzónából való kilépés lényege.
    Nagyon érdekes, amit a szépirodalomról írtál, valami hasonló már bennem is megfogalmazódott szavak nélkül, hogy ennek valahogy nem egy műfajnak kéne lennie, és nagyon sok minden tartozhat alá, akár sci-fi vagy krimi is, ami szépirodalmi igényességgel van megírva, és itt most nem kell hirtelen porosra és sznobra gondolni :) :)

    Hú én is nagyon bírom az egymás utáni, vagy egymáshoz közeli olvasmányok apró hasonlóságait, akár csak egy névegyezést is... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Amihez sok kedvem van, azt nem halogatom, elkapott a Flow :)
      Gondolom benned is van egy adag introvertáltság ezek szerint... én pl. nagyon nem szeretek emberek közé menni, mármint a barátokkal nincs gond, nyilván, de ahol sokan vannak, legyen az borfesztivál vagy bulihely, az már nem annyira jön szóba, és ahogy öregszem, ez egyre durvább.

      Utánanéztem különben, hogy mi is az a szépirodalom, a wiki cikk össze-vissza hadovál szerintem, de a lényeg, hogy kb. az, amit művészi alkotásnak lehet nevezni. Kössz, ez megint nagyon objektív. :)

      Igen, a névegyezések is tökjók! :))

      Törlés
    2. Lehetséges, eléggé utálom az embereket :D persze a barátaimat nem :) szóval megértelek, és jah, a bulikból kezdek én is kiöregedni, jön az inkább kártyázzunk itthon és bontsunk bort. :)

      Elég nehéz azért úgy istenigazából meghatározni a szépirodalmat szerintem. :)

      Törlés
  4. (azt hiszem én is írok ilyen posztot, most 'jöttem' Pupillától) :D
    (tetkó -én is, én is, cuki a cica, csak nem a tumblr ihletett meg?)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Láttam is, örülök, hogy írtál te is!:)
      Dee, a tumblr, valahol láttam egy gyűjteményt, több kép volt benne, de most nem találom... mindegy, macska lesz úgyis, ha lesz:)

      Törlés
  5. Na, az angolul olvasást támogatom :) nem kell félni tőle, tényleg nagyon gyorsan fel lehet szedni jó kis szókincset, csak ne vágd túl nagy fába... az elején, nehogy elmenjen a kedved. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ok, ezennel megfogadom, hogy olvasok angolul. Úgyis megvan a Twlilight:D de komolyan, gyakorlásnak vettem. :) meg a The Devil Wears Prada is, lehet azzal egy fokkal jobban járok:)

      Törlés
    2. Nem tudom mennyire tudsz amúgy angolul, de ha nem annyira, akkor inkább a Twilighttal kezdj :) A Devilre nem nagyon emlékszem nyelvszintileg, csak arra, hogy az elején a kocsival szerencsétlenkedést írja, és akkor speciel nem tudtam ilyeneket hogy sebváltó meg kuplung meg egyesbe vagy rükvercbe tenni, és amikor elolvastam és megértettem elsőre, olyan jóleső büszkeség töltött el :) :) nagyon imádtam amúgy angolul azt a könyvet <3 :)

      Törlés
    3. Általában azt gondolom, hogy jól, de aztán néha kiderül, hogy annyira mégsem. Egyébként nem is annyira a nemértés zavar ha angolul olvasok, hanem a feleakkora sebességem. Magyarul nagyon gyors vagyok, mert nem szavanként, hanem "fényképezve" olvasok, vagy nem tom hogy mondják ezt, de angolul ez nem megy. Na majd gyakorlom. Egyébként a Twilighthoz még van is kedvem :D Az első részt szerettem, talán angolul nem tűnik fel annyira a nyelvi pusztulat. A Pradát meg vissza kell kérnem úgyis valakitől, de biztató, hogy ennyire szeretted, igazán kedvet kaptam hozzá. A film tetszett, nem tudom, ahhoz mennyi köze van :)

      Törlés
    4. Igen, tudom mire gondolsz, bár én már egyszer átléptem ezt a határvonalt is, - jó érzés volt észrevenni, hogy angolul is tudok gyorsan haladni vagy gyorsolvasni is akár :) persze sok könyvet el kell hozzá olvasni. Remélem neked is jó élményeid lesznek a Pradával! Jajj, én a filmet is nagyon szerettem, végre hallom valaki mástól is! :D Mindenki kritizálta annak idején, én meg totál szerelmes voltam és vagyok az Anne Hathaway- Meryl Streep párosba és az alakításukba. Egyébként sok köze van, igen, nagyon sok minden stimmel, de persze a könyv sokkal részletesebb és tök jól írja le a problémás és frusztráló feladatokat amit Andyre rásóznak. Nem utolsósorban pedig van egy kicsit ütősebb vég a könyvben :D ;)

      Törlés
    5. De jó neked, remélem majd nálam is eljön. Tegnap elkezdtem a Twilightot, de nagyon lassan megy - jó, közben a macska is rossz volt és fegyelmezni kellett - pedig kb. minden szavát értem. Gyakorlásnak jó lesz, az biztos :)

      Törlés
  6. Nem tudom az előzőt betette-e véletlen a másik emailem volt aktív, de ha nem akkor inkább töröld lécci :) Szóval megint: tökjóóó hogy megírtad te is. A szépirodalom kapcsán egyetértek, nagyon sok olyan más kategóriába sorolt könyv van ami valami csudaszép szövegezéssel van megírva, megérdemelnék ők is a szépirodalmi jelzőt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, különben arra gondoltam, mi van ha a szépirodalom műfajt azért találták ki, mert volt egy csomó könyv, amit nem tudtak hova sorolni, és kellett nekik egy kategória?:)

      Törlés
  7. Nagyon egyetértek veled a szépirodalommal kapcsolatban, én nem is vagyok hajlandó műfajként elfogadni. Mert hát mitől lenne az műfaj, ha valami művészi igényű? A festészetnél, meg a szobrászatnál sem csoportosítjuk külön a művészeti alkotásokat. Monet impresszionista festményei művészeti alkotások, Picasso kubista festményei szintén, de nem minden impresszionista, meg kubista festmény műalkotás. Mert ezek típusok nem minőség jelzők, ahogy a műfajok sem. Ah, ez már régóta nyomta a lelkem :D

    Egyébként néha az én agyamon is átröppent, hogy ha tetováltatnék mi lenne az, de az változékony természetemmel a tetoválás nem kompatibilis :) Viszont emlékszem még a Bűbájos boszorkákban, valamelyik boszinak volt egy karkötő szerű tetoválása, az nagyon tetszett mert úgy mindig lenne rajtam valami kiegészítő :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy kiöntötted a lelked :))) bennem is csak most fogalmazódott ez meg, de azt hiszem, valahol mélyen már régen érlelődött.

      Ha már kiegészítő, nekem a gyűrűs tetkó is tetszik :) különben tényleg nem egyszerű olyan formát találni, amire egész életedben örömmel tekintesz majd, sokan ezt sikeresen elfelejtik :) még én is gondolkozom azért, a macska mellé kéne valami alternatíva.

      Törlés
  8. No, én is kedvet kaptam, még a héten igyekszem én is megírni a posztot. :)

    VálaszTörlés