És te mikor olvasol?

Előre kérek elnézést azoktól, akik ezt a kérdést valaha feltették nekem, nem utálok senkit, nem haragszom senkire, és alapvetően nem hiszem, hogy mindenki azt gondolja a kérdés mögé, amit én belegondolok. Valakit a "Mit olvasol?" vagy a "Melyik a kedvenc könyved?" kérdés idegesít fel, én ezek mögött puszta kedves érdeklődést látok, és lehet, hogy a "Mikor van időd olvasni?" is erről szól, de mivel ezt egyszer már sikerült továbbkombinálnom, könnyen elkezdek befelé sikítani, amikor valaki megkérdezi tőlem.

Picit hasonló ez a "Hogy tudsz ennyit költeni sminkre / könyvre / borra / telefonálásra / lazacra / utazásra / sífelszerelésre?" kérdéshez. Ezt még szerencsére senki nem szegezte nekem közvetlenül, de erre is megvannak a válaszaim. Persze a pénzes kérdés valamivel sértőbb és vájkálósabb, de az időddel és a pénzeddel is te magad gazdálkodsz, legalábbis egy bizonyos részével.

Valószínűleg onnan ered a frusztrációm, hogy borzasztóan idegesít, amikor a szabadidőm eltöltésének értékességét kérdőjelezik meg - miért nem ezt meg azt csinálom inkább ahelyett, hogy, és persze, biztos csak a kifogás meg a mellébeszélés. Hát nem. :) Mondok egy példát: nem vagyok sportos ember, de ha jó idő van, szívesen járok mozogni meg biciklivel közlekedem. Télen viszont esélytelen, hogy elmásszak bárhova, és otthon sincs kedvem edzeni, viszont nem mondok olyat, hogy "nincs rá időm". Hogyne lenne, kedvem nincs, pont. Ez a mondat, ami az őrületbe kerget, hogy "Á, nincs nekem arra időm!" - ami lefordítva annyit jelent, hogy "Nehogy azt hidd, hogy én lógatom a lábam egész nap, ahogy te." és aztán innen általában folytatódik a történet valami mártírkodós témával (munka, gyerek, a KÖTELESSÉGEK!!! meg egyebek). 

OK.

Most oda jutottam, hogy nem feltétlenül a "Mikor olvasol?" bosszant fel, hanem a "Nekem úgysincs időm ilyesmire" komment. Főleg, ha még képeket is vágnak az ilyesmi szó mellé. 

Miután felment a vérnyomásom 180-ra, elmondom, hogy nincs tévénk, és amúgy sem nagyon nézünk sorozatokat, se filmeket, emellett nincs gyerekem, hétköznap meg a laptopomat se viszem haza (ez persze nem ment meg attól, hogy az interneten lógjak a telefonom közreműködésével). A házimunkát nem viszem túlzásba, ellenben a fürdés-hajmosás-egyéb szépészkedés elég sok időmet elveszi, egyszerűen képtelen vagyok ezekkel gyorsan végezni. :D 

Közlekedés közben egyáltalán nem olvasok, nekem ahhoz ágynyugalom kell. A buszon én vagyok az a suttyó, akinek max hangerőn szól a zene a fülében, és az Instagram feedjét pörgeti. Gondoltam már arra, hogy biztosan vontak le már rólam így következtetéseket (ez a hülye picsa is csak annyit tud, hogy a telefonját nyomkodja), szóval csak óvatosan az előítéletekkel. :)

 

Ami marad tehát: este, miután beestem az ágyba, illetve a lusta hétvégi délutánok. Változó, hogy ez hány óra meg hány oldal, van, hogy 20 oldalig sem jutok el, de az is megesik, hogy elolvasok egy fél könyvet. Néha még az én priolistámon is hátrébb szorulnak a könyvek (az utóbbi egy hónapban például ez a helyzet), olyankor legfeljebb nem veszem őket elő, hanem azt csinálom, amihez kedvem van. Nem azt, amire időm van. Mert tény, hogy a világ legnagyobb közhelye, de arra van időd, amire szánsz, és ha a te életedbe nem fér bele az olvasás / legózás / sminkelés / sütisütés / keresztszemes hímzés / nyúltenyésztés, akkor nem kell csinálnod, senki nem kérheti számon rajtad. Ha van egy hobbid (vagy akár több), biztos vagyok benne, hogy napi egy órát sikerül lecsípni arra, hogy csak azzal foglalkozz, legfeljebb be kell áldoznod érte valamit. 

Még sokkal tovább tudnám húzni ezt a témát, de valószínűleg egyre kevésbé lennék képes szépen fogalmazni, ezért most itt húzok egy vonalat. 

A témafelvetést köszi Dórinak, illetve az ő kérdezőjének, aki biztos vagyok benne hogy abszolút kedves szándékkal és őszinte kíváncsisággal tette fel a kérdést. :)