Amikor YouTube-erek könyvet írnak, én meg elolvasom

Három éve tudtam meg, hogy egészen egyszerű indokolatlanul sok időt eltölteni a YouTube-on. Már nem emlékszem, hogy kavarodtam Essie Button, ma már Estée Lalonde csatornájára,  illetve arra sem, hogy melyik volt az első videója, amit megnéztem (de legyen mondjuk ez), viszont talán ő volt az első youtube-os, akire feliratkoztam. Semmi fangirl-üzemmód, de azért eléggé kedvelem, és mindig megnézem, amit feltölt. Láttunk már olyat, hogy youtuberek könyvet írtak, eddig egyik végtermék sem hozott lázba, és annak ellenére, hogy csípem ezt a lányt, nem gondoltam, hogy szeretnék tőle könyvet olvasni. Aztán a videóiban egyre több információmorzsát dobált elém a könyvéről, én meg egyszer csak azon kaptam magam, hogy előrendelem a Bloom-ot.

Ez a könyv egy az egyben Estée maga, ha nem szereted őt, a könyvet sem fogod, illetve ha nem ismered, gyanítom, ezt a sort már nem is olvasod, de ha mégis, akkor egyrészt köszi, másrészt szólok, hogy ez nem a te könyved lesz.

A Bloom egyébként gyönyörű. Azért kezdem ezzel, mert ez az első dolog, amit észrevesz az ember: gyönyörű és illatos. Minden a helyén van benne, könnyen olvasható, a szöveg tagolt, beszédesek a képek. A könyv nyolc fejezete nyolc különböző témát takar: Life / People / Work / Beauty / Fashion / Home / Travel / Food.

A nyolc fejezet során Estée néha könnyed stílusban ír az adott témáról, máskor meg jó mélyre leás, gyerekkori sérelmek, mentális betegségek, családi kapcsolatok, szerelem, satöbbi. Biztos nem lehetett egyszerű megírni mindezt, visszaemlékezni erre az érzelmi hullámvasútra... Viszont valószínűleg csodálatos szerkesztővel dolgozott együtt, mert egy darab felesleges mondat nem volt az egész könyvben. Nagyon tetszettek például a listák, amelyek időnként megtörték a szöveget.

A könyvnek kimondottan jól áll az élőbeszéd-szerű stílus, gyakorlatilag végig hallottam Estée hangját a fejemben. Egy pillanatig sem merült fel bennem, hogy nem ő írta minden sorát, teljesen az ő szavai, stílusa köszön vissza a lapokon. Sokszor állati vicces, máskor nagyon érzelmes, időnként szomorú, de alapvetően pozitív életszemléletet tükröz minden egyes oldal. 

A kedvencem az utazós fejezet volt - természetesen -, de a Home illetve a Work is igazán inspiráló, sőt, bár nem igazán egyezik az ízlésünk a ruhák terén, az utóbbi időben különösen motivált engem Estée öltözködéshez fűződő kapcsolata, és a Bloom is adott még egy kis löketet ehhez. Például hogy inkább ruházzak be néhány minőségi alapdarabra, amit aztán könnyedén kombinálhatok bármivel - tudom, ez így egészen triviális üzenet, de nekem ehhez tényleg rugdosni kellett magam, viszont amióta eszerint vásárolok, jobban érzem magam a ruháim között. 

Kellemes, inspiráló olvasmány volt, kicsit azért guilty pleasure, de engem meglepett, hogy mennyire igényesen szórakoztató. Azért továbbra is mondom, hogy ez csak azok számára lesz izgalmas, aki követi Estée tevékenykedéseit. A nyelvezete egyszerű, ha a videókat érted, akkor a könyvvel sem lesz probléma. 

Amúgy nekem mindig kicsit fura, amikor huszonéves híres emberek visszaemlékezéseket meg okosságokat jelentetnek meg könyv formátumban, egyszerűen nem tudom hova tenni ezt a műfajt. A Bloom volt az első könyv ebből a kategóriából, amit igazán élveztem, és ez valószínűleg abból fakad, hogy a szerzőjét tényleg kedvelem, illetve kellőképpen ismerem a munkásságát, úgyhogy ismerős volt a terep, a plusz adalékok meg nyilván érdekesek voltak.

A Bookdepositoryról rendeltem, ingyenes szállítással.