Előző hónapban jelent meg életem első fordításának végterméke, a Játék a tűzzel, ami Derek Landy sorozatának, a Skrupulus Fondornak a második része. A kiadó az első részt is megjelentette újra (korábban az Ulpius adta ki), én meg közben megküzdöttem a második résszel. Nemrég kézhez kaptam a saját példányaimat, bele is kukkantottam: ott a nevem, hurrá! Elkezdtem olvasni, de úgy döntöttem, inkább nem idegesítem magam ezzel. Most elmesélem a fordítással kapcsolatos élményeimet.
2. Hmm, a párbeszédek egész gyorsan mennek.
3. Ebben most végig ennyit fognak verekedni?
4. Hogy tudják ezek ennyiszer leírni egy mondatba azt, hogy and?
5. Bárcsak a magyar nyelvben is lenne külön hímnemű és nőnemű névmás!
6. Mit is jelent ez a szó?
7. Ja, tényleg, megvan, most ütöm be huszonharmadszor a szótárba.
8. (6-7. pont)*128
9. Ezt tuti nem fogom tudni időre befejezni.
10. Á, simán befejezem a határidőre.
11. Jó, de még legalább kétszer át kell olvasni, meg ott vannak a le nem fordított nehéz mondatok...
12. Mindegy, befejezem időre!
13. A nevek lefordítását nem kéne a végére hagynom.
14. Tök jó, hogy sehol sem találom ezt a szót.
15. Megkérdezem a pasimat, hátha ő ismeri ezt a lényt valami RPG-ből.
16. Ő sem ismeri, akkor marad a Google képkeresési találatok.
17. Régen, internet nélkül hogyan csinálták ezt?
18. Miért kellett a nevek lefordítását a végére hagynom? Ez rohadt nehéz.
19. Ok, talán kész.
20. Nem, átolvasom még egyszer.
21. Ok, elküldöm, és most elmegyek borozni.
22. És közben csendben, befelé elsírom magam, hogy vége.
Hogy egy kis komolyságot hozzak a posztba, elmesélem a legfontosabb tanulságaimat az első könyvfordítós élményemről. Hangsúlyozom az első szót, nem akarom megmondani a tutit, inkább azoknak szól ez a pár sor, aki mondjuk én is voltam fél évvel ezelőtt, amikor még egyáltalán SEMMIT nem tudtam arról, hogy hogyan zajlik egy fordítás. (Lehet, hogy még most sem tudom, én csináltam, ahogy jónak tűnt.)
1. Magyarul jobban kell ehhez tudni, mint idegen nyelven. Rengeteg ismeretlen szóval találkoztam, de ezeket ki lehet keresni a szótárból. Nyilván muszáj ismerősen mozogni az adott idegen nyelv területén, de a lényeg, hogy az ember tudjon szépen, választékosan fogalmazni. (Ezzel nem azt akarom mondani, hogy én tudok.)
2. Amíg kedvtelésből olvasgattam angolul, fel sem tűnt, hogy mennyire mások a "szabályok" az írásban a magyar és az angol nyelvben.
3. Nehéz jó szótárat találni, de azért ez egészen tűrhető. Amikor pedig sem ez, sem a Google Translate, sem egy egyszerű Google keresés nem segít, akkor maradnak a képkeresési találatok. Nemegyszer segített megfejteni egy-egy mozdulatot vagy ruhadarabot.
4. A legnehezebb az egészben az volt, hogy megtaláljam az egyensúlyt a magyar és az angol szöveg között. Ne legyen magyartalan, amit írok, de azért ne szakadjak el teljesen az eredetitől. Nem tudom, hány könyvet kell lefordítani ahhoz, hogy az ember már rutinos legyen ebben.
5. Ahogy gondolom a fentiekből is kiderül, a nevek lefordításától rettegtem a legjobban. Az utolsó három napban álltam neki, és végül egészen büszke lettem az eredményre. :)
6. Akadtak mondatok, amelyekkel elsőre nem tudtam mit kezdeni, ezeket úgy hagytam, angolul, aztán később visszatértem rá. Amikor ennyire nem ment valami, felesleges lett volna egy csomó időt elvesztegetni arra, hogy megpróbáljam kitalálni, mire gondolhatott a költő. Viszont előfordult, hogy később, újra megnézve azonnal beugrott a megoldás.
7. Óriási élmény volt visszakapni a szöveget a szerkesztőtől úgy, hogy minimális javítást találtam benne. Gondolom, utána a korrektor még tette a dolgát, de jól esett ez az első lépcsős pozitív visszajelzés.
Egyelőre ennyi jutott eszembe, ha kíváncsiak vagytok valamire, kérdezzetek bátran. :)
Most pedig itt van előttem egy új könyv, ami szerintem sokkal közelebb áll hozzám (jót sejtet, hogy a kedvenc együttesem idézetével indul a szöveg :)), és a következő hónapokban vele fogok kelni és feküdni.
5. Ahogy gondolom a fentiekből is kiderül, a nevek lefordításától rettegtem a legjobban. Az utolsó három napban álltam neki, és végül egészen büszke lettem az eredményre. :)
6. Akadtak mondatok, amelyekkel elsőre nem tudtam mit kezdeni, ezeket úgy hagytam, angolul, aztán később visszatértem rá. Amikor ennyire nem ment valami, felesleges lett volna egy csomó időt elvesztegetni arra, hogy megpróbáljam kitalálni, mire gondolhatott a költő. Viszont előfordult, hogy később, újra megnézve azonnal beugrott a megoldás.
7. Óriási élmény volt visszakapni a szöveget a szerkesztőtől úgy, hogy minimális javítást találtam benne. Gondolom, utána a korrektor még tette a dolgát, de jól esett ez az első lépcsős pozitív visszajelzés.
Egyelőre ennyi jutott eszembe, ha kíváncsiak vagytok valamire, kérdezzetek bátran. :)
Most pedig itt van előttem egy új könyv, ami szerintem sokkal közelebb áll hozzám (jót sejtet, hogy a kedvenc együttesem idézetével indul a szöveg :)), és a következő hónapokban vele fogok kelni és feküdni.
Azt hiszem, még nem tettem, így gratulálok! :)
VálaszTörlésAzt viszont szeretném ismételten elmondani, mennyire boldog vagyok, hogy a sorozat folytatódik, olyan csalódott voltam, ritka, hogy egy évekkel (sőt, majdnem egy évtizeddel) később mégis megérkezik a jó hír. Nyilván nem történhetett volna meg a kiadói döntés nélkül, de a Te munkád nélkül sem. Szóval köszönöm :) és nagyon várom, hogy végre megkaparinthassam! :D
Jó volt olvasni a tapasztalataidat, nagyon érdekesek. Majdnem biztos voltam benne, hogy a magyart jobban kell ismerni, mint az idegen nyelvet, adtál egy lökést ennek a nézőpontnak :)
Köszönöm szépen! :)
TörlésNagyon örülök, hogy sikerül örömet okozni azzal, hogy folytatódik a sorozat. Amúgy szerintem nem ismerik túl sokan itthon, annak idején az Ulpius nem csinált köré nagy hírverést. Remélem, ez a rész is tetszeni fog (és hogy nem fogsz nagyon kifeszülni a fordítástól :D).
Érdekes volt ezt a bejegyzést olvasni, a már ismert 'kulisszatitkokon' kívül is :D Hajrá az új könyvhöz, kíváncsian várom!
VálaszTörlésMajd ha eszembe jut valami, még elmesélem. :D
TörlésAz új könyv szuper lesz, ígérem. :D
Hát ez nagyon jó.:)
VálaszTörlésSzerintem nagyon igaz, hogy magyarul is kell tudni a fordításhoz (persze egyébként se árt:P), még ha elsőre hülyén is hangzik. Menő, ha valaki le tud fordítani egy könyvet, de ha az árnyalatnyi különbségeket, a kulturális utalásokat nem tudja visszaadni, agyonvágja az egész szöveget. Ld. "kegyes keblek" és "józan szalmakalap".
Nem is értem ezeket különben... Annak nem fáj, aki ezeket leírja? Meg aki ellenőrzi a szöveget? Annyi baromsággal találkozom néha fordításokban. Pedig én se vagyok valami pro, de meghalnék, ha valami ilyen baromságot le kéne írnom. :D Inkább a szórenddel szenvedek időnként, de azt úgy egyébként is, túl rugalmas a magyar nyelv ilyen szempontból...
TörlésLehet, hogy nem koncentrál ennyire a részletekre, vagy beírja, hogy majd később utánanéz és elfelejti kicserélni. De azt is el tudom képzelni, hogy szerintük rendben van.
TörlésJó, hogy megírtad ezt a posztot, legalább beláthattunk kicsit a kulisszák mögé. :)
VálaszTörlésSok sikert az új könyvhöz, remélem még sokszor találkozhatunk majd a fordítónál a te nevednél!
Köszi Nita, én is remélem, hogy így lesz! :)
Törlés