A Könyvfesztivál jó ürügy

Arra, hogy négy győri csaj eltöltsön egy napot a fővárosban, finomakat egyen-igyon, bevásároljon The Body Shop meg Lush cuccokból és persze azért körbenézzen a Millenárison is, ha már épp arra jártak. Már télen megbeszéltük, hogy el fogunk látogatni a Könyvfesztiválra, mert még egyikünk sem vett részt rajta soha. 

Kelenföld után az első utunk az Allee-ba vezetett, mert hogy itt megtalálhatóak a fent említett üzletek, ettünk egy gyorsat a Cserpes Tejivóban, aztán próbáltunk magunkhoz térni a suppenkomából. Jött a várva várt kencenézegetés, hosszas gyötrődés után muszáj volt a TBS-ból valami őszibarackosat elhoznom, annyira mesés az az illat. Mintha Ctrl+C Ctrl+V-vel vágták volna ki a gyümölcsillatot, és esküszöm, még egy kis eső utáni fűszagot is érzek benne. A pumpás testápolóra esett a választásom, tudom, a testvaj a klasszik, de nekem az őrült gyorsan fogy, és amúgy is imádom a pumpás kiszerelést (lusta vagyok, azért). Emiatt hoztam el a teafaolajos habzó, szintén pumpás arclemosót, meg persze azért, mert második tinikoromat élem, katasztrófa, ami az arcommal történik mostanában. Utána a Lush-ban garázdálkodtunk, amíg egyikünk az eladót ostromolta, addig én igyekeztem kiválasztani a tökéletes samponkorongot, bár szerintem mindörökké a Jumping Juniper lesz a kedvencem, most valami mást szerettem volna kipróbálni. Az illata miatt a Karma Kombára esett a választásom, és még csak el sem csábultam, hogy bármi mást elhozzak, büszke vagyok magamra! 

Rájöttünk, hogy illene elnézni a Könyvfesztiválra is, mégiscsak amiatt utaztunk idáig. Nem voltak kevesen. Az a baj, hogy van egyfajta tömegfóbiám, ami a betöltött éveim számával egyenesen arányosan növekszik. A D épületben kezdtünk, ahol a számomra kevésbé érdekesnek tűnő kiadók voltak jelen (bár végül mindkét vásárlásomat ott bonyolítottam le), aztán átmentünk a B épületbe, ahol nagyjából semmi levegő nem volt, idegbeteg nézelődők cüccögtek, ha véletlenül hozzájuk kellett érnem, mert nem fértem el a hatalmas kiterjedésüktől. Tudom, léteznek emberek, sokan, akik az ilyen jelenségeket észre sem veszik, de én nem ilyen vagyok, szóval elég hamar besokalltam, és ahhoz se nagyon volt kedvünk, hogy nézelődjünk, amúgy sem nagyon lehetett odaférni a standokhoz, annyira meg azért nem akartam bevásárolni, hogy nekiálljak birkamódra tülekedni. A helyzeten javított, hogy találkoztunk kedves molyokkal, meg aztán inkább kimentünk limonádézni, és arról beszéltünk, hogy oké, tök jó, szép a környezet, vannak ismerősök meg egy csomó könyv, valahogy mégsem éri meg annyira az utazgatást számunkra. Engem mondjuk a dedikáló hírességek sem hoznak lázba, bár véletlenül láttam Patrick Nesst, majd lehet, hogy egyszer elolvasom tőle A daruasszonyt. 

Végül azzal a két könyvvel tértem haza, amit eredetileg is vásárolni terveztem, egyikük a Kakukkszó, Rowling álnéven írt krimije, a másik pedig egy régi vágyam, A dervisház, amit az Ad Astra standjánál szereztem be néhány könyvjelző társaságában. A győri különítmény többi tagja visszafogottabb volt, igaz, ebben az is közrejátszott, hogy Meseanyu rettentő higgadt vásárló, Panda meg hiába kereste Dan Wells párnapos regényét, sehol nem találta, de még csak a Fumax Kiadó standját sem, pedig mindent elkövetett. Zsuzsi meg legnagyobb meglepetésemre már a Lush-ban is tartotta magát, és ehhez hasonlóan a könyves beszerzésekkel sem esett túlzásba. Ellenben felfedezte, hogy van egy Sugar! a park területén, úgyhogy befáradtunk inkább oda. 

A Sugar!-ben volt értelme fényképezgetni, meg persze hatalmas cukormennyiséget vittünk be a szervezetünkbe. Szereztem néhány macaront is (még sosem kóstoltam, kellemes csalódás, rosszabbra számítottam), amelyek a hazaút végére halálközeli állapotba kerültek, de azért így is nagyon finomak voltak. Főleg a szülinapi torta ízű. A helyszínen csokis-banános tortát eszegettem, jaj de finom volt. Még jó, hogy Győrben nincsen ilyen műintézmény. 

A cukorsokk után még levegőztünk kicsit a parkban, aztán szép lassan elindultunk haza. Iszonyú gyorsan elrepült ez a nap, még csak el sem fáradtam különösebben, itthon aztán porcukros bundáskenyérrel vártak, és bármilyen hihetetlen, de gond nélkül megettem azt is. 

LUSH sorsolás újra

Mivel a sorsolás nyertese nem jelentkezett nálam, úgy döntöttem, újra pörgetek egyet a random.org-on. Vártam egy hétig, de semmi, ennyi idő alatt szerintem lett volna elég ideje a szerencsésnek. 

Így hát Nikkincs lett a befutó! Gratulálok, légyszi írj nekem a katacita@gmail.com-ra, hogy meg tudjuk beszélni a továbbiakat! :) 

Amikor a lányok megőrülnek - 2014 tavasz

Mivel a lányok ilyenkor tényleg megőrülnek, és rosszabb esetben még cipelnek magukkal tanúkat is a jeles esemény alkalmából (értsd: férfi, gyerek), messze elkerülöm az Árkádot a Glamour-napok ideje alatt, és csak egy-két kevésbé frekventált drogériába látogatok el, évről-évre egyre több és nagyszerűbb akció vár rám ott is, bőven ki tudom élni magam ezeken a helyeken. Péntek délután letudtam az egészet, úgy repült el az a 2(!) óra, amit a dm-ben és a Rossmannban töltöttem el, hogy azt se vettem észre, hogy éhes vagyok. 

Tervezgettem egy ideje a bevásárlólistát, felírtam, hogy mire van "szükségem", igyekeztem nem megvenni felesleges dolgokat. Szerintem ez a része egész jól sikerült, talán még kevesebb cuccot is szereztem be, mint ahogy azt elképzeltem. Például álltam a dm-ben a Maybelline állvány előtt és semmit nem találtam, amit érdemesnek láttam volna megvenni. Más kérdés, hogy pl. a rúzsokból nagyon kicsi volt a választék (nem hiszem, hogy egy fél nap alatt egy vélhetően elég alacsony forgalmú üzletet ennyire leraboltak volna), meg hogy a körömlakkok szerintem két éve ott állhatnak, mindegyik üveg valami nagyon furcsa állagú lötyit tartalmazott, elég szégyen, hogy egy drogéria ezt megengedheti magának. 

Szibériai anziksz

Szegénykémet hogy elfelejtettem! Télen szívesebben olvasok orosz-közeli könyveket, januárban még egy konteóba is beleástam magam, éjszakába nyúlóan olvastam a kommenteket, alig mertem utána éjjel kimenni a szobából a sötétben. Szóval kedvet kaptam Oroszországhoz és főként a titokzatos meg persze hatalmas Szibériához, így pont jókor jött szembe egy molyos olvasás kapcsán Sándor Anna Szibériai anziksz című könyve. Szegény borító nem sikerült olyan gyönyörűre, itt vethettek rá azért egy pillantást, mellesleg ideje lenne megtanulnom nem függni annyira a borítóktól, csak hát vizuális lény vagyok és rendszeresen a szépséget keresem a tárgyakban. Ennek a szépsége belül lesz, és nem a fotókra gondolok, hanem arra, amit mi, az olvasónk látunk magunk előtt a szöveget olvasva.

A szerzőről nem sokat sikerült megtudnom, két "híresebb" hölgy él ezzel a névvel, az egyikük forgatókönyvíró, a másikuk nyelvész, én az utóbbira tippelnék, de még a Wikipedia sem hozza ezt a művet, szóval eléggé sötétben lövöldözöm. A könyv apropója egy baráti társaság oroszországi utazása: jó sokan úgy döntenek egy szép napon, hogy bejárják Szibériát, de nem ám kispályás módon, azt mondják, hogy Nyugat-Szibéria az semmi, kezdjük akkor már egyből a közepén! Bocsánat, de januárban olvastam a könyvet, jegyzeteket szinte sosem készítek, a város- és tájnevekre viszont már elég hézagosan emlékszem, így csak azt említem meg, amit rögzített a memóriám.

Krasznojarszk

Szóval emlékeim szerint Krasznojarszkban kezdenek, a legszebb részeket, az Altai-hegységet így szépen kihagyták, szerintem kár volt, nem mintha jártam volna arrafelé, de elég ha végignézünk pár fotót a környékről: élénk kék vízű tavak és hófehér, csipkés hegyek váltogatják egymást, élőbben még fantasztikusabb lehet a látvány. Krasznojarszk után elindulnak Irkutszk és a Bajkál-tó felé, érdekes világ ez, szívesen eltöltenék egy hetet a tó partján. Aztán ellátogatnak a burjátok földjére, ahol megismerik a helyi népszokásokat. Nem tudom, mi volt a következő állomás, én már csak Vlagyivosztokra emlékszem, amely mint kiderült (mondjuk tök logikus) inkább egy távol-keleti nagyváros, mint orosz, az autók nagy része jobbkormányos, és egy igazi kis mediterrán gyöngyszem a Japán-tenger partvidékén. Végül Kamcsatkán zárnak, ami nagyjából a világ vége, pusztulat és elzártság jellemzi a területet. 

Irkutszk

Irkutszk

Az egyes helyekről random érdekességeket dobál a szerző az olvasó elé, kiegészítve egy kis gazdasági háttérrel meg történelemmel, régi hiedelmekkel. Szerettem a könyv felépítését és stílusát, olyan érzés volt olvasni, mintha személyesen mesélnék el nekem az utazás élményeit, közbeszúrva időnként némi háttérinfót, nagyon élvezetes és könnyed stílusban folynak a mondatok. 

Vlagyivosztok

Egyetlen problémám volt a könyvvel: nagyon rövid! Akár ezer oldalon keresztül is elolvasgattam volna Szibériáról, főleg ebben a stílusban, ahogy Sándor Anna mesélt róla. Tökéletes kikapcsolódás volt, egyébként is imádom az ilyen kulturális gyorstalpalókat, szóval ha netán ismertek még hasonló szuper könyveket, nyugodtan adhattok tippeket! (Természetesen nem kell Oroszországról szólniuk, a világ bármely tája érdekel.)

LUSH tavasz és nyereményjáték

Ígértem egy bejegyzést a Lush tavaszi felhozatalából, most már annyi mindent kipróbáltam, hogy szerintem készen is állok rá. Emlékszem, amikor megérkezett a kedves csomag a munkahelyemre, minden férfi kollégámtól elnézést kértem az átütő illat miatt (jelenleg csak fiúkkal ülök egy irodában, közülük az egyik az édesem, aki retteg minden mesterségesen előállított illatszer kipárolgásaitól). Végül nem bírtam magammal, és belenéztem a dobozokba, láttátok volna, hogy a másik két srác micsoda lelkesedéssel rajzott körém és együtt nézegettük és szaglásztuk a színes gömböket, habfürdőket, szappanokat. Aztán mostuk le a kezünkre tapadt arany csillámot. 

A tavaszi csemegék egy része a húsvéthoz, egy másik az anyák napjához kötődik (ami az angolszász országban hetekkel korábban esedékes, mint nálunk), meg van néhány fürdőcucc, ami szerintem egyszerűen csak tavaszi és kész. Amióta megkaptam őket, elég gyakran töltöttem meg a kádat vízzel, élmény volt elmerülni a habokban, lássuk, kit miért szerettem.

Már ránézni is élmény erre a válogatásra, egyből jobb kedvem lesz tőle, hát ha még meg is szagolom! Képzeljetek el egy óriási szelet, krémes répatortát, édes-mézes-vaníliás töltelékkel meg egy pohár frissen facsart narancs- és mandarinlevet: nagyjából ezt éreztem, amikor kinyitottam a csomagot, amelyben háromféle habfürdő és egy nyuszis szappan rejlett. A répát vetettem be elsőként (becses nevén Bunch of Carrots), többszörhasználatos habfürdő, tényleg az. Csodás párost alkottak a Carrot szappannal, ez utóbbi mondjuk mindennel csodás párost alkot, nagyon krémes, és édeskés-virágos-répás-sütőtökös illat árad belőle, nem lehet megunni. A Golden Egg nagyon fenszi kis habfürdőtojás: az élénksárga víz tetejére aranycsillámokat varázsol, egészen luxus élmény volt így fürdőzni, az illata pedig ennek is édes, kicsit karamellás, kicsit mézes, de picit sem tömény. És itt van még ez a hatalmas Brightside habfürdő, pont ma este volt hozzá szerencsém. Kettétörtem, mert láttam rajta, hogy bőven elég lesz két alkalomra, olyan volt, mintha frissen préselt narancslében fürödtem volna, igazi felpezsdítő élmény volt. Azt szeretem ezekben a Lush fürdőbombákban meg habfürdőkben, hogy nem csak illatot meg színt adnak a fürdővíznek, hanem lágyságot is, tele vannak mindenféle nagyszerű olajjal, amelyek ápolják a bőrömet, anélkül, hogy idegesítő módon rám tapadna valami síkos réteg. 

A húsvétról ennyit, jöjjön egy kis anyák napja meg tavaszi pezsgés!

Az a helyzet, hogy nem tudok olyan gyakran kádban fürdeni, hogy az összes finomságon végigmenjek, így ebből a csoportból még csak a bal felső csodabogyóhoz volt szerencsém. Ő az Inhale Exhale, kívül kék és rózsaszín, belül pedig valahogy így néz ki. Ez a fürdőgolyó nem csinál nagy habot, csak pezseg gyönyörűen, színesen, és egyszercsak mit látok? Egy kis cetli kandikál ki a belsejéből! Sikerült egyből majdnem félbetépnem, de a kedves üzenet megmelengette még az én zord lelkem is, nagyon ötletes! Jó sokáig pezsgett a vízben, én meg jó sokszor kikaptam, hogy megszaglásszam és keressek valamit, amihez tudnám hasonlítani. Először csak az jutott eszembe, hogy olyan hideg, de nyugtató illata van, aztán beugrott a Campari, és igen, végül arra jutottam, hogy a Camparihoz áll a legközelebb az illata. Bár a habfürdőket jobban kedvelem, azt hiszem, kedvencet avathatok az Inhale Exhale személyében. 

Alig várom, hogy a maradék habfürdőt is kipróbáljam, ami kimaradt nekem az a szintén többször használható Tulip (jobb fent), a Rose habfürdő (bal lent) illetve a Wonder Woohoo habfürdő (jobb lent).

De tudjátok mit? Ne csak én próbálgassak! Arra gondoltam, két terméket kisorsolnék köztetek (egy nyertes lesz), méghozzá egy répás habfürdőt meg a Wonder Woohoot. Mit szóltok?

Most nem lesz kincskeresés, semmi izgalom, hirtelen jött az ötlet, úgyhogy a játékszabályokat gyorsan vázolom is:

1. Kövesd a blogot itt vagy a bloglovinon! (A jobb oldali sávban fent az ikonok között találsz egy bloglovinosat, ha pedig a sáv legaljára mész, a Rendszeres olvasók felirat alatt fel tudsz iratkozni.)

2. Kommenteld a bejegyzést, amivel akarod, a lényeg, hogy írd meg azt is feltétlenül, hogy melyik csatornán követsz és milyen felhasználónévvel. 

Április 13-án éjfélig lehet játszani, másnap, hétfőn sorsolok!
Szóljatok, ha van kérdés, de remélem, minden világos. Sok szerencsét! :)