Gretchen életében minden megvan, ami az ember lányát boldoggá teheti: sportos, odaadó férj, két kislány, szép lakás New York egyik menő környékén és álomhivatás. Egy napon ráébred arra, hogy talán nem értékeli eléggé ezt a sokmindent, sokszor ingerülten szól a családjához, nem elég energikus, és hogy túl sok a felesleges ruha a szekrényben. Elhatározza, hogy egy évet szán arra, hogy az életét még szebbé tegye, minden hónapban más-más feladatra koncentrálva.
Januárban például elkezdi növelni az energiaszintjét több alvás és mozgás segítségével. Azután a felesleges holmikat tünteti el a lakásukból, majd a férjével és a gyerekekkel próbál türelmesebben, kedvesebben viselkedni. És így tovább. A könyv totál egyszerű, hétköznapi gyakorlatokat vonultat fel, amelyek később jó esetben szokássá válnak, és beépülnek a mindennapokba.
Gretchen sokat filózik azon, hogy vajon önző dolog-e az, hogy most ő itt a saját boldogságára koncentrál. Szerintem egyáltalán nem, mivel nem arról van szó, hogy ő most elutazik iksz hónapra egy csendes-óceáni szigetre, vagy hogy lesétálná az El Caminót, hanem a szépen felépített életén belül akar szebb hétköznapokat. Nem arra ösztönöz, hogy hagyd el a társad, vagy hogy mondj fel a munkahelyeden, hanem hogy a meglévő kapcsolataidban törekedj a maximumra. Azt gondolom, cseppet sem önző döntés az, ha egy nő úgy határoz, hogy mostantól nem szúrja le a férjét minden kis hülyeségért, vagy az, hogy a családi fotókat szép albumokba akarja rendezni. Ez mind tényleg apróság, viszont tartalmasabbá teheti a mindennapokat, és tudatosabb viselkedésre késztet.
Gretchen tisztában van azzal, hogy ez a boldogságterv nagyon személyre szabott, és minden egyes project egyedi, de a könyve alapján könnyű kialakítani a sajátunkat, illetve ehhez nyújt segítséget a honlapja is, ami nagyon interaktív, mindenki vezetheti magának a saját fogadalomtáblázatát, listákat írhat mindenféléről, meg úgy összességében segít nyomon követni a saját boldogságtervünket.
Nem hiszem, hogy minden esetben képes segíteni ez a könyv az emberen, az írónő azt is elmondja, hogy tudja, hogy az ő élete mennyire mesés, de igyekszik felkészülni a rosszra, tehát úgy érzi, ha a lelkét megfelelő kondícióban tartja, akkor ha netán valami csapás érné, talán könnyebben el tudná viselni. Mondjuk azért elég fura hozzáállás ez így a happines project közepén, de ez is egy nézőpont.
Alapvetően nem rajongok az ilyen majdénmegmondomatutit-típusú könyvekért, ezt mégis sikerült megszeretnem. Nekem nem tűnt okoskodónak vagy kioktatónak, és világmegváltani sem akar. Már attól jobb kedvem lett, hogy elolvastam, mivel nagyon inspiráló, és tényleg tele van véghez vihető ötletekkel. Nem egyszerolvasós könyv, azt hiszem, neki fogok esni újra nemsokára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése