2012-12-26

Nick James - A gyöngyháború

-
 "Behunyom a szememet, jó szorosra, és összeszorítom az állkapcsomat, annak reményében, hogy valahogy felébredek ebből a rémálomból. De amikor újra kinyitom a szemem, még mindig a szellőzőben vagyok. A tanárok még mindig a tárgyalóban vannak és rólam sugdolóznak. Megrázom a fejem és intek Averynek, hogy kövessen visszafelé a szertárba."
 A gyöngyháború szerintem tipikus olvasás-megszerettető könyv, de abból is az a kategória, amelyet egy felnőtt is élvezni tud. A történet a jövőben játszódik: 2095-ben vagyunk, a Föld lakossága két részre szakadt: a Felszínen élőkre és az Éghajósokra, a két világ közti átjárást pedig politikai egyezmény tiltja. De miért is szeretne bárki átjárni az éghajókról a felszínre és fordítva? 
 Egy ideje gyöngyök kezdtek hullani a semmiből, amelyek képesek energiává alakulni, így mindkét tábor igyekszik megszerezni őket. Jesse Fisher - az Éghajó Akadémia egy bénácska diákja - és néhány barátja egy gyöngyszerző-küldetés kapcsán bolyonganak a Felszínen, amikor a fiú összetalálkozik Cassiusszal, a Felszíniek vezetőjének kegyeltjével. Furcsa találkozás ez, mivel ez után mindegyikük megváltozik, különleges képességek fejlődnek ki bennük. 

  A történet innentől kezdve elég összetett, Cassiust bevetésre küldik az Éghajó Akadémiára, Jesse pedig kihallgat egy beszélgetést, ami elindítja azon az úton, hogy megtudja, ki is ő valójában. Közben a két fiú útja többször is keresztezi egymást, nem véletlenül. 
  A könyv nem túl hosszú, ennek ellenére pörögnek az események, a szereplők nagy utat tesznek meg, ezáltal elég jól megismerhetjük ezt a világot. A Felszín például két részre szakadt: a városok köré egyfajta hálót vontak, amely megóvja a lakókat az óriási hőségtől, ám ezt a kiváltságot nem mindenki élvezheti. A peremlakók a hálón kívül élnek, és kénytelenek elviselni a negyven fokot, a perzselő napsütést és a sivatagos környezetet. Közben betekintést nyerünk a politikai háttérbe is, ezzel kapcsolatban azt éreztem, hogy eléggé fekete és fehér minden, tehát a velejéig gonosz és a megtestesült jóság áll egymással szemben, kicsit lehetett volna enyhíteni ezen az éles ellentéten. A történet titkokban és fordulatokban gazdag, de szerintem egy "gyakorlott olvasó" könnyedén megjósolhatja előre a nagyobb jelentőségű eseményeket, ezért is írtam az elején, hogy elsősorban az olvasás megszerettetésére adhat lehetőséget a könyv, egyébként is azt gondolom, hogy az elsődleges célcsoport a 12-16 éves korosztály. 

  A két főszereplő is nagyon fiatal, 15 évesek, ez megint kicsit furcsa nekem, mert az még nálam nagyon a gyerek kategória, de ahhoz mindenképp fiatal, hogy hős lehessen. Igaz, Jesse mondjuk elég béna, nem egy idealizált karakter, Cassius viszont olyan jellemvonásokkal rendelkezik, ami egy 15 éves fiúra egyáltalán nem jellemző. Próbáltam elvonatkoztatni ettől a kor-problémától, és így igazán megkedveltem mindkét fiút; Jesse mondjuk elég sokat nyavalygott, de Cassius pont az a fajta, akit először senki nem kedvel, aztán a lányok mégis érte kezdenek el inkább rajongani. 

  A gyöngyháború az Éghajó Akadémia sorozat első része, és már az első könyv ad egy kis hintet a következő rész eseményeivel kapcsolatban, engem érdekeltté tett, mert úgy tűnik, végre kimozdulunk egy kicsit az Egyesült Államok területéről - ez az, amit a legtöbb disztópiás regényből hiányolok, (és pont ez az a szempont, ami miatt annyira szerettem például a Zombiháborút). Angolul már megjelent a második könyv Crimson Rising címmel. Ha már az eredeti verziónál tartunk, annyit megjegyeznék, hogy én meghagytam volna ezt a borítót, szerintem komolyabb, és szélesebb közönséget céloz meg, mint a magyar. 

A gyöngyháborút köszönöm a Főnix Könyvműhelynek!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése