Csütörtök délután óta betegszabin vagyok, és egy betűt nem olvastam még! Patakokban folyik a könnyem, úgy érzem, a zöld szivárványhártyám lassan átlátszóvá fog válni. Ha becsukom a szemem, akkor egy fokkal jobb, de nyitva valami katasztrófa, ilyen megfázásban még nem volt részem. Életemben nem vágytam még így egy óriási tüsszentésre! (Szóljatok, ha kezdek gusztustalan lenni - szerintem az vagyok, még szerencse, hogy nem látnak sokan.) Általános problémám a hajam, már tegnap meg kellett volna mosnom, de úgy gondolom, ma se leszek rá képes, és holnap az már négy nap lesz (és akkor még nem beszéltem a centis lenövésemről...).
Szóval halálra unom magam, pedig ott a </Harmónia> az asztalon, és jó lenne haladni vele, mert érdekes, de nem tudok nézni, az is csoda, hogy mialatt leírtam ezt a néhány sort, nem potyogott a földre fél deci könnyem. Lehet, hogy ez a "büntetésem" azért, mert az év többi részében nem sírok, vagy legalábbis nagyon ritkán, és azt is egyre ritkábban.
De legalább ettem fini leveskét ebédre, banános, csokis meg barackos levelestésztás-sütit, vacsira pedig vár az aszaltparadicsomos spagetti, remélem a benne levő fokhagyma segíteni fog rajtam.
Uh, gyógyulást kívánok! A könnyezés, orrfolyás, hidegrázás és egyéb finomságok nagyon elkeserítőek.
VálaszTörlésKöszi, rámfér nagyon, mert egyelőre minden nappal egyre rosszabb a helyzet. :S
VálaszTörlésGyors gyógyulást neked! De legalább annyira, hogy olvasni is tudj, mert különben rém uncsi betegnek lenni.
VálaszTörlésKöszi! Az már legalább megy, már nem folyik ki a szemem :)
VálaszTörlés