Találóbbnak érzem kicsit ezt a borítót, mint a Mizo által támogatott kék tejesdobozosat. Persze oké, hogy Doppler keményen tejfüggő (abból is a sovány változatot preferálja, mivel szerinte az bizonyítja az ember találékonyságát, hiszen "normál" tejet, amit a tehénke ad, nem nagy kunszt csinálni, csak le kell fejni), de a szarvasos borító mindenképpen szimpatikusabb.
És a szarvas maga is szimpatikusabb Dopplernél. A pasi egy szép kerékpározós-fejbeütős napon megvilágosul, hogy az erdőben mennyire jó, csend van és nyugalom, végre nem dudorászik magában szánalmas gyerekdalokat; úgyhogy elhatározza, hogy elvonul az általa oly nagyon gyűlölt társadalomtól. Gond nélkül otthagyja a feleségét meg a két gyereket, és szövetségre lép egy kis szarvasborjúval az Oslo feletti erdőségben.
Igyekeztem nem komolyan venni ezt a könyvet, de még így is felidegesített. Utálom az okoskodó embereket, és Doppler pont olyan, nagyon tudja a tutit, nagyon hülye mindenki, csak ő helikopter. A poén, hogy ő maga is az okoskodás és az okosság ellenzője, mégis rendkívüli meggyőződéssel gyűlöli az emberiséget, komoly elméleti háttérrel. Utálja Thomast, a gőzmozdonyt, a fürdőszobához való csempeválasztást, az állítólagos barátokkal elköltött vacsorákat. A lényeg, hogy mindent utál, ami mondjuk valamennyire kapcsolódik a fogyasztói társadalomhoz, de egy percig nem jut eszébe magában keresni a hibát, vagy oké, ne hibát keressen, de legalább gondolkodjon el egy kicsit objektívebben. Például azon, hogy a kisgyereke miért néz reggeltől estig Teletabit meg Thomas, a gőzmozdonyt? Nem lehet, hogy azért, mert apuci meg anyuci baromi nagy ívben nem foglalkozott vele, mert éppen csempéket meg fürdőszobaszekrényt hajkurászott az IKEÁban?
Szóval szerintem sok a logikai bukfenc, úgyhogy ha Loe ezt társadalomkritikának szánta, akkor nálam ez a könyv egy nulla, viszont ha az olyan emberek kritikájának szánta, mint amilyen Doppler is, akkor oké. De akkor sem nyűgözött le, azon meg végképp nem gondolkoztam el, hogy milyen lenne az erdőben egyedül.
Költözés előtt meg aztán bőven inkább a csempe érdekel, csak nem a fürdőbe, hanem a konyhába. Igazából rohadtul remélem, hogy sosem leszek olyan megkeseredett és sértődött ember, mint Doppler, úgyhogy nem is akarom tovább tépni a számat, inkább itt van néhány szépséges kép Norvégiáról, nézegessétek őket:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése