Most épp azt a rendkívüli tényt fedeztem fel, hogy nagyon nem mindegy, hogy az ember mikor olvas egy könyvet. Annyira magabiztosan ki tudtam jelenteni korábban egy-egy műről, hogy ez nekem egyáltalán nem tetszett... holott csak nem a megfelelő időszakban olvastam. És utólag sajnálom, hogy a kritikusabb, kötözködősebb és nem utolsó sorban türelmetlenebb énem vette őket előbb a kezébe, nem pedig az, aki most vagyok. Igyekszem mindenben megtalálni a szépséget, és érdeklődve szemlélni azt is, ami talán nem pont az én világom. Nem csak a könyvek terén, de ha most az olvasási szokásaimra gondolok, jelentősen változott a hozzáállásom sok tekintetben, jó irányba.
Lehet, hogy újra kellene olvasnom egy halom könyvet (elkezdtem őket gyűjteni egy polcon, de ennél hosszabb a képzeletbeli lista), csak hát az már nem olyan lesz, mint ha először találkoznék velük. De sort fogok keríteni rájuk.
Kedves könyvek, ne haragudjatok, ha igazságtalan voltam veletek.
Ezért tologatom én egy rakás könyvnek az elolvasását:)
VálaszTörlésÓtejóég, az a négy, amit erről a polcról olvastam, nagyon hangulatdarab. És pont a Szellemírók az egyik tologatós könyv.
Ne is mondd, a Szellemírókat már kétszer vittem vissza úgy a könyvtárba, hogy csak az 1/4-éig jutottam... Pedig tudom, hogy tetszene.
VálaszTörlésEzért szívás a hangulatingadozás...
Nekem meg vagy két éve a polcon áll. Én Az üvegburát vittem kétszer vissza a könyvtárba, olvasatlanul...
VálaszTörlésIgen, szívás. Az enyém naponta képes változni.
Na mondjuk az se egy könnyű falat, bár én nagyon szerettem, csak jókedvűen és pozitív életfelfogás mellett ajánlatos olvasni. :)
VálaszTörlésA napi szintű változás még egész jó :)
Jáj, neked ennél is gyakrabban változik?:)
VálaszTörlésmegesik... de már kezdek hozzászokni :)
VálaszTörlés