2016-01-30

Januári könyves zárás

Ha visszatekintek a januárra, világosan kirajzolódik előttem, hogy ez a hónap nem a könyvekről szólt. Eleinte még volt kedvem olvasni, aztán elég sokáig elszöszöltem az S.-sel, utána meg valahogy nem csúszott semmi, hiába kezdtem nagyon várt könyvekbe, egyik sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Ezek után meg már csak alig-alig volt kedvem olvasni, ráadásul teljesen más dolgokon járt az agyam a hónap második felében, igyekeztem kihasználni az év eleji lendületet és tervezgettem, belevágtam az olasz tanulásba, meg még a színezőmet is előszedtem és élveztem ennek a kis egyszerű tevékenységnek az agyvihar-generáló hatásait.



Beszereztem

Amanda Palmer: A kérés művészete - Túl sokszor találkoztam vele össze a virtuális térben, először Nita év végi kedvences listáján, aztán új YouTube barátnőm, Jen Campbell is említi mint a kedvenc non-fictionjét 2015-ben, én meg épp jó kis non-fictionöket vadászok, szóval besétáltam a Libribe és megvettem. (Azóta felkerült az eladó könyveim közé.)

És ennyi a januárom beszerzés téren, és továbbra sincs kedvem könyveket vásárolni, meg kimondottam örülök, hogy a nagyon várós 2016-os megjelenések még odébb lesznek, mert most nem érzem azt, hogy olyan szívesen bővíteném a magánkönyvtáramat.

Elolvastam

Íme a kis szegényes listám, az is csoda, hogy ennyi belefért. Egy idő után tényleg nem erőltettem a könyveket, felfogtam, hogy ez egy ilyen időszak, nem kötelező minden nap teljesíteni a kvótát.


Borisz Akunyin: Azazel - A soksoksok részes Fandorin-sorozat első darabja, nagyon kellemes rejtélyfelgöngyölítős történet élvezetes stílusban. 
Blake Crouch: Wayward Pines - Nem tehetek róla, de imádom az amerikai kisvárosos regényeket és/vagy azokat, amelyekben valami oltári nagy rejtély lóg a levegőben, amit együtt derítünk fel a főhőssel. Még akkor is, ha igen kis vakarékul vannak megírva
J.J. Abrams - Doug Dorst: S. - Amilyen gyönyörű ez a könyv, minden forintját megérte, és bár kedvezménnyel jutottam hozzá, úgy gondolom, a teljes ár sem sok érte. A tartalmat illetően viszont nem vagyok oda meg vissza érte, főleg a széljegyzetes szálért, a Thészeusz hajója viszont nagyon tetszett, hihetetlenül furcsa hangulatú regény.
Amanda Palmer: A kérés művészete - Amanda szimpatikus nő, bár rettentő különbözőek vagyunk, és amúgy nem is nagyon próbál meg általánosítani, ezért is kár ezt bármilyen személyiségfejlesztő - vagy nevezzük akárminek - könyvnek beállítani, mert ez egy egyszerű önéletrajz. Ami miatt nem tudott nekem túl sokat adni, az az, hogy nem okoz problémát számomra az, hogy kérjek, nem félek az elutasítástól, így gyakorlatilag nem is nagyon értettem, hogy miért kellett megírni ezt a könyvet. Objektíven szemlélve viszont világos, hogy sokak számára nagy löketet tud adni egy ilyen könyv, és amúgy nekem sem volt vele semmi bajom, szívesen olvastam, csak többet vártam tőle.
Andri Snaer Magnason: LoveStar - Hirtelen kerekedett Izland-mániám kapcsán olvastam el. Se nem utáltam, se nem szerettem, furcsa volt, de nem tudom eldönteni, hogy a szó rossz vagy jó értelmében.
Karen Marie Moning: Keserű ébredés - Amikor már végképp reménytelennek láttam a helyzetemet, elővettem a Tündérkrónikákat, amit nagyon régóta terveztem már újraolvasni. Még nem fejeztem be, de holnap estig szerintem a végére érek, ha meg nem, az sem érdekel, legyen már itt ebben a listában egy igazán imádott könyv is! :D

Egyelőre pihentetem Alessandro Bariccótól a Történetet, és ugyanez a helyzet az Enyém a várral is, ami jelen állapotomban egyáltalán nem köt le. Biztos eljön majd az az élethelyzet, amikor több kedvem lesz hozzá, és az is, hogy 10-15 évvel fiatalabban máshogy álltam volna ehhez a regényhez.

Azért kíváncsi vagyok, hogy a február hogy alakul majd, most a Keserű ébredés visszarántott kicsit a könyvmolyságba, meg idehordtam egy kupac könyvet az éjjeliszekrényemre, és ez mind olyan példány, amihez kedvem is van, de amíg ilyen tavaszi összevissza hangulatom van (jó értelemben), addig bármi megtörténhet. :)

A többiek:

Dóri
Tekla
Amadea
PuPilla
Nita
Nikkincs 

12 megjegyzés:

  1. A 8 könyv szerintem szép teljesítmény! :) Az Azazel és a Tündérkrónikák engem is érdekel, előbbiről nem írsz majd valamit? :) Nekem a sorozat egy másik része van meg (könyvtári példányt vettem meg, remélem élvezhető a sorozat többi része nélkül is).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az Azazelről külön szerintem nem fogok, mert túl mély nyomot nem hagyott bennem, pedig amúgy nagyon kellemes olvasmány. Amadea írt az egyik részről, szerintem ő sem az elsővel kezdte, úgyhogy azt gondolom, simán lehet összevissza olvasni ezeket. Amúgy olyan kis kedélyes krimi, az 1800-as évek végén játszódik, jó a stílus, szellemes, vicces, úgyhogy szerintem érdemes olvasni. :)

      Törlés
  2. Szerintem abszolút nem olvastál keveset, főleg ha az S.-t is belevesszük, az legalább két könyvnek beillik, ha nem háromnak. :)
    Én nem panaszkodom, ebben a hónapban jó könyveket fogtam ki. :) Én majd holnap írom meg a zárásom, egy dologban egyezni fogunk. :))
    Sajnálom, hogy Amanda Palmer nem váltotta be teljesen a hozzá fűzött reményeidet. Nekem lehet pont azért tetszett, mert inkább önéletrajz, valahogy a teljesen önsegítő könyveket nem érzem az én műfajomnak.
    És ebben a hónapban én is újraolvastam végre, hurrá! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igaz, főleg, hogy az S. széljegyzeteit újra is kezdtem olvasni, de most a felénél odébb raktam, mert nem volt hozzá több türelmem.
      Örülök, hogy neked jó könyves hónapod volt, remélem, a február már nekem is az lesz! :)
      Amanda Palmer könyve nekem nagyon szubjektív volt, amivel amúgy nincs problémám, alapvetően egy elég inspiráló személyiség, csak tök nem erre számítottam. :)

      Törlés
  3. Egyáltalán nem olvastál keveset! :) És úgy örülök, hogy beleestél a Tündérkrónikákba! :D Én a Shadowt olvasom már, Új nap virrad, irányozok a Feverbornhoz, már alig várom, de azért nagyon rámfért most ez a frissítés. :)

    Amanda Palmer könyve nekem olyan fura, és valahogy úgy érzem talán nekem sincs rá szükségem, ezért nem vonz. De biztos vannak, akiknek segít. :) Olvastam róla jó értékeléseket is, amiktől kissé meg is inogtam :D (mármint hogy mégis kell). :)

    Én a Marija Morevnát pihentetem most, jobban esik Moning... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, most már én is így látom, de amúgy sok nap telt el úgy, hogy max a színezőt vettem elő vagy az olasz könyveimet. :D
      A Feverborn is ilyen spin-off téma? Valahogy a Burned meg az Iced sem érdekelt már nagyon, de most már nem tudom követni a szálakat. :)

      Amanda Palmer könyve tényleg egy önéletrajz, szakmai és magánéleti síkon is, de annyira nem fogott meg, ha úgy érzed, nem kell neked, higgy a radarodnak! :D

      Megértem, hogy pihenteted a Morevnát, nem könnyű olvasmány, kicsit nyomasztó is, meg elég kusza.

      Törlés
    2. Te vagy a harmadik akinek pár napon belül a Fevereket magyarázom, szóval már csak bemásolom a válaszomat :D :D
      "KMM rengeteget változtatott az egészen, amióta csak szóba jött a spin-off sorozat Danivel… Először ugyanis úgy indult, hogy lesz három rész, amiben Dani a főszereplő ugye, az Iced a Burned és a Flayed, és ez fogja alkotni a Fever Worldöt, mint spin-offot (a kapcs. pont persze akkor is az volt, hogy a Shadow után lehet Icedot olvasni), és ez után lesz még két Mac & Barrons rész. Aztán ez borult, és az lett belőle, hogy akkor nem lesz két Mac és Barrons rész, hanem az Iced és Burned után még két kötet lesz összesen, amibe összegyúrja már azokat a történeseket is, a Flayed cím akkor már el lett vetve és jött a Feverborn és a Feversong. A legújabb hírek szerint azonban ezek után lesz még egy tizedik a sorban, aminek még nincs címe, de szerződés már alá van írva róla. Már a Burned-ben sem Dani narrál, visszatér Mac, valamint Lor és Kat nézőpont is van.
      Szóval:
      5 alap fever rész van, és 5 Fever World rész lesz, de a Goodreadsen már az egész sorozat egybe van számozva 1-10-ig, egymás után érdemes olvasni őket. Remélem segítettem." :D

      Iced és Burned nélkül senki ne olvasson Feverbornt, tök egybefüggő, jobb is, hogy Gr-en már egy soriként jelölik, végső soron az. :)

      Morevnába tegnap jobban belemásztam, de nem tetszik... nagyon katyvaszos, azt hiszem, csak a vcs miatt fejezem be... de nagyon megakasztotta az olvasásaimat. :S Kár érte, nagyon akartam szeretni.

      Törlés
    3. Ohh, bocsi és akkor köszi :D
      Nekem Dani kellően idegesítő ahhoz, hogy kíváncsi legyek az Icedra, de akkor ezek szerint csak egy részt kéne végigszenvednem vele. :) Ez jó hír, köszönöm! :D

      A Morevnát én is nagyon akartam szeretni, de ehhez én nem vagyok elég mély.

      Törlés
  4. Csatlakozom az előttem szólókhoz, szerintem sem olvastál keveset. Ez egy teljesen jó hónap volt. És az meg hab a tortán, hogy a Tündérkrónikáknak sikerült újra visszarántania a könyvmolyságba :)
    Az egy beszerzéssel szerintem viszont erős túlzásba estél :DDD
    Azt hiszem, a színezéshez nekem is vissza kellene térnem, emlékszem, mennyire ki tudtam vele kapcsolni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, igen, végül is tényleg nem olyan siralmas, de valahogy kevés könyv hagyott bennem mély nyomot, meg türelmem sem volt néhányhoz (bár gondolom az Enyém a várat megérted :D).

      Az egy beszerzéssel kapcsolatban már én is így érzem. :D
      Lehet, hogy tényleg jót tenne a sok stressz meg mókuskerék ellen a színezés neked, igazi felüdülés lenne a sok meló után!

      Törlés
  5. Én nagyon belehúztam januárban, meglett a 10 könyv - 8 volt a tervezett minimum (életemben először megterveztem előre egész hónapra, hogy mit fogok olvasni!), annyi kell minden hónapban, hogy meglegyen az évi száz, de ha így haladok, simán túl fogom teljesíteni. Nem is értem, eddig miért olvastam olyan keveset :D (jó, évi 50-75 könyv nem kevés, de most vérszemet kaptam).
    Nekem Amanda Palmer könyve 2015 legjobb olvasmánya volt. Jó, hát már a Kóklerrendőrségnél megvett magának (a könyvben valami másnak hívták, de nekem örökre Kóklerrendőrség marad), képzeletben ujjongva pacsiztam össze vele, hogy ő volt az, aki kitalálta, és ami annyit segített nekem! Nem tudtam mire számítsak, azzal az előismerettel kezdtem neki, mint az olvasmányaim 95%-nak - avagy fogalmam sincs miről szól, nem olvastam a fülszöveget se, ellenben sokszor láttam a molyon. :) Nekem kellemes csalódás volt, hogy önéletrajzi könyv, és bár nem érte el nálam a célját, avagy továbbra sem különösen érdekel a zenéje, de nagyon szerettem olvasni.
    Februárra már alapból tíz könyvet terveztem be, meg több időm is lesz olvasni - már csak három nap és túl leszek a szesszión, szombaton már Dortmundban leszek, úristen!! :D Aztán két hét lazulás. A januári olvasmányok közül kihagytam a Horrorstört, arra jutottam, azt inkább mégse Kindlin akarom, kell az ikea-katalógus fíling. Majd megnézem Veszprémben, hátha bent lesz a könyvtárban. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon jól tolod, így tényleg simán meglesz a 100! :) Nekem annyi még sosem volt szerintem. :)

      Hú, nem is emlékszem már, mi volt itt a Kóklerrendőrség. Vicces, nekem még nem nagyon volt olyan érzésem, mint neki, ezzel kapcsolatban (bár szobor sem voltam még parkban:D). Meghallgattam pár számát, hát, valóban elég rétegzene, szerintem kevésbé élvezhető. :D Engem főleg az zavart, hogy tök másképp állítják be ezt a könyvet, mint ami, és vártam, hogy majd csak lesz valami, de nem lett, ráadásul a TED-előadásban tök jól összefoglalta a könyvet (tudom, hogy időben fordítva volt). A Bátraké a boldogsághoz viszont kedvet kaptam most. :)

      A Horrorstört tényleg ne e-ben olvasd, annyira vicces a kivitelezés!
      Jó utat neked, érezd jól magad! :)

      Törlés