2016-02-17

Témázós vég-tag

A témázós rovat most néhány röpke, kiszavazott kérdéssel jelentkezett, egyik sem kapott saját hónapot magának, a lányok meg rendet raktak, kiszórták szegény mellőzött témát, ezek most itt vannak egy tag formájában.

http://totallysecrettraveler.tumblr.com/post/139441895527


Sokkoló posztok - amiktől a székről menten a mélybe vetjük magunkat:

Mik azok a „motívumok”, jellegzetességek, amik azonnal kiverik a biztosítékot mások posztjainál, legyen az akár szerkesztésbeli, akár tartalmi elem? 
Saját érdekemben is igyekszem egyre kevésbé háklis lenni. De még mindig zavar, ha valaki hangoztatja a helyesírás és nyelvhelyesség fontosságát, de az ő szövegein ez a filozófia kicsit sem látszik meg.
A nagyon egybefüggő, tördelés nélküli szövegben elveszek, ezért sokszor nem olvasom végig ezeket a posztokat, de gyanítom, ez inkább az én szegénységi bizonyítványom.

A kedvenc poszttípusom az a "mostantól újra gyakran lesz bejegyzés"-jellegű ígéret. Néhány kivételt leszámítva általában semmi nem lesz belőle, ami nem baj, csak akkor minek ígérgetni. Azt sem szeretem, ha egy könyves értékelés csak arról szól, hogy elmeséli a blogger, hogy miről szól a könyv, bár az általam követett könyvesblogok nem ezt az irányt képviselik.

Mi az, amit nem olvasol el soha mások blogján (amit egyébként követsz)?

Ha egy könyv egyáltalán nem érdekel, előfordul, hogy nem olvasom el róla a bejegyzést. Filmes értékeléseket sem olvasok.

Mit vált ki belőled, ha olyasmit látsz egy blogon, ami nem jön be? Kommentelsz, kibeszéled, vagy megtartod magadnak a véleményed, és nyomsz egy piros ikszet inkább?

Nem kommentelek, isten ments, hogy online vitákba keveredjek! :D Legfeljebb elmondom valakinek, aki tudja, miről van szó. Az ikszem pedig szürke. :(

Kötelező olvasmányok - lerágott csont, avagy sarkalatos pont? 


Máris vérben forognak a szemeim! Mélyen érintett vagyok a témában, kamaszkoromban utáltam olvasni, ami elsősorban a kötelezőknek tudható be, másodsorban annak, hogy sokszor nem a koromnak megfelelő könyveket akartak elolvastatni velem. Általános iskolában semmiképp nem kéne erőltetni a Kincskereső kisködmön nyomorát meg szerintem Fekete István könyvei is borzasztó vontatottak egy negyedikes gyerek számára, a Jókai-regényekről nem is beszélve. Eleve gyűlölöm a "régi=minőségi"-felfogást, de a múltorientált magyar ember sosem lesz képes ezt levetkőzni. Az, hogy néhány, az alapműveltség megszerzéséhez szükséges regényt elolvastatnak velünk, ám legyen, nem is kell, hogy mind tetsszen, de hogy tanulmányaim során egyetlen kortárs regénnyel találkoztam, azzal is csak azért, mert az írója Nobel-díjat kapott, felháborító. 
Eleve egy olyan listát adnék a gyerekek (és nem az irodalomtanár) kezébe, amelyről válogathatnak, és ha valami nem érdekli őket, akkor azt ne legyen már muszáj elolvasniuk. 
Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy nem szeretnek olvasni a fiatalok, meg úgy az emberek általában.

Szerinted cserére szorulnak a kötelezők? Mit cserélnél, mit hagynál meg? 
Lecserélném az összes poros magyar és külföldi regényt egyaránt. Mikszáth, most komolyan? Persze, meghagynék pár klasszikust, pl. drámákat, de mindenképp időtálló stílusú könyveket válogatnék a kötelezők közé, a meglévők közül pl. ilyen A Mester és Margarita, A két Lotti, az Édes Anna

Az egyetemen volt egy XX. századi művészet és világirodalom (vagy valami ilyesmi) tárgyunk, ott minden órára feladtak néhány szerzőt és könyvet, és lehetett választani, hogy melyiket olvasod el. Végigmentünk az egész világon és a huszadik századi neves szerzőkön (Márquez, Woolf, Hemingway, Ionesco, Merle, Proust, stb.), nagyon szerettem!

Volt olyan kötelező, amit nem olvastál el soha? Vagy amiért igazán rugdosni kellett a szülőknek, naponta beosztani az oldalakat például? 
Gimiben nagyon kevés kötelezőt olvastam el vagy végig. Miután lefeleltem az Ármány és szerelemből ötösre anélkül, hogy elolvastam volna a könyvet, rájöttem, hogy felesleges kínlódni.

Melyik kötelezőt szeretted meg igazán, melyik maradt jó emlék?
A Sorstalanság, (bár azt picit korábban olvastam, mint hogy feladták volna), a Nóra, A két lotti, egyik-másik Csehov. A drámákkal elvoltam, ami azért fura, mert most már egyáltalán nem olvasom őket.

Könnyfakasztó - százas zsepis emlékek:

Milyen könyvélményen sírtál legutóbb? 
Nem sírok könyveken.
 
Volt valami, amin magad is meglepődtél, de meghatott? 
Meghatódásban sem vagyok túl jó, legalábbis ha könyvekről van szó. A való életben és akár a filmek esetében már más a helyzet, mert olyankor több érzékszervemre hat a külvilág, de az olvasás nekem más téma. Amúgy a legszomorúbb és meghatóbb könyv, amit valaha olvastam, a Szadako élni akar.

Változott-e az évek alatt, hogy elsírod-e magad valamin, avagy kérgesedünk-e? Van olyan jelenet, részlet a kedvenc könyveidből, amit ha ezredszer olvasol is, megríkat/meghat?
Jégkirálynő vagyok, bocs.

Keresed a megható élményeket, vagy inkább kerülöd? Szereted, ha megtépáznak a könyvek?
Szeretem, ha egy könyv érzéseket vált ki belőlem, az sem baj, ha felzaklat. Amikor pl. mélyponton vagyok, jól esik valami igazán odavágós könyvet olvasni, viszont a megható jelzőt nem igazán szeretem, mert kapásból a hatásvadászat az első szó, ami eszembe jut rólam, azon meg mindig felhúzom magam. Azt sem szeretem, ha egy könyv kimondottan lehangol, viszont az "egyszerűen" szomorú eseményektől és komoly témáktól el tudok vonatkoztatni, úgy értem, nem igazán veszem fel őket.

Mindenki más:
NimatigiBea, Zenka, Ilweran, PuPilla, Bubu, Zakkant

21 megjegyzés:

  1. Én is "Jégkirálynő" vagyok, nem tudok sírni se könyveken, se filmeken.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Furcsán vagyunk összerakva, de legalább nem fogy annyi zsepi. :D

      Törlés
  2. Sebaj, majd én sírok helyettetek is. :D

    A két Lotti - nagy kedvenc. Be sokáig reménykedtem, hogy van valahol a nagyvilágban egy ikerpárom... annak ellenére, hogy a szüleim véletlenül sem váltak el. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oké. :D

      Hehe, ez aranyos. :) Annyira kedves és tüneményes az a könyv, és amúgy egy csomó ilyen van még, jobb lett volna ezeket olvasni a sok dögunalom helyett.

      Törlés
  3. Könyvön én is ritkán sírok, de zenén, filmen, reklámokon és sorozatokon simán. :D Soha nem felejtem el, mikor a Trónok harcában meghalt egy bizonyos szereplő, én meg sírtam, mint a záporeső, és anyukám bejött, hogy úristen, mi baj, én meg elmagyaráztam neki, hogy meghalt az egyik kedvencem. Szerintem a szüleim már meg se lepődnek ezen. :D
    A kötelezőkről meg amit írtál, azzal nagyon-nagyon egyetértek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, mert azokban van aláfestő zene meg olyan képi megoldások, amik hatnak ránk. :) De cuki vagy :)))
      Én azon is képes vagyok bőgni minden alkalommal, amikor Kevin és az anyja újra találkoznak a Reszkessetek, betörők!-ben, vagy Judy Garland elkezdni énekelni a Somewhere the rainbow-t... pedig amúgy az életben sem nagyon sírok. :)

      Törlés
  4. Olyan fura, de könyveken én sem szoktam sírni, pedig minden máson igen, valahogy máshogy hatnak rám az érzelmek, ugyanakkor a pozitív élmények sokkal jobban átjönnek, nagyon fel tudok lelkesülni a könyvektől.

    A kötelezőkkel egyet értek, én olvasni szerettem mindenfélét, de a kötelezőket dacból elutasítottam, mert nekem ne mondja meg senki mit olvassak és mi az irodalmilag értékes.
    És én is nagyon rossznak tartom, hogy pont a 20. századra és kortársra alig marad idő, pedig pont akkor lett igazán érdekes az irodalom, és ezekről lehetne igazán sokat beszélni, meg elemezni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Túl kevés érzékszervre hat a könyv, szerintem. Valahogy máshogy hatnak, igen.

      Hát, ha belegondolok, hogy mennyi idő elment olyan költőkre meg írókra, akikre azóta vagy nem emlékszem, vagy a hideg futkos a hátamon... mennyi 20. századi meg kortárs könyvet lehetett volna olvasni helyettük. Persze az sem garancia a jóra, de mivel időben közelebb vannak, a témájuk és a stílusuk is befogadhatóbb.

      Törlés
  5. Az ilyen jellegű posztok számomra is furcsán hatnak. Nem értem a lényegüket. De biztos velem van a baj...
    A régi a jó típusú embereket könnyű ám kiborítani! Amolyan "Zavard össze a világot, mosolyogj hétfőn!" módon. A listával teljesen egyetértek.
    Én a Született feleségek egyik halálán bőgtem. Hazaért Ember, és kétségbeesve vigasztalt. Mire végre kiböktem, hogy egy kitalált prostit siratok, kiröhögött. Napokig amikor rámnézett, csak röhögött. Nem is tudom, miért sírtam amúgy, nem volt váratlan. Valószínűleg a tálalás...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, melyikre gondolsz, az ígérgetősre vagy a tartalomösszefogalálsra, de valóban, egyiknek sincs sok értelme. :)

      Az a baj, hogy ha egy ilyen típusú embernek azt mondod, hogy nem szereted iksz híres régi könyvet/filmet/akármit, akkor műveletlennek tart, nem modern gondolkodásúnak. Persze nem mintha érdekelne a korlátolt emberek véleménye, de na. :D

      A szülifelit nem néztem, de amúgy tök érthető, ha egy szívedhez nőtt karakter elvesztése miatt sírsz. És a tálalás még tud is egy nagyot dobni az élményen.

      Törlés
  6. A tördelés nélküli szöveg engem is zavar, meg ha látszik, hogy nem vette a fáradságot semmilyen szintű formázásra az illető (bedobált képek, szétszabdalódik, stb.). Az ígérgetős posztokból tényleg nem lesz semmi :D azt hiszem ez ilyen emberi tulajdonság, namajdmost! és akkorse. :D
    Na, a te posztodtól tök sok minden eszembe jutott, amit írnom kellett volna... :D Filmes értékelés, tényleg, én se nagyon, meg a színházast se (bocsi Miamona :$), azokat szerintem akkor van értelme ha láttam is a darabot, vagy ismerem.

    Tényleg, engem is zavar ez a régi=minőségi felfogás, teljesen elavultnak tartom, ahogy a sok "nyomoroúságos" olvasmányt is. Jó ötlet a válogatás, vagy legalább valami más opció.
    "Mikszáth, most komolyan?!" Ezt fogom mondani ezentúl mindig, ha előjön a kötelezők témaköre!
    A két lottit és az Édes Annát én is szerettem. Utóbbit sikerült érettségin is kihúznom. :) Ó és a Sorstalanság is jó élmény volt nekem is, nagyon.
    Nórát én már később, saját szórakoztatásomra olvastam, jaj de jó volt!

    Te jégkirálynő, te! :D Soha semmin nem pityeredtél el, ami könyv? Gyerekként se?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Asszem az ígérgetős posztok lényege, hogy a szerzője saját magát spannolja vele, de mivel általában sosem lesz belőle semmi, néha kínos inkább. Főleg ha valaki sokadszorra "tér vissza". :)
      Igen, a színház, tényleg... sose szerettem, szóval erről ennyit. :)

      Akkor hasonló kötelező-kedvenceink vannak! :) Nekem az Iskola a határon is kimaradt az életemből, de amikor elemeztük, kedvet kaptam hozzá, persze azóta se került sorra.

      Nem tudom, könyvön egyszerűen nem tudok sírni :D IRL is nagyon ritkán sírok, kb évente 1-2x, filmeket meg tudok könnyezni, de a könyvek nem fognak ki rajtam. :D

      Törlés
    2. Nekem kedvenc könyvem lett az Iskola... de volt már, akinek ajánlottam, és utálta. szóval nem merek biztosat mondani. :D

      Én sírósabb vagyok, sokszor ki kell sírnom stresszt is magamból, meg sokszor hatódok meg. :) Pl. kaptam a héten virágot!!! :D és persze sírtam. :D filmen-könyvön is mindig sírok, legutóbb a Megmaradt Alice-nek filmen is, jaj meg A mindenség elméletét is végigsírtam a második felét.. Zember meg röhögött rajtam. :D :'D

      Törlés
    3. Tudom, azért is hoztam fel. :)

      Lehet, nem is árt, ha kisírod magadból a stresszt! :) Nekem van 1 hülye berögződésem, miszerint sírás=vereség beismerése, tudom, hülye vagyok, de legalább nem kell annyit fújni az orrom. :D
      A filmeken szerintem még a pasik is sírnak, max titokban! :)

      Törlés
  7. Érdekes, könyveken én is ritkán sírok. Szerintem az lehet egy magyarázat (legalábbis nekem), hogy filmeken is akkor sírok, ha látok másokat sírni a vásznon, olvasáskor meg ezt nem látom. De megesett már, pl. a Harry Potter 6. és 7. részének a végén... :)

    Én elolvastam minden kötelezőt és a Pál utcai fiúk kivételével szerettem is, de én már beteges eset vagyok ebből a szempontból (Mikszáth és Jókai-fan voltam) :D de nem gondolom, hogy ezekkel kéne megszerettetni az olvasást. Magyartanárnak készülök,és nagyon sokat beszélünk erről az egyetemen. Nagyon, nagyon ráférne már a kötelezőkre egy csere. Ugyanazokat olvassuk, mint 100 éve.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ebben is lehet valami! :) Meg könyvben nincs zene, stb. :) Ha a könyvben valami szörnyűség történik, akkor inkább felháborodom, hogy nemáááár, aztán ennyi. :)

      Akkor szerencsés vagy, hogy nálad betaláltak ezek a könyvek, szerintem a ritka kivételek közé tartozol. Némelyik felnőttként már nekem is tetszett, de sokat még most sem tudok értékelni.
      És hogy látod, van esély arra, hogy változzon valami az oktatásban?

      Törlés
    2. Először is olyan dolgokról is hallottam az egyetemen, amikről előtte soha: hogy készült pár alternatív tankönyv, másfajta (nem kronologikus) elven alapuló tanterv. De a mai tendenciák meg sajnos arra vezetnek, hogy egyre kevesebb szabadsága van a tanároknak. Pedig egy magyartanárnak szerintem elemi szükséglete, hogy olvasmányokat választhasson, esetleg a gyerekek választhassanak olvasmányokat (pl. ha a diák eldöntheti, hogy ő x és y könyv közül melyiket választja és olvassa, máris nem annyira ,,kötelező").
      Szóval szerintem minden a talpraesett és kreatív magyartanárokon múlik, mert az oktatáspolitikában nagy változásokat nem remélek... Ameddig mozgásterü(n)k van, addig kreatívkodunk. Mert az irodalomóra célja elsődlegesen mégis az, hogy megszeressen olvasni a gyerek. Azután meg jöhet a műveltség felszedése.

      Törlés
    3. Nahát, bízzunk benne, hogy eljön majd egyszer az a nap, amikor elő lehet venni ezeket a könyveket! Nem tudom, mi kéne ahhoz, gondolom leginkább csoda.
      Az nem rossz, ha a diák választhat, nálunk is volt anno némi szabadság, de amikor 3 Jókai-műből választhat az ember, az azért nem akkora királyság. :)
      Ahogy elnézem, lesz pár szerencsés diák, akinek majd te leszel a magyartanára, előre irigylem őket. :)

      Törlés
    4. Köszönöm, nagyon remélem, hogy így lesz :D

      Törlés
  8. Oké, akkor holnap nem teszem ki a posztot a blogra, hogy "ígérem gyakrabban írok"! :PP
    Az egybefüggő bejegyzéseket néha én sem olvasom végig. Túl tömény valahogy, elveszek a szövegben.
    Nem olvasol filmes bejegyzést? Jé, ezt valahogy pont rólad nem gondoltam volna. Ha én nem olvastam volna el nálad a True Detective-ről írottak, a büdös életbe nem néztem volna meg :))

    A kötelezőkről szerintem nagyon sokat és hosszasan beszélhetnénk. Nekem is voltak rossz emlékeim, küzdelmeim, sőt, volt amit el sem olvastam :) De kedvenceim is (pl. pont Mikszáth Különös házassága), illetve azt nagyon sajnálom, hogy nálunk valahol Radnótival véget ért minden, pont a jó szerzőkre nem maradt idő. Nagyon sokkal felnőttként ismerkedtem meg. Azt hiszem én adnék egy ajánlott listát minden témához és abból lenne egy kötelezően választható :D Pl. én így olvastam el a Bel Amit, mert a tanárnővel megbeszéltem, hogy a kötelezően kijelölthöz nincs kedvem, választhatnám-e ezt és jófej volt, mert belement.

    Ó, hát akkor én nagy picsogós vagyok, mindenen tudok sírni. Könyvön, filmen, családi eseményen stb. És ez a korral rosszabb lesz szerintem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hahaha :D Te nem is szoktál ilyet írni :) Meg azért a blogodon folyamatosan van tartalom :)

      Egy ideje filmet is nagyon keveset nézek, szóval nem nagyon érdekelnek a róluk szóló posztok. Tényleg, a True Detective :D Mondjuk az óriási szerelem volt, napokig, sőt hetekig nem tudtam szabadulni az élménytől :) A második évadot is láttad amúgy?

      Vannak azért rugalmasabb tanárok, velünk is pl. megbeszélte a miénk, hogy x tolsztoj közül melyiket akarjuk elolvasni, de még mindig siralmasnak találom, hogy szinte csak halott szerzőktől olvastunk :(.

      Ez nem picsogás! :D Lehet benned kevesebb feszültség marad, mert kiengeded. :)

      Törlés