2016-03-26

Nem attól lesz rossz a könyv, hogy nem szereted a szereplőket

A tavalyi év egyik bestsellere, A lány a vonaton megosztja még a kedvenc könyvesbloggereimet is, és ahogy egyre több helyen olvastam róla, úgy kezdtem el feltételezni, hogy a könyv a szokásos túlhypeolás szerencsés áldozata, és amúgy valószínűleg semmi egyedülálló nincs benne. Erről viszont magamnak kellett meggyőződnöm, a háztáji thrillereket meg - most már egyáltalán nem titkoltan - szeretem olvasni, úgyhogy azért nem kellett olyan óriási áldozatot hoznom.



Az első dolog, ami feltűnt, hogy iszonyatosan lehangoló a történet, egészen pontosan Rachel, a főhős az, aki totálisan leránt a mélybe. Rachel alkoholista, de ez csak egy vetülete annak a mély önsajnálatnak, amiben lubickol azóta, hogy a férje elhagyta egy másik nőért. Lehet, hogy szigorúnak tűnök, de az a Rachel, akit a könyv elején megismertünk, megtestesít egy olyan embertípust, akivel nem tudok mit kezdeni. Nem a függőségéről beszélek, hanem arról, ahogy passzívan hagyja, hogy egyre mélyebbre süllyedjen a kilátástalanságában, és mindeközben a környezetében élő emberekben is kárt tesz. Igyekeztem azért nem túlzásba vinni az ítélkezést, de egyértelműen ő volt az a nő a három elbeszélő közül, aki a leginkább taszított, még úgy is, hogy a vége felé azért kezdtem szívből szánni, volt miért.

A könyv közepe táján kezdtem elfogadni a nyomasztó környezetet, azt, hogy nagyon úgy fest, hogy itt mindenki rohadt boldogtalan, és legszívesebben mindenki más életet élne. Megan, a "vonatról látott nő" bizonyára sokakból hasonló ellenszenvet vált ki, mint belőlem Rachel. Nálam ennél rosszabb a helyzet, mert egy rakat olyan gondolatával képes voltam azonosulni, amit többnyire nem mondanak ki az emberek, jobb esetben pedig nem is gondolnak.
A harmadik elbeszélő Anna, Rachel exférjének új felesége, nos, ő egy elég semleges karakter, teljesen hidegen hagyott, ugorjunk.
Az egész regény borzasztó feszült, kínos szituációk követik egymást, amelyeknek a fő forrása Rachel, komolyan, néha már én éreztem magam kellemetlenül. 

Ezt a könyvet nem kellemes érzés olvasni. Nehéz szeretni a szereplőket, de gyanítom, a szerző célja pont ez volt. Ítélkezzünk, undorodjunk, ugorjon görcsbe a gyomrunk. Ebben a tekintetben Paula Hawkins nagyot alkotott, ezen kívül viszont nem sok izgalomról tudok beszámolni.

Nem igazán értem, hogy miért övezi ekkora siker ezt a regényt. A Holtodiglant inkább értem, bocs attól, aki utálja, de Gillian Flynn sokkal ügyesebb Paula Hawkinsnál. Most elég volt egy elejtett félmondat, és már lett is egy erős gyanúm, a katarzis elmaradt, minden elég kiszámítható volt. Nem egy mesterien megalkotott thriller vagy krimi - nekem tökmindegy, - láttunk már ennél sokkal jobbat. El tudom képzelni ezt a történetet filmen (tegyük fel, hogy nem lett óriási siker a könyv) C kategóriás színészekkel egy kevésbé népszerű műsorsávban valamelyik kereskedelmi tévé másodlagos csatornáján, de ennél több potenciál nincs benne.

Mostanában azt figyelem egyébként, hogy a szerzők milyen eszközt választanak az információk visszatartására. Jelen esetben ez eléggé magától értetődő: mivel Rachel rengeteget iszik, hamar kiüti magát, és emlékezetkiesései vannak, legfeljebb 1-1 érzet marad az átélt események után, ezeknek kell a nyomába eredni. Nem rossz megoldás, de nem dobom el tőle az agyam.

Oké, szóval ez is megvolt, mégsincs este. Higgyétek el, vannak ennél sokkal jobb izgulós könyvek, majd ha egyszer teljesen kiművelem magam a témában, hozok pár tippet. Meg különben azt is észrevettem, hogy ennek a műfajnak jobban áll az amerikai környezet, de lehet, hogy ez csak az én mellékes kattanásom.

Paula Hawkins: A lány a vonaton
XXI. Század Kiadó, 2015

14 megjegyzés:

  1. Jó bejegyzés! Akkor ezt sem fogom egy darabig olvasni :). Mármint annyira nem is akartam, pont a túl "mindenkimegveszimertmilyenjó" hatása miatt.
    El is tudom képzelni, hogy az alaptörténet jónak indulna, de ezek szerint nem sikerül tartani a hatást, és nagyot ütni.
    Azért más izgulósabb könyvekről várom a tippet! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :)
      Szerintem nem igazán érdemes időt vesztegetni rá, vannak ennél jobb háztáji thrillerek is. :)
      Csenga lent adott pár tippet, meg majd összeszedem a gondolataimat én is. :)

      Törlés
  2. Hát a képfelirarom felröhögtem! :D
    Egyetértek az alapfelvetéssel, attól, hogy a szereplők nem szimpik, lehet überkirály egy könyv, és mély nyomokat hagyó - ilyenkor elsőre mindig a Beszélnünk kell Kevinről jut az eszembe - , de ha még pluszban vannak más elemek is amik nem tetszenek annyira, akkor az veszett fejsze nyele. Legnagyobb hibája szerintem a középszerűség ennek a könyvnek. Csak valahogy mégis felkapták. A C-kategóriás filmes mondattal abszolút egyetértek, arra lett volna elég amúgy, ha nem alakul ki a hype.
    Neked nem tűnt nagyon "egyformának" a három női szereplő?
    Meg fogod nézni a filmet?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Próbálok vicceskedni, de jól van, akkor betalált. :D
      Igen, hát ez a könyv lehetne jó, attól, hogy mindenki utálatos benne, de sajna nem az. (Amúgy a Kevinben nekem Eva szimpatikus volt, vele is eléggé tudtam azonosulni.)
      Igen, középszerű, kiszámítható és semmi kiemelkedőt nem nyújt.
      Nekem nem voltak annyira egyformák a lányok, de most olvasgattam az online barátnőim posztjait a könyvről, és láttam, hogy te ezt írtad. Persze, mindegyik elég labilis volt. :D
      A filmet nem hiszem, hogy megnézem, egyszer elég volt ez az élmény. Te?:)

      Törlés
    2. Betalált, igen. :D Néha én is félek megereszteni pihent poénokat, de általában jól sülnek el, szóval csak hajrá! :)
      Evával én nem tudtam azonosulni, főleg eleinte nem, mert én inkább gyerekvállalás-párti vagyok (voltam?), és a végén se. De közben azért tudtam sajnálni. Elég összetett a viszonyom vele - még ennyi év távlatából is... (na ezek a jó könyvek)

      Labilisak voltak igen. Nekem valahogy össze is mosódnak. Tudom, hogy mindegyiknek más volt a gondja, és Rachel alkoholizmusa is éles választóvonal, mégis olyan egysíkúnak éreztem őket.

      Lehet, hogy megnézem, még nem döntöttem el. Hátha a vásznon jobb. :)

      Törlés
  3. ó, de szuper, akkor ezt se kell elolvasnom. ilyenkor mindig egy picinykét könnyebb kezd lenni a lelkemnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves tőled, hogy adsz a véleményemre! :D Szinte biztos vagyok benne, hogy nem ütné meg az ingerküszöbödet. (Vagy az ingerküszöbhöz milyen ige tartozik? Átlép?)

      Törlés
  4. Köszi, tudtam, hogy nem kell elolvasnom! :)
    És csatlakozom PuPillához, azon a képen is felvinnyogtam :)
    Amúgy én totál nem értettem a nagy felhajtást körülötte, minden olyan ismerősöm, aki nem moly, azaz hébe-hóba olvas egy könyvet, az tuti elolvasta és tetszett neki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én annyira röhögtem, hogy le se bírtam írni azt a szót, hogy képfelirat. :DDDD

      Törlés
    2. Örülök lányok, hogy ilyen kellemes hatást váltottam ki belőletek! :D

      Niki, nem, hidd el, nem maradsz le semmiről. Mondanám, hogy ha valakinek ez az első hasonló típusú könyvélménye, akkor üthet nagyot, de szerintem nem. Azt néztem, hogy molyon is sokan lehúzták, 80%-on van.

      Törlés
  5. Én simán bedőltem a reklámnak, és előrendelésben megvettem-megjegyzem így is elég drága volt- jó pár sokkal jobbat olvastam már ebben a műfajban, szerintem is nagyon középszerű volt. Pl: A lány a hegyen, Nincs menekvés,Megtorlás, A lélek legsötétje.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Add el! :)
      Fogalmam sincs, mitől lett ekkora sztár ez a könyv, valahogy jókor volt jó helyen. A Holtodiglan körüli hype-ot sokkal inkább értem.

      Törlés
  6. Csatlakozom az előttem szólókhoz, megerősítettél benne, hogy nem kell ez nekem. :) A Holtodiglant én is bírtam (bocsi Pupi! :D), de éreztem, hogy mintha ennek nagyobb lenne a füstje, mint a lángja. Pedig az alapsztoriból még ki is lehetett volna valami igazán izgalmasat hozni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Holtodiglan szerintem nagyságrendekkel jobb és élvezhetőbb! :) Nem fogsz lemaradni semmiről, ha ezt nem olvasod el, teljesen átlagos, középszerű könyv.

      Törlés