2017-02-17

Erős évkezdés egy új könyvsorozattal

Ha nyakig benne lennék kismillió könyvsorozatban, valószínű azzal a hisztivel kezdeném a posztot, hogy jaj, ne már, megint egy sorozat, aminek majd be akarom szerezni és el akarom olvasni az összes részét. Ám mivel nem jellemző, hogy nyakig benne lennék kismillió sorozatban, nem fogok nyígni, inkább örülök szép csendben. A poént lelőttem, igen, a Vörös betűkkel egy igazán kedvemre való könyv volt, a többiért meg olvassatok tovább.



Óriási meglepetés volt nekem ez a regény. Laza töltelékkönyvre számítottam, néha olyan is kell (egyébként a francokat, nem kell, bőven van elég könyv, amit azonnal és óriási lelkesedéssel olvasnék, úgyhogy le kell szoknom erről...), de minden várakozásomat felülmúlta. A szereplők mintha a barátaimmá váltak volna, és még a derékig érő hó ellenére is beköltöztem volna az Udvarházba.

Ne elvarázsolt erdőt meg régi kastélyokat képzeljetek el, ez valójában egy urban fantasy - mondanám, ha tudnám, hogy az is urban fantasynek számít-e, amikor ugyan a Földön járunk, de teljesen máshogy alakult minden, mint ahogy mi most látjuk, legalábbis a bolygót benépesítő lényeket illetően.
Ebben a világban törékeny egyensúlyban élnek az emberek és a Mások. Mások a vámpírok, a vérfarkasok, mindenféle alakváltó állat: hollók, pónik, egyebek. Az a jó bennük, hogy cseppet sem viselkednek emberi módon annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem azok. Ez az ábrázolásmód komolyan annyira üdítő, és tök jó, hogy végre nem úgy éreztem, mintha egy gyerekmesét olvasnék, amelyet az időnként beékelt felnőtt tartalmak miatt nem igazán tudok hova tenni.

Ebbe a miliőbe érkezik Meggie, nem tudjuk honnan menekül és hogy miért látja olyan sötéten a saját jövőjét, de az egész történetet átitatja az ő borúja, kellemesen melankolikus a hangulat, közben pillanatokra azért kisüt a nap. Meggie nem tudom hány éves, de mindenki nyugodjon meg: felnőtt nő. Ahogy a szereplők jelentős része is az. Összekötő lesz a Mások és az emberek között egy olyan területen, ahol az Emberi Törvények Nem Hatályosak (ENTH), ami elég kedvező a számára, így ugyanis nem jelentenek rá veszélyt azok, akik elől elmenekült. Meggie elég speciális csaj, de nem az a tipikus ÉnVagyokAKiválasztott-kategória, hanem egy furcsa lány furcsa képességgel, amiből igazából semmi haszna nem származik.

Eltelt egy kis idő, mire végre otthonosan éreztem magam ebben a világban, sőt, nem állítom, hogy most mindenkit névről ismerek meg hogy teljesen átlátom a viszonyokat, de lesz még pár kötet, ami majd remélhetőleg helyreteszi a dolgokat.
Perverzióm, hogy imádom a regényekbe belecsempészett hétköznapi apróságokat (miközben másokat az őrületbe kergetnek az olyan jelenetek, mint pl. amikor Murakami hősei zöldséget darabolnak, én valószínűnek tartom, hogy ezek hiányában nem ő lenne a kedvenc szerzőm), a Vörös betűkkel is azért vált annyira otthonossá számomra, mert ezek benne voltak. A legszebb pedig az, hogy Anne Bishop képes volt eltávolodni a mi világunktól, és az általa megteremtett univerzumban gondolkodni. Ez a könyv legnagyobb erőssége, meg persze a karakterek, az apró (és nem annyira apró) megnyilvánulásaik - khm, Simon, a farkas eléggé... kedvemre való -, és a szereplők közötti láthatatlan kötelékek.

Vagány, klassz urban fantasy ez, és bár a sorozatok első részeiért szoktam a leginkább lelkesedni, szerintem rengeteg a tartalék ebben a sztoriban, úgyhogy ide nekem a többi résszel!

Anne Bishop: Vörös betűkkel (A Mások I.)
Twister Media, 2016

2 megjegyzés:

  1. Minap nézegettem, hogy elkezdjem vagy sem. Pont a sorozat mivolta miatt hezitáltam, de ha egyszer ennyire jó, akkor muszáj lesz elolvasnom, sorozat ide vagy oda:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha jó urban fantasyre vágysz, ezt nagyon tudom ajánlani! :)

      Törlés