Ezt esszük karácsonyra

Eljött az ideje, hogy felvázoljam a karácsonyi menü terveit. Csupa olyan étel, amit még soha nem készítettem, úgyhogy azért eléggé izgulok, hogy mi hogyan fog sikerülni, de bízom az általában sikeres első próbálkozásaim szellemében.

Az első gondolatom az volt, hogy hal lesz, de mielőtt nagyon elmélyedtem volna a gondolkozásban, rájöttem, hogy a fülünkön fog kijönni a hal, mivel mindkettőnk családjánál lesz legalább kétféle, szóval törtem tovább a buksimat, a pulyka kilőve, mert attól apu viszolyog. A decemberi Good Food kivételes aranybánya, már ha az ember vevő az angolszász hagyományokra. 

Lesz egyszer egy sonka, ami egyelőre nyers, és a pasim szerint nem kéne megsütni, jó ez így magában. Tényleg fincsi, de már elterveztem, hogy mustáros-barna cukros mázban fog pirkanni a sütőben. Az enyémben ugyan nincsen fogantyús csont, szóval nem lesz annyira klasszikus a kinézete, mint ennek itt balra, de remélem, hogy ehető lesz.

Köretnek pedig krumplihegyek: egyrészt egy sütőben-zsírban sült krumpli várható (legalább ezt már leteszteltem), másrészt meg egy tormás krumplisaláta. Találtam még egy furcsaságot, ez pedig a kenyérmártás. Hiába edukálódtam a bakonyi és/vagy sváb eredetű zsemlemártáson a húsleves és főtt hús mellé, ez eléggé másnak tűnik, sokkal hígabbnak és íztelenebbnek, bízom benne, hogy annyira nem lesz gusztustalan.

Lesz leves is. Olyan szépen elterveztem, hogy gesztenyekrémlevest fogok főzni, mellé pedig egy pici darabka kacsamájat sütök. Gyanakodhattam volna az alapján, hogy valami fenszi séf túlerőltetett menüjének első fogásaként tálalja a fentebb említett magazin. Pénteken apuval körbejártuk a vásárcsarnokot, hát kétszer esett le az állam: egyszer amikor a gesztenyét vettem, egyszer meg amikor apu közölte a falatnyi kacsamáj árát. Na nem baj, egyszer élünk meg karácsony van, viszont most elég nagy a nyomás, hogy nehogy elrontsam bármelyiket is, mert ez most tényleg az a kategória, amikor többe kerül a leves, mint a hús. De nem panaszkodni akarok, amúgy meg a gesztenyekrémleves receptje elég egyszerűnek tűnik, valószínű nem az fogja a legnagyobb kihívást jelenteni. 

Ennyi lesz az étel. Rengeteg édesvízi halat fogunk így is magunkba tömni, meg lesz mindkét ágon töltött káposzta, és még sok minden, amit most nincs kedvem felsorolni. A sütit sem viszem túlzásba, ma (vagyis tegnap, már késő van) legyártottunk egy kisebb mennyiségű bonbont anyuval, meg még elkészítem a Nikkincs-féle tiramisu-golyókat is. Ígértem az édesemnek, hogy lesz olyan kifli, amivel az egyik kolléganőm szokott megörvendeztetni minket, ebben sonka, szalonna, sajt, a tetején meg magvak vannak. 

Amúgy már a tervezés meg a bevásárlás (és ennek még nincs is vége) is lefáraszt. Drukkoljatok, hogy ehető ételeket főzzek, mind a saját, mind a családtagjaim érdekében.

(A sonka, a krumplisaláta, a kenyérmártás és a gesztenyekrémleves receptje a decemberi Good Foodból elleshető, nem tudom, lehet-e még kapni.)