Vasárnapi relax #3 - a gyaloglás vége

Hulla vagyok, egész délután karácsonyfadíszeket vadásztunk anyuval az Első Saját Karácsonyfára. Valahogy az agyam az arany és a bronz színek felé vitt, de aztán megakadt a szemem a különböző élénk színű kisebb-nagyobb gömbökön, és egészen felvillanyozódtam az ötlettől, hogy szép, színes, fiatalos karácsonyfánk legyen. Úgyhogy hazatértem néhány doboz és rúd mindenféleszínű (pink, lila, türkiz, stb) dísszel meg egy csomag pingvines szalvétával és roppant elégedett vagyok. Meg fáradt. A végén még az Árkádban is futottunk egy kört, de mondtam anyunak, hogy ez pont olyan, mint amikor egész este iszogatsz és jól vagy, majd a legvégén kibont valaki egy üveg pezsgőt, és borul minden. A nagyteszkóban egész kulturált tömeg volt, és bár szimpatikus pizsamát nem találtam, meg a fejem is iszonyatosan fájt - reggel fél 9 óta, és még most is -, egész nyugodt voltam. Nagyon remélem, hogy az Árkádba nem kell már idén betenni a lábam. 

Hazatérésem után gyorsan összedobtam egy kenyérsalit, aztán már engedtem is magamnak a fürdővizet, kezdek rákapni egyre jobban erre a hétvégi pancsikolásra. Kókuszos fürdőgolyót használtam (Yamuna), de valami rettenet büdös szerintem, még jó, hogy alig van szaga. Előző héten a Manna Téli Méregtelenítő Fürdőgolyójával fürödtem, na az már valami! Szegfűszeg és zöld tea illatú (főleg az előbbi), méghozzá elég intenzíven, hűs téli estékre tökéletes (lenne, ha meg lehetne vásárolni, de a webshopban nem kapható, ajándék volt egy rendelés mellé). Szóval a Yamuna kókuszos egy nagy semmi, sőt, annál is rosszabb, ezentúl csak a Lush és a Manna jöhet. 

Radírozni ma nem volt kedvem, úgyhogy amíg a kádban feküdtem, az Avon Planet Spa holt-tengeri arcpakolása volt a fejemen. Nem egy nagy szám, azt sem tudom, gyártják-e még egyáltalán, de az illata fincsi, imádom ezeket az iszapos, ijesztő arcmaszkokat.

Egyébként egész nap - amíg itthon voltam - égettem az illatlámpában az eukaliptusz meg a levendulaolajat, de hiába, a fejem fájásán nem segített. Az eukaliptuszolaj (szintén mannás ajándék) illata viszont annyira fincsi, régen mindig az égett a szobámban a téli estéken. 

Az ecseteimnek is jutott egy kis wellness a hétvégén: végre kimostam őket. Az az igazság, hogy mindenfelé azt olvasom, hogy minimum kéthetente, de inkább gyakrabban kéne őket tisztítani, de nekem ehhez rohadtul nincs kedvem, és nem is tartom annyira fontosnak. Amúgy is csak a por állagú festékek, púderek, satöbbi felviteléhez használok ecsetet, a többit megoldom az ujjacskáimmal. Azért a 3-4 heti mosást igyekszem tartani, az biztos, hogy ennek most már ideje volt. Babasampont használok a művelethez, bár én ezzel tuti nem mosnám meg egy baba fejét se, tele van mindenféle vegyszerrel, én nem is értem ezt... A szagától meg szerintem kapásból sírva fakadnak a gyerekek.

Közben, egész hétvégén rájárunk a szépen felhalmozott csokikészletekre, nem is gondolnám, hogy ennyire jók voltunk, hogy ilyen sok csokit kapjunk. De legalább most már tudom, hogy milyen szaloncukrot fogok venni! Szerencsi mogyorókrémest meg marcipánost meg zselést. És nem, nem rakok a fára szaloncukrot. 

Akkor most már végre pihi, azt hiszem, most vasárnap kivételesen nem lesz gond az alvással. A pasim Witcher II-zik, én meg a Konzulvárossal próbálok haladni, talán az első sci-fi életem során, amit élvezek, amiben el tudok veszni, végre nem azt érzem olvasás közben, mintha meghívtak volna egy buliba, ahol senkit sem ismerek. Imádom Avice-t, annyira normális és emberi karakter! És ez a könyv hangulatos, én nem gondoltam, hogy létezik hangulatos sci-fi, igaz, nagyon kezdő vagyok e műfajt illetően, egy-két Philip K. Dicket meg kb. a Hyperiont leszámítva szerintem nem sok sci-fihez volt szerencsém. China Miéville-re viszont oda fogok figyelni, zseniálisan beteg a pasi, nem is értem, hogy földi halandó fejéből hogyan pattanhat ki egy ilyen világ, de nagyon-nagyon értékelem az összetevők felfoghatatlanságát. 

Naiv módon azt hittem, hogy ez egy pihentető, fetrengős hétvége lesz, de valahogyan sikerült az egész szombatot végigtakarítani-főzni-mosni, este meg a lányokkal vacsiztunk (oké, emiatt igazán nem panaszkodom), ma reggel nyolckor kipattantak a szemeim, de tök mindegy, mert túl sokáig úgysem tudtam volna aludni a negatív IQ-s új szomszédaink miatt, akik kilenckor álltak neki fúrni és kopácsolni. Oké, majd talán a következő hétvége nyugisabb lesz.