2014-05-18

Travel wishlist - #2 Velence - egyedül

Nem tudom, hogy került elő megint a Velence-téma így sok-sok év után, de hetek óta újra és újra ez a program a fejemben. Nem is tudom, hányszor jártam ott, de annyiszor biztosan, hogy egyáltalán ne érdekeljen a Rialto-híd, a Szent Márk tér meg úgy az egész San Marco körzet. Könyörögve kérlek titeket, hogy ha először juttok el ebbe a városba, ne ezeken a helyeken töltsétek el az összes időtöket, mert Velencének rengeteg arca van, és ez a környék főleg a turistákét mutatja meg. A Canale Grandét is le lehet tudni azzal, ha egyszer végigvaporettózunk rajta. A legjobb, ha mindenféle idegenvezetőt és útikönyveket mellőzünk (számomra fizikai fájdalmat okozott idegenvezetővel végiggyalogolni a várost, akkor épp óriási szerelemben voltam Velencével és bőgni tudtam volna, hogy nem mehetek arra, amerre akarok), és bevállaljuk az eltévedés kockázatát. 


Sok kép lesz és sok személyes adalék.

Mert hogy valaha tényleg szerelmes voltam ebbe a városba, és minden egyes látogatásom csak erősített ezen. 2008 tavaszán jártam ott utoljára egy egyetemi kirándulás keretében egy csodálatos márciusi rövid ujjú pólós délutánon, a turisták épphogy csak lézengtek pár héttel a karnevál után, és amint elhagytuk a Szent Márk tér környékét, egyből kaptam levegőt. Épp múlt héten beszéltük a lányokkal, hogy milyen jó volt az az utazás, és hogy az volt a hetedik alkalom, hogy eljutottam oda, erre a barátnőm megkérdezte, hogy "És nem unod??" Bárcsak unnám.


Nem is tudom, hol kezdjem. A frekventáltabb pontokon tömeg az mindig van, viszont elviselhetetlen tömeg főként csak nyáron és a karneválkor. Tudom, hogy ez utóbbi sokakat vonz, viszont erről a programról nem tudok semmi igazán pozitívat mondani, ilyenkor ugyanis kibírhatatlanul sok a turista, esküszöm, rosszabb, mint a nyári szezonban, emellett engem a maszkok meg színes hacukák sem hoznak lázba. A tavasz közepe ideális lehet, illetve én szívesen elmennék ősszel is egyszer, bár az a mediterrán térség esős évszaka, de ez nem azt jelenti, hogy ilyenkor megállás nélkül zuhog, Velencének különben is jól áll a ború és az eső. A tömeget egyébként nyáron is szépen el lehet kerülni, csak ahhoz nagyon sok mást is el kell kerülnünk, amit esetleg szeretnénk megtekinteni. 


A nyilvánvalókról csak pár sort: a gondola marha drága és kétlem, hogy megérné, a vaporettós tömegközlekedés sokkal szimpatikusabb, bárhova el lehet vele jutni, az egész lagúna bejárható vele. A San Marco körzetben nem érdemes enni sem az árakat, sem a menüt tekintve, ha csak nem szeretnénk sültkrumplis pizzával jóllakni. A "fő szigeten" strand nincs, ahhoz el kell menni a Lidóra. A Szent Márk téren sok a galamb. Nagyon sok. Akárcsak a japán turista. A Rialto hídon nem fogsz tudni olyan fényképet készíteni, amelyen csak te szerepelsz. Ha elindulsz magadtól ismeretlen utcákon, biztosan el fogsz tévedni, de egyrészt ez nem baj, másrészt meg nincs olyan, hogy ne találnál vissza valamelyik csomóponthoz, mert minden ki van táblázva nyilakkal. És még valami: van Lush. :)





A szigetek (mármint azok, amelyek a halacskaformájú főszigeten kívül fekszenek) számomra különösen érdekesek, mert mindegyik teljesen máshogy kerít hatalmába: a Szent Márk térrel szemben lebegő Giudecca nyugalmat áraszt, illetve azt a látszatot mutatja, hogy vannak a városnak lakható utcái is; Burano pedig az extrémen élénk színű falaival és a rengeteg macskájával lopta be magát a szívembe. Burano, bár elég messze fekszik a várostól, emlékeim szerint egy fél órás vaporettózással elérhető, és száz százalékig érdemes ellátogatni oda, egészen különleges hangulata van a kis színes szigetnek. Murano szerintem sokkal kevésbé érdekes, rajtuk kívül pedig csak a temetőszigeten és a Giudecca melletti San Giorgio Maggiorén jártam, meg persze a Lidón, ez utóbbi számomra azért kiábrándító, mert itt már mászkálnak autók is dögivel, és ha Velence után autót látok, úgy érzem, hogy megtört a varázs.


A halacska alakú sziget 5 körzetre tagolódik, a középső kettő, a San Marco és a San Polo vonzza a legtöbb turistát, itt találhatóak a kötelező látványosságok, úgyhogy róluk nem is ejtenék több szót. Délnyugaton fekszik a Dorsoduro az öreg palotáival, a hangulatos part menti sétánnyal, a gondolakészítő műhellyel, emlékszem, vele szemben egy kis enotecában vásároltunk pár üveg eperbort legutóbb, esküszöm, életemben nem ittam még olyan finomat. Az első üveget kapásból egy közeli téren ittuk meg a lányokkal a késő délutáni napsütésben. Az északon fekvő Cannaregio híres negyede a Ghetto a szokatlanul magas és kissé lepusztult házaival, illetve az északi parton sikerült megtudakolnom egy vaporettosofőrtől (kapitánytól?) 2007-ben, hogy mi az a narancssárga ital, amit vizespoharakból isznak olajbogyó kíséretében. Mindig ez van, felfedezek valamit magamnak, aztán néhány hónapon/éven belül mindenki azt isteníti, így volt ez az Aperol spritzcel is.
A hal farka pedig a Castello negyed a biennáléknak helyt adó zöld parkjaival, a kedvenc lagúnaparti kávézómmal az én kis szívem csücske, ez esetben van bennem némi elfogódottság is.



Többféle felállásban jártam már Velencében, de egyedül még soha. Úgy érzem, ha egyszer bekövetkezne az, hogy néhány napig csak én vagyok és a város, akkor lenyugodnék és képes lennék elfogadni a tényt, hogy nem oda születtem és nem ott fogom leélni az életemet. Kíváncsi lennék, hogy ti éreztetek-e már igazi szerelmet egy hely, egy város iránt, na ez nekem az. Tudom, menjek a first world problemjeimmel, ahova akarok, de még az is itt van, hogy nem igazán tudom összeegyeztetni magamban ezt az igényemet illetve azt, hogy a kapcsolat, amiben élek, egyáltalán nem a külön utakról szól, semmilyen szinten, úgyhogy még önzőnek is érzem magam azért, amiért olyan elképzeléseim vannak, hogy elszöknék pár napra.


Ha egyszer mégis ott lennék, egyedül, hatszázmillió fényképet készítenék, intravénásan hallgatnám a Venice Queent a Red Hot Chili Pepperstől, meg még sok-sok más zenét, ami passzol, innám a spritzet, tekergetném a nyakam, és tuti, hogy nem lennék magányos, mert nem lennék egyedül.
Capote szerint Velence olyan, mintha megennénk egy doboz likőrös csokoládét együltő helyünkben. Ezt az álláspontot is megértem, ha nem vagyunk elég ügyesek, akkor tényleg csak a giccset látjuk, és az megfekszi a gyomrot. Velencére szerintem nem szabad turistacélpontként tekinteni, ahol ki kell pipálni azt a néhány kötelező elemet, amit minden útikönyv említ. Nehéz volt felfognom, de ez is csak egy város, ahol emberek élnek, és csak remélem, hogy a nagyobb hányaduk minden egyes nap észreveszi, hogy mi veszi körül őket. Úgy tűnik, nem csak én tartom különösnek, hogy itt minden felhajtástól függetlenül zajlik az élet:

"Nekem mindig érthetetlennek tetszett, hogy ebben a farsangoló, bálteremszerű városban a vegetatív élet megy a maga útján, hogy a villákban, amelyek alját a lagúna hervadt vize nyaldossa, szabóműhelyek, sajtkereskedések, kórházak vannak, hogy az emberek nemcsak mutatványos, dekoratív, kirakatféle életet élnek, de üzleteket kötnek, a babaszobákban szűk díványokon hevernek, a remekbe készült reneszánsz kastélyokban dolgoznak is. Úgy érzem, itt mindenki csak átutazóban van, s az élet itt csak színjáték. A kilincseket megbámulom, de sohase gondoltam arra, hogy velük kapukat nyitogatnak. […] Amilyen tarka itt az élet, olyan furcsa a halál is. Láttam a temetőjüket. A sírokon a fekete lámpákat vérvörös pipacsok takarják. Ide feküsznek le a szereplők a játék végeztével, az ötödik felvonás után."
/Kosztolányi Dezső: Velence/



16 megjegyzés:

  1. Oooh, most ezt miért kellett? Már épp beletörődtem hogy az idei nyaralás nem Itáliában lesz, erre jössz ezzel a felcsigázó poszttal. :(
    Aperolt Spritz-cel én először Pugliában találkoztam és mikor már a végét járta az onnan hozott üveg, és kezdtem volna siránkozni hogy honnan szerzek másikat, na akkor itthon is elkezdték sztárolni, nem baj, így legalább megoldódott az utánpótlásom :)
    Én egyébként nem egy hely, hanem egész Itália iránt érzek valami ilyesfajta szerelmet, ezért is tanulok már évek óta olaszul, ezért megyünk oda minden évben, és nem, én sem tudom megunni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne haragudj :( :) Ha ez vigasztal, saját magamat is felcsigáztam, bár terápiás céllal írtam meg a posztot, de inkább az ellenkezőjét értem el vele, mint szerettem volna.
      Tökéletesen megértem a rajongásodat az ország iránt, bár eddig csak Veneto, Toscana meg Liguria tartományokban jártam, de nagyon szeretnék többfelé is majd, pl. az Amalfi Coastra, vagy Szicíliába is eljutni.

      Törlés
  2. Annyira Az utas és holdvilág jutott eszembe erről a posztról! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is, sokszor :) Az egyik kedvenc könyvem, lehet,nem véletlenül :)

      Törlés
  3. Aki így ír Velencéről, annak egyszer el kell oda jutnia egyedül! Sose vágytam oda, talásn pont amiatt, amit a túristákról, a galabokról a Szent Márk térről írtál, de most egészen teljesen meggyőztél (még, ha nem is volt célod), hogy egyszer el kell mennünk oda. Jó volt olvasni! :)
    Kriszti

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett :)
      Engem is taszítanak az elcsépelt turistacélpontok, és Velence pont az, viszont nem győzöm hangsúlyozni, hogy csak rajtunk múlik, hogy megtaláljuk mögötte az igazi várost.

      Törlés
  4. Nahát, valami lehet a levegőben, mert bár nem Velence, de azért mégiscsak olasz, hogy épp most kezdtem bele Frances Mayes Mindennapok Toszkánában c. könyvébe és azóta is csak sóhajtozik a lelkem, hogy én itt betondzsungelben, vasárnap is fúró, kalapácsoló szomszédok társaságában, a szerző meg azon a csodás tájon és házban.
    Soha nem voltam Olaszo.-ban és tartok tőle, hogy nem ez az év lesz az, amikor eljutok oda, de másfél-két évvel ezelőtt legalább elkezdtem az olaszt, ami nagy vágyam volt és persze a megnézendők listáján Velence mindenképpen ott van ha egyszer, valamikor eljutok oda. És akkor szívesen venném ha Te lennél az idegenvezetőm, aki nem a látványosságokat akarja ránk tukmálni, hanem a város hangulatát átadni :))) Burano valami csodás lehet ezekkel a színekben tobzódó házakkal! :) (Ja, és nem gondolnám önzésnek azt, hogy egyedül mennél.)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rám is rámtör néha a klausztrofóbia itt a panelek közt, szóval értem, hogy mit érzel... Gondolom akkor a Napsütötte Toszkánát is olvastad :)
      De jó, hogy tanulsz olaszul :) Én már alig emlékszem valamire, pár hete elkezdtem a duolingót a telefonomon, de túl könnyű :D
      Én nagyon szívesen elidegenvezetlek, ha arra kerül sor, hogy elutazol Velencébe :)))

      Törlés
  5. Én jártam már novemberben Velencében, és fantasztikus volt. Nincsenek túristák, de tényleg, egyáltalán nincsenek, 15 fok, nulla eső.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez jó hír :) Fura, mert amikor Pisában laktam pár hónapig, minden egyes őszi napon ott támasztották a turisták a tornyot. Szerencsére a városba nem nagyon jöttek be :) De úgy látszik, Velence esetében tényleg csak a nyárra meg február-márciusra korlátozódik a szezon :)

      Törlés
  6. Velence volt az a város, ahova a leginkább el szerettem volna jutni. És pont ezért féltem attól, hogy amikor ott leszek, csalódást fog okozni.
    Végül teljesen váratlanul 2009-ben sikerült eljutnom, és imádtam! Mi is megnéztük persze a fő látványosságokat, de kis utcákban is barangoltunk, és azok tényleg megmutatják a város igazi arcát. Bár én nem biztos, hogy szeretnék Velencében élni, de vissza szeretnék még térni oda, hogy még többet magamba szívjak a hangulatából.

    És szerintem abszolút nem önzőség, hogy egyedül akarsz menni. Egy kapcsolatban helye kell legyen a külön utaknak is, mert azok töltenek fel, azok visznek bele újabb színeket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett a város :)
      Neked is köszi a támogatást az egyedülmenést illetően, de nálunk tényleg az van, hogy kb 24/7 együtt vagyunk, szinte mindent együtt csinálunk már az elejétől kezdve, valahogy ez vált be, és furcsa lenne külön nyaralni menni. :) Bár tudom, hogy ő nem is élvezné igazából Velencét, így ha együtt mennénk, valószínűleg nem az lenne a világ legjobb nyaralása. :D

      Törlés
  7. Ez nagyon jó bejegyzés lett! Olaszországban még sosem jártam (igazából külföldön se sokat - Ausztria, meg egyszer Horváto.), de olyan szépen írtál róla. Már hétszer jártál itt? Szerencsés vagy ;)
    Én is szeretném megnézni egyszer mindenképpen Velencét, és ez a Kosztolányi könyv felkerült a várólistámra, jajjj :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, szívem-lelkem benne van. :) Olaszország mindig jó választás, legalább is eddigi tapasztalataim ezt mondatják velem, az se zavarna, ha minden évben oda "kellene" mennem nyaralni :) Bizony. 7x, minden lehetőséget megragadtam. :)
      Rövid könyv ez a Velence, de emlékeim szerint nem volt rossz, még Szerb Antal szintén rövid olasz útinaplóját, A harmadik toronyt (tornyot?) tudnám ajánlani, az még jobb.

      Törlés
  8. Egy karnevál után tavaly nyár végén jutottam el Velencébe az urammal, és a gyors nevezetességek után bevettük magunkat a szűk kis utcákba, és ott tébláboltunk fel és alá, amíg azt nem éreztük, hogy végérvényesen eltévedtünk. :) Burano abszolút szerelem volt, a szigeten most jártunk először, Murano szerintem sem volt egy nagy szám.
    Idén is Jesoloba megyünk kempingelni, de Velencét kihagynánk, inkább Firenze felé kacsintgatunk. Erre te meg jössz ezzel a remekbeszabott visszaemlékezéssel, és azonnal változtatni akarok a programon, és újra elmenni Velencébe, mert a Castello negyedet pl nem néztük meg, és tuti jó lehet, és meg mert fel nem tudom fogni, hogy valaki hogy tud úgy élni, hogy hajóval megy bevásárolni, és nem autóval. Ezt meg kell néznem többször, hogy felfogjam. :) Egyszóval irány Velence!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De jóóó :) Egyébként nem akarlak lebeszélni Firenzéről, de azon a környéken szerintem annyi jobb hely van... Firenze tipikus nagyváros, nagyon "európai", nem igazán hangulatos, persze ez teljesen szubjektív vélemény:) Azért ha Velencébe mentek tényleg, remélem, nem bánjátok meg ;)

      Törlés