Könnyű meghalni a Vadnyugaton

Szeretjük a Family Guyt és a Cleveland Showt, ugye? Meg esetleg az American Dadet is? Meg sem tudom mondani, hogy az előbbi kettőt hányszor néztük végig, nem tudok betelni velük, pedig emlékszem, mielőtt egy részt is láttam volna a Family Guyból, eléggé kitámasztottam ellene. Gondoltátok volna, hogy kevésen múlt ezen sorozatok és Seth MacFarlane élete is? 2001. szeptember 11-én 7:45 helyett 8:15-re ért a reptérre, mert az ügynöke véletlenül rosszul informálta a gép indulásáról (úgy fest, egy to vagy egy past szócskán múlt az egész). Beszállásra így már nem volt lehetőség, és míg Seth várt a következő gépre, valószínűleg arról is értesült, hogy a lekésett repülő háromnegyed kilenckor a World Trade Center északi tornyába csapódott. 

A fent említett sorozaton kívül a Ted című filmet köszönheti neki a világ, én ezt érdeklődés hiányában kihagytam, de ha már így belemerültem a 9/11-be, elmondanám, hogy a film főszereplője, Mark Wahlberg is jegyet váltott az egyik eltérített járatra, aztán pár nappal korábban meggondolta magát az utazással kapcsolatban. A mozik már játsszák a Hogyan rohanj a vesztedbe filmváltozatát, aki viszont a mozi helyett inkább a könyveket preferálja (pl. én), az el is olvashatja az azonos című regényt, amelyet maga Seth MacFarlane írt. 

Rá kellett jönnöm, hogy nagyon ritkán olvasok vicces könyvet. Persze az előfordul, hogy időnként felnevetek egy-egy poénon, de elég magas az ingerküszöböm, olyan könyv pedig tényleg szökőévente egyszer kerül a kezem közé, ami kifejezetten a humorra épít. Most viszont úgy éreztem, hogy nagyon nem nyúlhatok mellé, hiszen a szerző humora már ismerős, és a vadnyugati helyszín is sokat nyomott a latban, amikor azon gondolkoztam, hogy vajon jó lesz-e nekem ez a történet.

Igazán klasszikus esettel van dolgunk: Albert, a gyáva és kissé puhány juhtenyésztő (akinek kínosabb pillanataiban az sem jut eszébe, hogy mi a neve annak, amikor sok juh van együtt) folyton szembekerül különböző kategóriájú rosszfiúkkal. A kiváltó ok általában valamilyen nő, bármilyen meglepő is. Miután elhagyja az állítólag csodálatos barátnője, mély önsajnálatba süllyed, a juhok pedig ezalatt hatalmas bundát növesztenek. Időközben a városba érkezik egy ismeretlen hölgy, Anna, a szintén igencsak jóéletű bátyjával, és úgy alakul, hogy ez a nő unaloműzés gyanánt megpróbálja kihúzni Albertet a testi-lelki tespedésből.

A vadnyugati tájképet veszélyes banditák, bajuszkarbantartók, kurtizánok és viszkisüvegek díszítik, illetve különböző emlékezetes jelenetek támasztják alá a címet (főleg az angolt - A Million Ways to Die in the West), mint például ahogyan egy hatalmas jégtömb kiloccsantja egy helyi lakos agyát, vagy amint a vásári fényképész felrobbantja a kuncsaftjait és saját magát is a vakuval való bénázás során. 

A trailert és a könyvet összehasonlítva arra jutottam, hogy nem könnyű úgy visszaadni egy-egy poént egy papíron, hogy az igazán üssön, ez kábé olyan lehet, mint hangulatjel nélkül üzenetet írni valakinek nemhivatalos ügyben. Úgy érzem, MacFarlane-nek ez mégis egész jól sikerült, a megszokott módon váltják egymást az alpárian és bájosan vicces szituációk. A kedvencem Albert legjobb barátjának, Edwardnak és az ő kurtizán barátnőjének szerelmi kapcsolata: a lány mély vallásossága miatt semmiképp sem szeretné elsietni a szexet, Edward számára pedig mi sem természetesebb, illetve még irigyli is Ruth-t, amiért nincs két egyforma nap a munkahelyén.  

Egyébként hiába imádom MacFarlane produkcióit, látni valamiért nem szeretem magát az embert. Fogalmam sincs, hogy mi a bajom a megjelenésével, de úgy érzem, hogy jobb lenne, ha csak a szöveget és a hangját adná a műveihez, mert most olvasás közben kifejezetten idegesített, hogy végig az ő arca lebegett a szemem előtt. 

Bár nem azt kaptam, amit például egy Family Guy-tól, nekem MacFarlane ezen oldala is tetszett, igaz, nem volt olyan kifinomult a humora, mint időnként a sorozatokban. Mivel - ahogy már említettem - vicces könyvek terén nincs nagy tapasztalatom, összehasonlítási alapom sincs, nem tudom megmondani, hogy a Hogyan rohanj a vesztedbe mennyire állja meg a helyét a maga műfajában, csak annyit tudok, hogy sokat nevettem olvasás közben, és a karaktereket is igazán megszerettem, szerintem ez egy tökéletes könyv nyaraláshoz, strandhoz, és olyan hasonló tevékenységekhez, amikor nincs kedvünk túlságosan összpontosítani. 

A könyvet kiadja az Agave.