6 nyári könyv - szubjektív válogatás

Néhány hete már itt kallódik ez a bejegyzés piszkozatban, közben meg mindjárt július, az egyetlen mentségem az a külső körülmény, hogy igazi nyár még - hálisten - nem sok volt, nyilván kivár addig, amíg elmegyünk szabira.
Persze ugye mi számít nyári könyvnek? Egyszer írtam egy hasonló bejegyzést, de az a lista főként a lájtosabb irodalom számomra kedves darabjaiból épült fel. Szóval nekem a nyári könyv az, amiről a nyár jut eszembe, ilyen egyszerű. Ebben a bejegyzésben azokat sorolom fel, amelyeket az utóbbi évek nyarai során olvastam, és mondjuk lehetőleg nem a skandináv télben játszódnak, tehát azért igyekszem kicsit tartani magam a témához is, de inkább a személyes emlékeim vezettek, amikor ezt a listát összeállítottam.

Jack Kerouac - Úton (Az eredeti tekercs)

Tavaly nyári élmény, a dögletes melegben figyeltem itthon esténként, ahogy Kerouac több ízben átszeli Amerikát. Igazi szerelemkönyv, azóta sem olvastam semmit, ami ennyire intenzív élmény és szívdobogtató olvasmány - bár lehet ez a szó pont nem illik a könyvhöz, de belőlem ezt a tünetet váltotta ki - lett volna. Az biztos, hogy jókor voltunk egy helyen, szerintem ez a könyv így üt igazán, nagyon örvendek magamnak, hogy nem "csak úgy" álltam neki, hanem egy olyan időszakban, amikor épp kezdtem érdeklődni az amerikai kontinens iránt. Bővebb információk itt. 

Emylia Hall - Nyarak könyve

Minden valamirevaló nyári listán ott a helye ennek a regénynek. (Nikkincsén is ott van.) Mindig izgalmas egy kívülálló szemszögéből látni Magyarországot, Emylia Hall pedig igazán egzotikus és idilli helyet varázsolt belőle. A legjobb a Balaton partján olvasni, engem kellemesen elringatott a kovászosuborkalé-színű víz mellett, felidézte bennem a gyerekkori nyarakat, azokat az időket, amikor még készültek papírképek, és egész nyáron barna voltam, a hajamat pedig még ki tudta szívni a nap. A töméntelen mennyiségű vajas kukoricát még most sem értem, de esküszöm, ez a könyv legnagyobb hibája. További áradozás itt. 

Michelle Moran - Nefertiti

Azelőtt nem olvastam az ókori Egyiptomról, de jó ötlet volt ezzel kezdeni. Ha valakit érdekel a téma egy lájtos feldolgozásban, annak bőszen ajánlom Michelle Moran könyvét (van belőle több is), nagyon hangulatos, persze az események tükrében ez lehet, hogy kicsit erős jelző, hiszen a halálozások száma a nagyon sokhoz közelít a regényben, meg eleve elég kevés a szimpatikus tettekről híres szereplő. Ha nem kenitek-vágjátok az egyiptomi történetet, és nem szeretnétek spoilert, akkor ne nagyon tanulmányozzátok a családfát a könyv elején. 

Victoria Hislop - A sziget

Amikor kivettem a könyvtárból, már nem emlékeztem, hogy miért volt a várólistámon, fülszöveg nem volt a könyvtári példányban, úgyhogy teljes tudatlanságomban ért a sokk, hogy ez a regény egy görög sziget, Szpinalonga történetét meséli el, ahová még nem is olyan sok évvel ezelőtt a leprásokat száműzték az országból. A könyv több idősíkon játszódik, egy krétai család életét mutatja be generációkon keresztül. Sokszor elég sokkoló a történet, mégis szívesen gondolok vissza erre az olvasmányra, és gondolom a mediterrán helyszín miatt sorolom ide, a nyári könyvek közé.

Takami Kósun - Battle Royale

Légyszi, ne nézzetek csúnyán, egyszerűen nem tudtam kihagyni ezt a könyvet a listából, ha rágondolok, egyből a masszív kánikula jut eszembe, az esti vergődés a kanapén még fél tizenegykor is. Szegény Battle Royale hogy eltűnt a süllyesztőben, míg az Éhezők viadala sikere még mindig nem csengett le, pedig az alapkoncepció ugyanaz, csak Takami Kósunnak több vér volt a pucájában, úgyhogy a regénybe is több jutott belőle. Brutális, kegyetlen, hátborzongató disztópia, a gyerekszereplők ellenére messze nem egy klasszikus YA. Nem rövid. 

Patrick Süskind: A parfüm

Emlékeztek még, micsoda hájp volt körülötte? Ebből is látszik, hogy a tömeg nem feltétlenül az egyszerűt és a színvonaltalant olvassa, hanem azt, amit elé raknak. Jelen esetben elég volt, hogy készült egy film A parfümből, az emberek meg sorra csapkodtak le rá a könyvesboltokban. Akkor olvastam, amikor anyuval nyaraltunk Velencében, és a szállodában küzdöttünk a milliónyi szúnyoggal, mert katacita előre megmondta, hogy Velencében nincs szúnyog. Aha. Nem hiszem, hogy nagyon be kellene mutatnom a könyvet, némi erős gyomor azért nem árt hozzá. 

A sort még bőven folytathatnám, de akkor még több érdektelen személyes adalékot kellene végigolvasnotok mindenféle nyári körülményről. Egyébként nagyjából az összes déli regényt ide sorolnám, élükön a Sült zöld paradicsommal meg a Ne bántsátok a feketerigót!-tal, de belőlük grandiózus összefoglalót készülök produkálni, amint végigettem magam az Elfújta a szél kismillió oldalán illetve az Örök kísértésen. 

Bennetek melyik könyvek idézik fel leginkább a nyarat?