Lajos levelet kap és egyéb érdekességek

Koncepciómentes poszt lesz ez, bár legszívesebben ebből is sorozatot csinálnék, nem tudom, mi ez a rendszerezés-mánia nálam. Közléskényszer tört rám, úgyhogy megosztok veletek néhány random érdektelenséget. 

Tegnap főztem harisszás-gránátalmás csirkét szivárványos bulgurral. Sajnos csak az egyikünknek ízlett, úgyhogy vacsorára csináltam tojásosnokedlit a másikunknak. Van még rajtam kívül valaki, aki utálja a tojásosnokedlit? Légyszi-légyszi jelentkezzen valaki, annyira egyedül érzem magam ezzel az undorommal! 

A lényeg, hogy a csirke nagyon fincsi lett, és életem első bulgurja is. A receptet egyébként essiebutton pasijának vadonatúj csatornájáról lestem el, és egyáltalán nem volt bonyolult elkészíteni az ételt. Közben ellenállhatatlan vágy keletkezett bennem egy mozsár birtoklása iránt.

Amúgy éjjel arra ébredtem, hogy fáj a torkom, de épp nincs időm/kedvem betegnek lenni (igen, olyan is előfordul, hogy van, legalábbis valami lájtos szinten), szóval kicsavartam egy grapefruitot, aztán ittam limonádét, lenyeltem egy multivitamint, lopkodtam egy kis savanyúkáposztát rakottkáposzta-készítés közben, végül főztem gyógyteát is. Moziba is akartunk menni ma (Holtodiglan, láttátok már?), de szerintem ez tolódik a hosszú hétvégére, úgyis van még mit csinálnom ma, illetve szeretnék elmélyedni végre egy könyvben, mostanában döntésképtelen vagyok, ha arról van szó, hogy ki kell találni, mit olvassak. 

Elfogytak ugyanis a könyvtári könyveim, és úgy döntöttem, erős leszek, amikor visszaviszem őket, azaz nem hozok el újat, előjegyzésem végre nincs, hála a késedelmemnek. Végre tehát elérkeztem a várva várt szituációhoz, hogy a saját felhozatalból kell választanom, de miért nem mondtátok, hogy ez ilyen nehéz? A kindlit fél órán át nyomkodtam, míg a 150 regényből kiválasztottam a Swamplandia!-t (először a Divinerst kezdtem el, de mivel aránylag sok oldal után is 1%-ot írt a kijelző, megnéztem a molyon, hogy hány oldal. Hatszáz. Majd egyszer.) Itthon idecipeltem az ágyam mellé pár könyvet, végül a De mi került a pitébe? lett a győztes, de ezzel is csak pár oldalt haladtam eddig. Elolvastam a friss Nobel-díjas Modiano egyik regényét, a Sötét Boltok utcáját, mert az is megvan nekem, igaz, egy dohányfüstös-patkányrágta verzióban. Rövidke, pár óra alatt kivégezhető történet egy emlékezetvesztett férfiről, aki próbálja összerakni a múltjának darabkáit. Az ötlet nekem nagyon tetszik, viszont a kivitelezés egyáltalán nem. Összecsapottnak éreztem: semmi hangulatteremtés, csak párbeszédek, a főhős elé az égvilágon semmi akadály nem gördült a nyomozás során, ez egy kicsit irreálissá tette a történetet. A vége meg teljesen befejezetlen, de lehet, hogy megint az van, hogy én nem értem a magas szintű művészetet. 

Olvasnék valami jó kis magyart is, ősszel ez mindig előjön. A Vérgróf-trilógiát befejeztem, de majd úgyis benne lesz a Vértanú a havi kedvencekben. 

Ígértem egy Kiko lakk-bemutatót, ezt a négyet vettem magamnak, persze azóta verem a fejem a falba, hogy miért nem vettem többet... bár inkább csak az elérhetetlenségük miatt. A színek szépek és voltak még szebbek is - most inkább alapdarabokat válogattam, majd legközelebb rámegyek a csillámpónis vonalra - viszont a tartósságuk hagy kívánnivalót maguk után. Oké, hogy rajtam semmi sem szupertartós, de ezek már az első napon pattogni kezdtek, úgyhogy picit megkopott a Kiko iránti szerelmem fénye. 

Ők a kiválasztottaim:

A piros kicsit gyöngyházas és nem ilyen narancssárga, mint a képen. A többi nagyjából reális. A menta cupcake amúgy homoklakk. 

Ha már lakk, vettem egy új alaplakkot az Essence-től, mert a 24/7-es iszonyat sűrű, és nagyon kevés maradt az üveg aljában. Sajnálatomra nem találtam meg ugyanezt az állványokon, úgyhogy próbáltam egy hasonlót elhozni, ember legyen a talpán egyébként, aki kiigazodik a 600 féle alap/fedő/ápoló átlátszó lakk között. Ez is egész jól feltölti a barázdákat, de fényesre szárad és nem dermed rá pillanatok alatt a körmeimre. Aztán egy színes-glitteres fedőlakkra is szert tettem, "kellett", na.

Képzeljétek, Lajos tegnap kapott egy rajongói (remélem) levelet! A postaládánkba volt bedobva két A4-es lap, ami azért ijesztő, mert az a lépcsőházban van, és az biztos, hogy nem itt lakótól érkezett a küldemény. 

A lapok mindkét oldalán fekete-fehér nyomtatott képek vannak 2-3 különböző macskáról (gondolom a levélíró macskái lehetnek), az egyik kép széléhez meg odaírták nagy nyomtatott betűkkel, hogy LÁTTAM A CICÁT AZ ABLAKBAN. A másik szélére pedig, hogy ÉN IS SZERETEM. Ennél már csak az lenne creepybb, ha újságból kivágott betűkből ragasztgatták volna oda a feliratot. Azért erősen bizakodom, hogy valamelyik itt lakó néni unokája vagy ilyesmi a feladó, különben megijednék. :)

Mi van még? Levágattam a hajam, bár most jövök rá, hogy lehetett volna rövidebb is... Muszáj volt, mert a sok ápoló kence ellenére is törik a hajam rettenetesen, közben dobálja le a festéket, úgyhogy komolyan el kell gondolkoznom azon, hogy egy időre megválok a hajfestéktől. A lenövesztéstől viszont eléggé kiráz a hideg, úgyhogy ha van bármi ötletetek, hogy mit csináljak, ne habozzatok megosztani velem. Illusztrációképp lőttem egy meglehetősen béna fotót Instagramra, ami ugyan fekete-fehér, de még ezen is szőkének látszik a hajam vége, holott elvileg egyáltalán nem az. Mégis van valami áttetszősége, amitől megőrülök! Pedig nagyon régen voltam szőke utoljára, ott már nem lehetnek ennek maradványai.

Lajost ennyire érdekli, hogy van egy ismeretlen rajongója.