Szicília #1 - Siracusa és környéke

Visszatértem a mi kis októberi vakációnkról, egyelőre nem látom magam előtt, ahogy holnap reggel felkelek hat negyvenkor és elindulok dolgozni, de legalább úgy érzem, hogy feltöltődtem élményekkel, elég aktív volt ez a pár nap, tengerpartos láblógatás egyáltalán nem volt például. Viszont arról megbizonyosodtam, hogy 4 nap az ilyen típusú nyaralásból épp elég, a végére már nagyon lefáradtam, igaz, ez elsősorban a rettenetesen hangos éjszakáknak köszönhető.

Az út előtt úgy kellett összekapirgálnom az egyes információmorzsákat, ezért a beszámolókat próbálom úgy megírni, hogy ha valaki netán a gugli vetne ide, találjon pár hasznos infót az utazással kapcsolatban. De nyilván lesz sok kép is és személyes adalékok. Kezdjük az első két nappal!

Szeptember 30-án szálltunk le Cataniában, csodás idő és naplemente fogadott minket, de a reptérről egyből utaztunk is tovább Siracusába, mert az első két éjszakát ott töltöttük. A szállásunk az óvárosban volt, néhány méterre a tengertől. Az óváros egyébként egy kisebb sziget, és Ortigiának hívják, de ez is Siracusa része, nem mellesleg iszonyatosan szép és hangulatos, igazi eltévedős-sikátoros. Már sötét volt, amikor odaértünk, de így is nyilvánvaló volt, hogy gyönyörű. A B&B tök jól nézett ki, alább majd láthattok pár fotót, a legjobb az volt, amikor reggel kiléptem az erkélyre, és meghallottam a tenger csapkodását. A reggelit meg a tetőteraszon kaptuk, a terülj-terülj asztalkám közben csodás kilátás nyílt körbe-körbe, el se hittem, hogy ott vagyok. 

Első este gyorsan kerestünk valami helyet, ahol lehet enni, kilyukadtunk egy pizzériában, ahol nem túl nagy szám pizzát ettünk, a tésztája nem a jól megszokott olasz, vékony, ropogós, inkább olyan flatbread-jellegű. Azért az enyém szerintem nagyon vicces volt, minden nyersen volt ráhalmozva: olaj- és kapribogyó, tonhal (nem nyers), paradicsom, juhsajt, menta(!); ez a koncepció nagyon tetszett. Egyébként túl sok fenszi ételfotóra ne nagyon számítsatok, mert mindenhol tök sötét volt, ahol vacsoráztunk, szóval csak hellyel-közzel sikerült megörökíteni ezeket az eseményeket. Második este már egy sokkal jobb helyet találtunk ("A Putia"): csak néhány asztal, minden szék más, nagyon egyedi és eklektikus berendezés, olyan érzésünk volt, mintha a nagymamához mentünk volna be enni. Virágmintás tányérok, napi ajánlat egy fecnire felfirkantva, imádom az ilyen helyeket! Én lecsaptam a pasta alla normára, amit régebben itthon is készítettünk (padlizsános paradicsomszósz + ricotta), az édesem pedig pisztáciapesztós-szalonnás tésztát választott, mindegyik isteni volt, éhes is lettem, ahogy eszembe jutottak.

Miután az első reggelinkkel végeztünk a tetőn, elindultunk felfedezni Ortigiát. Az már a rövid városon belüli buszozásunk során egyértelművé vált, hogy Siracusa szárazföldi része nem igazán említésre méltó, lásd például alább azt a csodálatos szürke kúpot, fogalmam sincs, hogy hogyan sikerült elérni, hogy kivitelezésre kerüljön. Egyébként az általunk bejárt Szicíliával kapcsolatban az a helyzet, hogy akadnak gyönyörű városok, városrészek, illetve biztosan vannak szép tengerpartjaik is - ezeket nem láttuk - viszont minden, ami nem a felsorolt helyek közé tartozik, az teljesen pusztulat. Hulladékhegyek, pusztaság, lepukkant ipari területek, jellegtelen házak váltják egymást, és akkor még nem említettem Cataniát, de nem akarok spoilerezni. 

Ortigia viszont egy igazi gyöngyszem, beszéljenek helyettem a képek:

MINDENHOL kaktusz és egyéb hőálló növények, imádtam

Strand a városban

Találtunk piacot is, ahol egy helyes delikátboltban kilóra mérték a szendvicset. Még visszatértünk másnap is, nagyon meggyőzött minket. 

Panini 5 eur / kg

Aszalt paradicsom és sajt meg olívaolaj nyamm

Majdnem kihagytam: kóstoltam cannolót is, ricottával töltöttet, de nem igazán estem hanyatt tőle. Valahogy túl nagy és tömény, pedig azt gondolnám, hogy a ricotta olyan kis könnyűvé teszi, de nem. Persze lehet, hogy ha valami isten háta mögötti faluban a nonna sütötte cannolót ettem volna, másképp vélekednék, nem tudom.

Ellátogattunk Notóba is az első teljes napunk délutánján. Vonattal érkeztünk, jó sokat kellett mászni, hogy elérjük az óvárost. Amikor a városkapuhoz értünk, épp elcsíptünk egy old timer-felvonulást, megvártuk, míg szépen behajtanak a kocsik a főutcára, aztán elindultunk mi is befelé, viszont elég hamar csalódott lettem. A főbb látványosságok a főutcán találhatóak, erre rendezkedett be gyakorlatilag az egész település: "turistacsalogató", lehúzós kávézók és éttermek sorakoznak végig egymás mellett, az emberek tülekednek az utcán, kerülgetve a szuvenírárusokat, akiktől lépni sem lehet. Elég hamar letértünk erről az útról és inkább megmásztunk egy szép nagy emelkedős utcát, ott viszont egyből semmi nem utalt arra, hogy valaha volt itt élet. Oké, a sziesztaidő közepén csöppentünk a városba, de még csak bezárt helyeket sem találtunk. Számomra mindig olyan lelombozó, amikor egy városból kirakat lesz, és Noto a tökéletes példa arra, hogy a városnézés mely típusától kapok idegbajt. Végül leültünk egy fagyival - természetesen pisztácia, isteni volt - aztán kicsit bóklásztunk még és vártuk, hogy jöjjön a vonat. Egyébként itt döntöttem el, hogy nem akarok elmenni Taorminába, úgy sejtettem, hogy ott is kábé ez a hangulat fogad majd, legalábbis az előzetes kutatásaim során erre jutottam. Más kérdés, hogy egyéb okokból se tudtunk volna oda már elmenni, így viszont legalább saját döntés volt. 

A nap végére kisebb járási nehézségeim akadtak, elszoktam a sok gyaloglástól. Másnap még kiélveztük a tetőterasz csodás hangulatát, ettünk piacos szendvicset, aztán elindultunk Cataniába. 

Az időjárás így október elején Siracusában annyira tökéletes volt, hogy egész hátralevő életemben kiegyeznék vele. Kellemes 25-28 fok, enyhe tengeri szellő, de este sem ment 20 fok alá a hőmérséklet. Nagyon örülök, hogy volt annyi eszem, hogy ne a nyár közepén látogassunk el ide. 

Ami még furcsa volt nekem, hogy egyáltalán nem éreztem, hogy bárki csodálkozna azon, hogy olaszul beszélek (oké, nem perfekt módon, de meg tudtam értetni magam). Emlékszem, amikor Toszkánában nyaraltunk, folyton megdicsértek a pincérek, hogy milyen jó már, hogy olaszul rendelek, de itt inkább elvárták. Sok helyen nem is szólaltak meg angolul, igazából én se nagyon próbálkoztam, az olasszal jól elvoltam, legalább használhattam végre. 

Folytatom még... :)