Bűnös élvezetek

Nehezen jutottam dűlőre azzal kapcsolatban, hogy a kedvenc kabátkönyveimről írjak-e, vagy inkább a guilty pleasure regényekről, jó néhány esetben összeolvad nálam a két kategória. Amadea nemrég írt az ő kabátkönyveiről, ezért kezdtem el kotorászni az olvasmánylistámban, végül abban maradtam magammal, hogy ehelyett jöjjön egy kis színvallás, mert igaz, hogy nem vagyok már akkora kultúrsznob, mint néhány éve, de még mindig leállok mentegetőzni, amikor egy-egy komolytalanabbnak tűnő olvasmányt dicsérek.

Ree Drummond: Tűsarkúban a prérin

A legkedvencebb mind közül, nekem tényleg olyan élményt nyújtott, mintha a pattogó tüzű kandalló mellett ülnék egy őszi estén. Ahogy azt már többször említettem, nagyon ritka, hogy egy szerelemközpontú történet nem visszatetszést vált ki belőlem, de Ree esete egyrészt valós, másrészt felfedeztem benne néhány közös vonást a saját életemre vonatkozóan, egyébként ő és a Marlboro Man a mai napig együtt vannak és összehoztak egy fészekalja gyereket is. Írtam is róla akkor egy kicsit személyes jellegű posztot.

Beth Hoffman: Déli álmok

Kabátkönyv, de kicsit mégis G.P., mert azért irodalmilag nem egy óriási alkotás. Kicsivel később olvastam A méhek titkos életét, és a Déli álmok elég erős koppintásnak tűnik, nagyon hasonlóak bennük az élethelyzetek és a megoldások, annyi különbséggel, hogy A méhek...-ben sokkal komolyabb kihívásokkal kell szembenézniük a szereplőknek. A Déli álmokat olvasva egyből Savannah-ba akartam költözni, mert innen, messziről úgy tűnik, hogy ott még a kerítés is áfonyás palacsintából van.

Karen Marie Moning: Tündérkrónikák

Most biztos néhányan felkiáltotok, hogy mi ebben a bűnös élvezet, de nekem továbbra is szoknom kell a gondolatot, hogy egy ennyire-nem-én könyv/sorozat elnyerte a tetszésemet. Eleinte még magamnak sem mertem bevallani, hogy tetszik, annyira nem olvastam korábban hasonló besorolású regényt.

Michelle Moran: Nefertiti; Kleopátra lánya

Michelle Morant sem a szépírói képességei miatt szeretjük, inkább amiatt, hogy visszarepít minket letűnt korokba, hozzáad egy csomó kulturális adalékot, és a sok cselszövés meg fordulatos cselekmény sem megy a hangulat rovására. Eddig csak két könyvét olvastam, de szeretném majd folytatni a sort, engem nagyon kikapcsolnak ezek a könyvek, teljesen el tudok veszni benne.

Lauren Graham: Egy nap talán

Igazából nem annyira nagyon limonádé ez a regény, mint amilyennek tűnik. Ha túltesszük magunkat Frances idegesítő jellemén, egy teljesen élvezhető, New York-i történetet kapunk, betekinthetünk a színészek világába, főként a kezdőkébe. Picit hosszabban írtam már a könyvről egyszer, kabátkönyv-esélyes, ráadásul épp valami szakadó esős hétvégén olvastam, ami nagyjából az első igazi őszies hétvége volt. 

Színvallás az ifjúsági könyvekről...

Stephenie Meyer: Twilight
A könyv irodalmilag nulla, az első részt mégis szerettem, főleg azt a nyálkás-hűvös-esős hangulatot, ami körülveszi a bénázó hőseinket. Azt hiszem, mindegyik részt elolvastam végül, de az első kivételével az összes szenvedés volt, túl sok felesleges párbeszéddel és indokolatlanul hosszú cselekménnyel.

Maggie Stiefvater: Shiver

Takaróbaburkolózós, összekucorodós könyv. Kivételesen a szerelmi szálat sem találtam annyira elfuseráltnak, mint a YA-kban általában. Nem tudom, miben rejlik a szöveg ereje, az is lehet, hogy csak jókor talált meg. A többi rész nem nagyon érdekel, de lehet, hogy egyszer majd olyan hangulatban leszek, hogy azokat is el akarom olvasni.

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi

Bár a vége felé már nagyon untam, azért eléggé a szívemhez nőtt ez a sorozat. Totálisan kikapcsolta az agyamat, egy idő után már a hibái is egyre kevésbé zavartak, de azért néha jajgattam befelé az irreális viselkedési formák és élethelyzetek miatt. Ez a sorozat tényleg olyan, mintha egy középiskolás lány írná, szellemes és vicces, de sokszor ismétli önmagát és természetesen nem magas színvonalú irodalmi alkotás, de szerintem egyáltalán nem is akar az lenni.  

Továbbiak találhatók ebben a posztban, inkább a kép felső sora a GP kategória, az alsó négy szerintem az eggyel színvonalasabb YA-k közé tartozik (nekem).

És még egy kis adalék: kamaszkorom bűnös élvezete Az édesvölgyi suli volt. Ennél nagyvonalúbb kitárulkozást ne nagyon várjatok tőlem.