2014-11-22

Bűnös élvezetek

Nehezen jutottam dűlőre azzal kapcsolatban, hogy a kedvenc kabátkönyveimről írjak-e, vagy inkább a guilty pleasure regényekről, jó néhány esetben összeolvad nálam a két kategória. Amadea nemrég írt az ő kabátkönyveiről, ezért kezdtem el kotorászni az olvasmánylistámban, végül abban maradtam magammal, hogy ehelyett jöjjön egy kis színvallás, mert igaz, hogy nem vagyok már akkora kultúrsznob, mint néhány éve, de még mindig leállok mentegetőzni, amikor egy-egy komolytalanabbnak tűnő olvasmányt dicsérek.



Ree Drummond: Tűsarkúban a prérin
A legkedvencebb mind közül, nekem tényleg olyan élményt nyújtott, mintha a pattogó tüzű kandalló mellett ülnék egy őszi estén. Ahogy azt már többször említettem, nagyon ritka, hogy egy szerelemközpontú történet nem visszatetszést vált ki belőlem, de Ree esete egyrészt valós, másrészt felfedeztem benne néhány közös vonást a saját életemre vonatkozóan, egyébként ő és a Marlboro Man a mai napig együtt vannak és összehoztak egy fészekalja gyereket is. Írtam is róla akkor egy kicsit személyes jellegű posztot.

Beth Hoffman: Déli álmok
Kabátkönyv, de kicsit mégis G.P., mert azért irodalmilag nem egy óriási alkotás. Kicsivel később olvastam A méhek titkos életét, és a Déli álmok elég erős koppintásnak tűnik, nagyon hasonlóak bennük az élethelyzetek és a megoldások, annyi különbséggel, hogy A méhek...-ben sokkal komolyabb kihívásokkal kell szembenézniük a szereplőknek. A Déli álmokat olvasva egyből Savannah-ba akartam költözni, mert innen, messziről úgy tűnik, hogy ott még a kerítés is áfonyás palacsintából van.

Karen Marie Moning: Tündérkrónikák
Most biztos néhányan felkiáltotok, hogy mi ebben a bűnös élvezet, de nekem továbbra is szoknom kell a gondolatot, hogy egy ennyire-nem-én könyv/sorozat elnyerte a tetszésemet. Eleinte még magamnak sem mertem bevallani, hogy tetszik, annyira nem olvastam korábban hasonló besorolású regényt.

Michelle Moran: Nefertiti; Kleopátra lánya
Michelle Morant sem a szépírói képességei miatt szeretjük, inkább amiatt, hogy visszarepít minket letűnt korokba, hozzáad egy csomó kulturális adalékot, és a sok cselszövés meg fordulatos cselekmény sem megy a hangulat rovására. Eddig csak két könyvét olvastam, de szeretném majd folytatni a sort, engem nagyon kikapcsolnak ezek a könyvek, teljesen el tudok veszni benne.

Lauren Graham: Egy nap talán
Igazából nem annyira nagyon limonádé ez a regény, mint amilyennek tűnik. Ha túltesszük magunkat Frances idegesítő jellemén, egy teljesen élvezhető, New York-i történetet kapunk, betekinthetünk a színészek világába, főként a kezdőkébe. Picit hosszabban írtam már a könyvről egyszer, kabátkönyv-esélyes, ráadásul épp valami szakadó esős hétvégén olvastam, ami nagyjából az első igazi őszies hétvége volt. 


Színvallás az ifjúsági könyvekről...

Stephenie Meyer: Twilight
A könyv irodalmilag nulla, az első részt mégis szerettem, főleg azt a nyálkás-hűvös-esős hangulatot, ami körülveszi a bénázó hőseinket. Azt hiszem, mindegyik részt elolvastam végül, de az első kivételével az összes szenvedés volt, túl sok felesleges párbeszéddel és indokolatlanul hosszú cselekménnyel.

Maggie Stiefvater: Shiver
Takaróbaburkolózós, összekucorodós könyv. Kivételesen a szerelmi szálat sem találtam annyira elfuseráltnak, mint a YA-kban általában. Nem tudom, miben rejlik a szöveg ereje, az is lehet, hogy csak jókor talált meg. A többi rész nem nagyon érdekel, de lehet, hogy egyszer majd olyan hangulatban leszek, hogy azokat is el akarom olvasni.

Leiner Laura: A Szent Johanna Gimi
Bár a vége felé már nagyon untam, azért eléggé a szívemhez nőtt ez a sorozat. Totálisan kikapcsolta az agyamat, egy idő után már a hibái is egyre kevésbé zavartak, de azért néha jajgattam befelé az irreális viselkedési formák és élethelyzetek miatt. Ez a sorozat tényleg olyan, mintha egy középiskolás lány írná, szellemes és vicces, de sokszor ismétli önmagát és természetesen nem magas színvonalú irodalmi alkotás, de szerintem egyáltalán nem is akar az lenni.  

Továbbiak találhatók ebben a posztban, inkább a kép felső sora a GP kategória, az alsó négy szerintem az eggyel színvonalasabb YA-k közé tartozik (nekem).
És még egy kis adalék: kamaszkorom bűnös élvezete Az édesvölgyi suli volt. Ennél nagyvonalúbb kitárulkozást ne nagyon várjatok tőlem. 

16 megjegyzés:

  1. A felnőtt könyvek közül csak a Tündérkrónikákat olvastam, de az nálam is nagyon szeretett GP. :)
    A YA-kból mindet olvastam, az Alkonyatért 18 évesen rajongtam, ma viszont már nem merem újraolvasni, mert tudom, hogy nem nyújtaná már azt az élményt.
    A Shivert én is szeretem, én olvastam a folytatásokat is, de hidd el, sokkal jobb, ha csak az elsőt olvastad.
    A Szent Johanna Gimik meg nagyon igénytelenül megírt könyvek, de nekem színtiszta nosztalgia volt, és az egyetemi vizsga - és zh időszakokban tökéletesen kikapcsolt. Megvenni viszont nem venném meg őket, és újraolvasást sem vállalok, ez így és akkor volt jó, ahogy volt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az Alkonyatot nemrég elkezdtem angolul, aztán félreraktam, nagyon bárgyú, még angolul is :D
      Oké, akkor a Shiver többi részét hanyagolom, meghagyjuk ezt szép emléknek. :)
      A SZJG-vel ugyanígy vagyok, bár ha 14 éves könyvmoly lennék, tuti követelném őket a polcra:D

      Törlés
  2. Az utolsó mondatodhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy én totál kiakadtam, amikor Tod Wilkins elköltözött Vermontba :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D :D
      Tod Wilkinsre még emlékszem, ő volt a nagy láv, igaz? De összevissza olvastam ezeket a könyveket, és mindig más volt a felállás :)

      Törlés
  3. A Ree Drummond könyvvel szemeztem egy ideig, aztán letettem róla... szerinted tetszene nekem is?
    A Déli álmok valóban nem egy nagy írás, mégis oda kívánkoztam a világába, és olyan jó belesüppedős kabátkönyv is meg GP is. A méhek... nekem még visszavan, bár a filmet láttam már pár éve.

    Fever <3 ahh :D :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Háát, nem tudom, tényleg. Nekem eleve szimpatikus a csaj, még ha fura is néhány esetben... a szerelmi szálban nincs semmi különleges (mivel valódi:D), talán ezért is tetszett. Emellett amerikás-farmos :) igazából semmi extra nincs benne, kérd kölcsön valakitől:)
      A méhek jó lesz, ha meg tudod szerezni valahonnan. Tiszta Déli álmok, csak jobb. :)

      Törlés
    2. Hmm, oké, még meggondolom :D annyira nem győztél meg, de nem baj, lehet hogy tényleg nem annyira én vagyok.
      Ó, a méhek megvan ám :) :) csak vár a sorára.

      Törlés
    3. Nem is a meggyőzés a célom:)
      Tök jó, hogy megvan a méhek, tuti nem lehet már sehol beszerezni...

      Törlés
    4. Jaja, tudom, csak mérlegelgettem. :)
      Nem magyarul van meg, angolul.

      Törlés
  4. A Twilight-ot annak idején én végig angolul nyomtam le. Akkor tetszett, sőt, a filmeket is elmentünk a csajokkal megnézni, rettentő jól szórakoztunk rajta :))) Mondjuk most már tuti nem olvasnám el újra, akkor jó volt, meghagyom ilyen emléknek. Az SZJG nekem totál időutazás volt, és igen, tisztában vagyok én is a sorozat összes hibájával, mégis nagyon jókat derültem rajta és teljesen ki tudtam vele kapcsolni.
    A Tűsarkúban a prérin-t a tesómtól kaptam ajándékba, kicsit fanyalogtam is rajta, de amióta olvastam róla a posztod, azóta kíváncsi lettem rá, már csak sorra kellene kerítenem.
    És pacsi az Édesvölgyi suli miatt, én azon nőttem fel (a mai napig megvan a sorozat első 30-40 része, mert azért egy idő után már kinőttem belőle és fogalmam sincs, hogy meddig folytatódott ...), mindenesetre nosztalgikus érzéssel gondolok vissza rá, az tuti :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem az első Twilight film is tetszett:))) tök jók a zenék meg olyan kékes-szürke az egész film, szerintem hangulatos, még a hülye csaj még hülyébb arckifejezése se zavart:)
      A Tűsarkúban a prérin szerintem nem olyan gagyi, mint amilyennek tűnik, de persze azért nem kell túl sokat várni tőle. Rábeszélni nem akarok senkit:)
      De jó, hogy nem csak én olvastam ezt a hülyeséget:D Emlékszem, milyen fura volt, amikor láttam, hogy filmsorozat is van belőle, és hogy ott mennyivel normálisabban néznek ki az emberek, mint a borítókon levő fényképeken:D Micsoda hajak és ruhák voltak ott, jesszus!:)

      Törlés
  5. A Shiver folytatásait szerintem is mellőzheted, visszatekintve nem nagyon értem, miért kellett őket megírni.
    Nekem anno az Anita Blake első nyolc része volt a guilty pleasure, juj, lehet, hogy ma már lekarmolnám tőle az arcom.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most már tuti mellőzni fogom őket:)
      Az Anita Blake-eket már szerintem sokatoknál láttam, hogy szeretitek, de még nem bírtam rájuk venni magam:D

      Törlés
    2. Jaj, inkább ne erőltesd, majd rajtunk keresztül átéled a nosztalgiát, vagy bármi.:) Nem akarlak róla lebeszélni, csak öö tisztában vagyunk a sorozat hibáival meg ilyesmi. Ha mégis kedved támad rá, lapozz bele a könyvtárban a második részbe (A nevető holttest), nekem talán az tetszett a legjobban.

      Törlés
    3. Oké, szerintem inkább kihagyom :D

      Törlés