Októberi kedvencek és könyves zárás

Olyan hihetetlen, hogy ebben a hónapban voltunk nyaralni...! Esküszöm, ebben a posztban már nem fogok Szicíliáról beszélni, de annyira furcsa, hogy most a majdnemtéli kabátomat veszem fel reggel, ott meg este is ujjatlan felsőkben mászkáltam. 

havi tetszős kép

Könyves téren halál elégedett vagyok, három kedvencet is avattam a hónapban (persze csak havi kedvencet, az all-time verziót nem adjuk olyan könnyen). A Levelek Skye szigetéről nemhiába annyi olvasó kedveltje, még engem is ellágyított egy picit ez a szerelmes történet. Rövidke levélregény, amely természetesen nekünk is meghozza a harci kedvet kézzel írott levelek irkálásához. Nem tudom, min múlik az, hogy egy romantikus történet mennyire idegesít, arra már rájöttem, hogy a 16 évesek nagy románcai totál hidegen hagynak (jobb esetben csak ennyi), de Elspethék esete más, úgy drukkoltam nekik, mintha az én életem boldogsága múlna rajta. Mindig is érdekelt, hogy milyen lehet sok-sok év után találkozni valakivel, aki régen jelentett valamit. 

Most jut eszembe, hogy vicces lenne látni, hogy az édesemmel miket írogattunk egymásnak, amikor még személyesen nem ismertük egymást. Úgy oltott engem, szegény-szegény katacitát, vehemens ellenszenvvel viseltettünk egymás iránt, szeretek erre visszagondolni. 

Könyvekhez vissza: befejeztem a Vérgróf-trilógiát, és bár elég kevesen méltatják az utolsó részt, A vértanút, én semmiféle színvonalbeli hanyatlást nem tudtam felfedezni benne, akárhogy kerestem. Két szálon futnak az események, egyeseket zavart a Mátyás-korabeli történetíró elbeszélése, hát engem egyáltalán nem, örömmel utaztam még visszább az időben. Semmilyen szinten nem tudok belekötni a befejező kötetbe, úgyhogy nekem ez egy nagyon odamegvissza-imádós sorozat lett így a végére is. 

Miután legalább egy évig ott állt a polcomon és fogadkoztam, hogy na most már tényleg, elolvastam a De mi került a pitébe? című vicces-kedves krimit. Épp jókor, mert mindjárt itt a folytatás, majd jól be is szerzem. (Mellesleg előjött a könyvet-akarok-venni hülyeségem, erről alább.) Flavia, a 11 éves mindentudó, pettyet pszichopata kiscsaj egyszerűen imádnivaló, sokat nevetgéltem a beszólásain. Tudom, hogy nevetséges az, hogy mennyire nem passzol a kora és a gondolkodásmódja, de ezen szerintem felesleges rágódni, aki meg ezt teszi, rágódjon inkább a disztópikus regények irreális főhősein. Természetesen, már megint akkor kitaláltam, hogy ki a hunyó, amikor megjelent a színen az illető, már meg sem lepődöm a saját nagyszerűségemen. Csak az a kár, hogy így jól elspoilerezem magamnak a könyveket, azért így is akad, aki kifog rajtam (AC például). 

A kajaszekciót nem ragozom túl, a kedvenc ételem a hónapban a mézes zsemle! Régen is imádtam a mézes kiflit (főleg ha volt rajta pár szem só), néha-néha előtérbe kerül az életemben ez a gasztronómiai remekmű (csakúgy, mint a májkrémes kenyér vagy a téliszalámi).
Jöjjön inkább egy zene: MR MS: Think of you (RAC remix), amit annyira rengeteget hallgattam az utóbbi hetekben, hogy már egészen unom. Most is ezt dudorászom, nagyon tapadós, talán ez a hátránya.

Mivel végeláthatatlanul hosszú volt a hónap, a beauty kedvenceim száma is egész magas, lakkot nehéz volt választani, mert öhm, vettem néhányat mostanában, és folyton váltogattam őket, így alig volt olyan, amelyik kétszer lett volna az ujjaimon. Talán az egyik új Kikóm volt az egyetlen ilyen, ez a szürkés szín, icipici lilás beütéssel, de a picit piszkos rózsaszínbe is egyből beleszerettem. Az ősz idén nekem amúgy a szürkéről szól, ezt remekül illusztrálja a kedvenc Color Tattoo-m, a Permanent Taupe, ami egy örök kedvencem, mindenhez passzol, önmagában is képes gyönyörű lenni, ráadásul matt, remélem, hogy a Maybelline meghallgatja imáimat, és produkál még néhány matt színt nekünk a jövőben. Hogy a szépen megálmodott szemsminkeim ne gyűrődjenek össze már délben a szemhéjamon, az Etude House primert használom előszeretettel, ezt a holy grailt pár napja bemutattam nektek. Hála az új L'Oreal Blackbuster szemhéjtusomnak, mostanában egész gyakran merek reggel cicaszemet rajzolni, mert nem kell attól félnem, hogy rámtör az idegbaj, amiért elrontom. Még egy Glamour-napi szerzemény bekerült a havi kedvencekbe, ez pedig a Manhattan Cream Make Up. A tégely belseje már az első használat után elvesztette azt a báját, amely lehetővé tenné, hogy közszemlére tegyem, de képzeljetek el egy krémes púdert, amit ha ecsettel felviszünk, szépen egybeolvad a bőrrel és nagyon természetes fedést ad. Örülök, hogy kipróbáltam egy eddig - számomra - ismeretlen textúrát, nekem nagyon tetszik, mert nem fulladozik alatta a bőröm, már csak arra leszek kíváncsi, hogy meddig lesz elég a mennyiség.

Nemrég megtaláltam a tökéletes kézkrémet is a Dove "regenerating nourishment" (lila címkés) személyében, egyedül az illata nem csillagos ötös, hozzám nem áll túl közel a doveszag, viszont nagyon jól hidratálja a kezeimet anélkül, hogy ragadnának tőle az ujjaim.
Mindemellett töretlenül imádom a The Body Shop White Musk Smoky Rose illatot, amelyből be is szereztem egy újat a Glamour-napok lehetőségeit kihasználva, most nem EDT-t, hanem parfümöt választottam, és úgy tűnik, erőteljesebb az egész illat, tovább is érzem magamon.

Vettem könyveket. Nemrég még semmi motivációt nem éreztem arra, hogy könyvre adjak ki pénzt, most meg legszívesebben minden délután föl-alá sétálgatnék a könyvesboltban, lesve a prédát. Jelenleg semmi romantikusat nem találok abban, hogy egy weboldalon megnyomjak néhány gombot húsz százalék (vagy akár több) kedvezményért cserébe, most a könyvek tömegeinek fizikai közelsége tesz boldoggá. A havi első négy beszerzésem a Coop 399 forintos állványához kötődik, elhoztam két, már olvasott regényt, A gyilkosság alkímiáját és A gyilkosság illúzióját, így legalább majd tuti megveszem a harmadik részt is, ha megjelenik egyszer magyarul. A Leningrádi Madonnák szerintem molyságom kezdete óta érdekel, már olvasom is, lassan a végére érek, szép szöveg. A Vérvonalakat meg fogalmam sincs, miért vettem meg.
Ésss mindezek után csütörtökön besétáltam a könyvesboltba két elképzeléssel a fejemben, de tudtam, hogy ha csak az egyiket elégítem ki, nem lesz kerek a világom aznap, szóval két teljes árú regénnyel távoztam, ilyen még - halál komolyan - soha nem esett meg velem. Tudom, hogy alapvetően drága a könyv, és mindig lessük az akciókat, de miért tagadtam meg magamtól eddig ezt az élményt? Utoljára a Nyarak könyvét vettem meg boltban, teljes áron, másfél éve, hát hülye vagyok én?
A Szikomorfán születtem és a Geek Girl jött velem, csodálatosan boldog vagyok tőlük. (Közben kiderült, hogy a pasim is olvassa időnként, rendszertelenül a blogot, remélem, ezt a posztot nem látja.)

Ui.: Egyébként végre tényleg elkezdtem az itthoni könyvek fogyasztását, szóval a cserepolcom valószínűleg folyamatosan új elemekkel fog gazdagodni, majd ha kellő mennyiségű elfogadható könyv összegyűlt rajta, akkor reklámozom is.

Uui.: Novemberben nobuymonth-ot tartok, azaz nem veszek dolgokat. Ezt szigorúan betartatom magammal, úgy érzem, ebben a hónapban ez ésszerű döntés, utána jön a karácsony meg a januári leárazások... Most a könyvvásárlósdi beindult nálam, és ezt nem is bánom, de a beauty szekcióban önmérsékletet kell gyakorolnom, csapjatok a kezemre, ha valami gyanúsat látnátok. 

A többiek:
Amadea
Anna
Bookwormgirl
Nita
Pupilla
Tekla
Theodora
Zakkant