Az elmúlt egy napban annyit gondolkodtam a spoilereken, hogy kezd egészen kikristályosodni bennem, hogy miért is utálom én ezt a jelenséget annyira. Alapvetően nem az a fő problémám, hogy megtudom, milyen lényeges esemény történik majd a könyvben (bár ez alól is nagyon sok kivétel van, erről később). Ami igazán felhergel, az az, hogy bizonyos személyek felhatalmazva érzik magukat arra, hogy ilyen "apróságokat" közöljenek, és nem tudom, melyik a rosszabb eset: az, ha fel sem merül benne, hogy ilyet nem illik, vagy az, ha szándékosan rohadék az illető. Épp a hétvégén idegeltem magam egy molyos értékelésen. Lehet, hogy nem kéne olvasás előtt/közben értékelést olvasnom, főleg nem egy krimiről, de szerintem - többek között - erre való ez az oldal. Anne Holt 1222 c. regényéről van szó, amelyben két rejtély is adódik, az egyiket kedvesen lelőtte egy molytársam, mindenféle jelzés (holott van erre eszköz) nélkül. Úgyhogy köszi :)
Olyat is láttam, hogy a tisztelt felhasználó az értékelésének első mondatában közölte, hogy mely szereplők haláloznak majd el a könyv végén. Ott volt "vigyázat..." jelzés, de asszem akkor még nem lehetett ezeket elrejteni, vagy csak én nem találtam ezt a funkciót, igazából nekem tökmindegy, szerintem ha valaki értékelést/posztot ír egy könyvről, akkor annak nem arról kéne szólnia, hogy ja amúgy a kacsafarkú kolibrilepke a gyilkos. A legintelligensebb módja a spoilerezésnek - ha tényleg elkerülhetetlen - szerintem az, ha kifehéríti a blogger a bejegyzésben azt a szöveget, ami erre vonatkozik, mert sokszor a szemnek nem olyan könnyű parancsolni. :) Egyébként blogokon nem találkoztam még elkerülhetetlen spoilerrel, főleg a molyon botlok bele kedves emberekbe.
Ezen kívül még két eset van. Az egyik rohadtul idegesít, a másik meg vicces.
1. Írók spoilereznek.
Kedves Rácz Zsuzsa, elhiszem, hogy baromi nagy embernek tartod magad, és feltételezed, hogy az olvasóid mind a gimiben olvasták már az Anna Kareninát (hát elárulom, hogy a rajongóid nagy része pont nem ez a kategória), nekünk hálisten nem volt kötelező. Attól függetlenül, hogy ez egy alapmű, nem kellene azt gondolnod, hogy hatalmadban áll közölni a regény VÉGkimenetelét, főleg, ha azt nézzük, hány oldalt kell az olvasónak végigszenvednie, hogy eljusson addig. A te könyveid viszont nem alapművek, gyanítom, ez a fél sor sem tette őket sokkal nagyobbá.
Kedves Matthew Quick, igazán szerettem a Napos oldalt, és világos, hogy belepasszol a történetbe az, ha leírod, Pat hogyan reagál egyes regények végkimenetelére, ettől függetlenül nem gondolom, hogy az emberek örülnek, ha olyan klasszikusok végeit cseszed el nekik, mint például A nagy Gatsby vagy a Búcsú a fegyverektől.
2. A pasim lövi le...
Az édesem egyik szokása, hogy odajön mellém, miközben olvasok, és felolvas egy-két szót az oldalról, ahol épp tartok. Ez akkor vicces, ha én még a bal oldali lapot nézem, ő meg a jobbról olvas. Például én épp ott tartok, hogy egy vérengző kutya tart morogva mozgásképtelen főhősünk felé, szökik fel az adrenalin, erre ő kétségbeesetten megszólal: "Döglött kutya??? :((("
Nyilván ez nem tragikus, mert fél percen belül úgyis elértem volna oda.
Viszont olyat is szokott, hogy fogja a könyvemet, és beleolvas a végébe. Hangosan. Így tudtam meg az egyik regény esetében, hogy a főhősünk apja még életben van, pedig eltűnt, és nagyon kétséges volt, hogy mi történt vele.
Ezeken viszont inkább nevetek, főleg azért, mert mindig sikerül beletrafálnia egy olyan mondatba, ami aztán spoilernek minősül.
Ilweran - akit egyáltalán nem zavarnak a spoilerek - írta, hogy őt a teljes könyv érdekli, és ha mindezt csupán a végkimenetel el tudja rontani, akkor az már tuti, hogy nem olyan jó könyv. Bizonyos könyvek esetében én is így gondolom, viszont bőven akadt a kezembe olyan regény, amin a vége dobott egy akkorát, hogy nem nagyon tértem magamhoz... Lehet, hogy a könyv 95 százaléka nem volt akkora óriási élmény (de lehet, hogy igen), viszont a lezárás miatt azt gondoltam, hogy hoppá! Például cseppet sem örültem volna, ha előre tudom a Pi életének végét, vagy mondjuk az Egy különc srác feljegyzései-ét, a Beszélnünk kell Kevinről-ét, és akkor a krimiket nem is említettem (bár mint tudjuk, szuperképességemnek köszönhetően elég gyakran sikerül saját magamnak lelőni a poént).
Egyébként a legkisebb spoilert is utálom. Egyszer még amiatt is kikeltem magamból, hogy egyesek megemlítik, hogy a könyv függővéggel zárul. Nagyjából egyedül voltam a véleményemmel. :)
Most az utóbbi két év olvasmányain végigszaladtam, és rájöttem, hogy tényleg egész kevés az a könyv, amely esetében számított az, hogy hogyan végződött. Viszont azt is észrevettem, hogy többnyire pont azokat a regényeket spoilerezik, amelyeknél számít. Például olvastad az összes Harry Pottert? Nem? Gondolom azért tudod, kik nem élik túl, és hogy ki kivel jön össze, meg ki ölt vagy nem ölt meg kit. Ismerős a probléma? :)
Emlékszem, még akkor akadtam ki, amikor a How I Met Your Mother hivatalos facebook oldala kitette az anya képét kb az amerikai vetítés után fél órával (arra a részre gondolok, amikor először látjuk őt). Később persze nem győztek elnézést kérni, de elég béna húzás volt.
Az újraolvasást nálam nem befolyásolja az, hogy ismerem a könyv befejezését. Hiába krimi például A tetovált lány, azért újraolvastam (angolul), bizonyos krimik esetében ugyanis maga a nyomozás ezerszer jobban érdekel, mint a végkifejlet, ráadásul ennek a regénynek a hangulatába is szerelmes vagyok. Amúgy meg inkább nagy-nagy kedvenceket szoktam újraolvasni, hogy felidézzem a hozzájuk fűződő kellemes emlékeket. Például nem nagyon látom magam előtt, ahogy a Beszélnünk kell Kevinrőlt veszem elő újra. :D
A többiek véleménye a spoilerekről:
Annyira egyetértek veled! Bár nem olyan rég elárultam, hogy egy könyvnek függővége van. Ezen gondolkodtam sokat, de rájöttem, ha nem panaszkodom ki maga, először is kikészülök, mert körülöttem senki sem olvasta nincs kivel megbeszélni, konkrétumokat meg nem írtam, és a következő rész miatt muszáj lesz.
VálaszTörlésA párod nagyon sokat jelenthet neked, mert ezért én... Nos, csúnya váló ok lenne. :D
Ezen a függővégen csak én kattogok, de próbálok leszokni róla :) Nem gondolom szemétségnek elárulni ezt az információt, úgyis csak engem zavar. Sorozatoknál meg egyébként egyáltalán nem csoda, ha így zárul egyik-másik rész, az már jobban idegesít, ha egy önálló könyv esetén merül fel ez az információ.
TörlésIgen, elég sok mindent elnézek neki, amit másnak nem, de meg is érdemli :D
Jó poszt lett, örülök, hogy megint csatakoztál. :)
VálaszTörlésSpoilernácik, egyesüljetek, vagyis egyesüljünk khm :D Mondjuk abban nem értek egyet, hogy egy függővég spoiler lenne, mármint hogy tudod, hogy lesz függővég, de pl az hogy van csavar, az már valahogy az nekem is.
Óh, Rácz Zsuzsa és Matthew Quick milyen kis kedvesek... :/
A HP-vel kapcsolatban én azt az álláspontot utálom, hogy "abból már nem lehet spoilerezni, mert már mindenki ismeri és mikor kijött már az utolsó kötet"... hát wtf? És akkor soha többet nem lesz ember, aki épp most olvassa először, és neadjisten nem látta a filmeket se, és tényleg nem tudja? Vagy aki épp most tart a negyedik közepén, annak se áruljuk már el a 6. végét... nem? :(
A Pi élete tipikusan jó ellenpélda az Ilweran-féle elvre.
Köszi, én is örülök:)
TörlésAkár a HP-vel, akár klasszikusokkal kapcsolatban szerintem sokaknak ez az álláspontja. Nem értem, miért kellett volna 18 éves koromig letudni az összes alapművet, vagy lehetőleg még az Internet születése előtt. Ahogy képeket kerestem ehhez a poszthoz, rengeteg direkt hp spoilerbe futottam bele, ami nekem nem para, de sokaknak még ismeretlen lehet egyik-másik rész kimenetele.
És igen, ebben is hasonlítunk, utáááloooom a spoilereket minden formában. Na jó, ha előre jelzik, úgy még rendben van, de én is szeretem, ha meglepnek, ha nem tudok valamit, ha én "nyomozhatom" ki, mi történt.
VálaszTörlésA nyomozós meg izgalmas könyvek élvezeti értéke többek között abban rejlik, hogy az olvasó találgat meg okoskodik magában, ha ettől az élménytől megfosztanak, akkor minek. Persze ez is csak a könyvek egy részére érvényes. Amúgy azt figyeltem meg, hogy egy rakat könyv végére nem is emlékszem egyáltalán :)
TörlésJaj, hát én most is jót nevettem az általad írottakon :) Katacita, te hardcore spoilergyűlölő vagy :)))
VálaszTörlésDe - mint már megbeszéltük - én is inkább ebbe a táborba tartozom, úgyhogy még szerencséje Mr. Quicknek, hogy az általad említett regényeket elolvastam már :))
Pupillána pedig igaza van HP kapcsán, én pl. most, így jóval 30-on túl olvasom a HP könyveket, szóval egy újszülöttnek minden vicc, akarom mondani minden HP-s történés új, még akkor is, ha a filmeket nagyjából láttam.
Az Anna Kareninához pedig annyi hozzáfűznivalóm van, hogy még febr.ban láttam a Madáchban és tökre kiakadtam, hogy a végkifejlettel kezdődik ... mi van, ha valaki úgy ül be, hogy nem olvasta még és erre lelövik a "poént" és ne adj isten egy színházi darab kedvéért olvasná el magát a műt? Egy cseppet ideges lettem akkor a színházban...
Valóban hardcore :D de ahogy írtam, nem is a spoilert gyűlölöm, hanem az embert, aki spoilerezik.
TörlésA Napos oldalban volt még valami más könyv is, azt hiszem, de nem vagyok benne biztos, ill. nem tudom, melyik. A Gatsbyt én is olvastam, de a Hemingwayt nem, hát így jártam.
Akkor neked még nem mondták el a HP nagy eseményeit?:) Vagy az összes filmet láttad?
Ó, az Anna Kareninás színházélményed milyen kedves... eleve utálom, amikor a végén kezdődik egy film, vagy bármilyen történet, de itt ráadásul a szerző pont nem is így írta meg, imádom az ilyen istenkomplexusos embereket, akik kitalálják, hogy nembaj, jó lesz ez így. Nem csodálom, hogy felidegesítetted magad rajta...
Én régebben utolsó mondat függő voltam. Egy darabig nem is volt ezzel semmi baj, csak egyszer az egyik utolsó mondatból megtudtam, hogy egy fontos szereplő meg fog halni. Azóta nem olvasok el előre semmit. :D
VálaszTörlésHát, az utolsó mondat eléggé informatív tud lenni :D
TörlésEgyszer egy ismerősöm mondta egy könyv kapcsán, hogy "De ne azzal kezdd, hogy elolvasod a végét!!!", gőzöm nem volt, mire gondol :)
Hááát, lányok (és fiúk, ha vannak), teljesen tanácstalanul ülök az képernyő előtt. Én ugye a spoilerkedvelők táborát erősítem, de pl. sohasem lőnék le szándékosan poént... és nem azért, mert illik vagy sem, hanem mert természetesnek tartom, hogy van, aki ezt nem kedveli, és tiszteletben tartom. De... tegnap óta azon agyalok, hogy miért nem fogja reea elolvasni a Bűn és bűnhődést. Ésszel fel nem fogható. Gondoltatok már arra, hogy valaki nem is álmodná, hogy Ti spoilernek fogjátok tekinteni valamely ártatlan (OK, nektek nem ártatlan, de honnan tudhatná azt az ember???) megjegyzését? Mégis, mi az csudát írhatok egy könyvről? Hiszen ami az egyik embernek spoiler, a másiknak nem. Spoiler... Istenem, még a szó is milyen randa! Boldog gyerekkor, amikor még nem létezett, és legfeljebb szóltunk: "el ne mondd a végét", ezzel le is volt tudva a dolog.
VálaszTörlésA bejegyzés - noha az ellentábort erősíti :D - érdekes volt, de ettől én még kétségbe vagyok zuhanva... :)
tigi
:)
Az szép dolog tőled, hogy te magad nem spoilerezel :) Van amúgy az a kategória tényleg, ami objektív értelemben nem spoiler, ezért nem is akarok nagyon bosszankodni rajta, tehát itt van az én függővég hülyeségem, ez egy teljesen hülye szempont a részemről, és átértékeltem magamban sok mindent ezzel kapcsolatban, szóval nem fogom a bloggert/értékelőt anyázni magamban, legfeljebb magamban hümmögök egy sort, hogy de kár.
TörlésAzért ne zuhanj kétségbe:D Ilweran is hasonlóan gondolkodik, mint te, nekem ez a meglepő, hogy hozzátok hasonló olvasók is vannak, álmomban nem gondoltam volna:D
Az túlzás, hogy nem spoilerezem. :) Szándékosan nem teszek ilyet, de mint az ábra mutatja... már egy ló halála is elveheti az ember kedvét az olvasástól. :D Mivel mindkét tábornak kábé felfoghatatlan a másik álláspontja, az elfogadás és a másik véleményének tiszteletben tartása tűnik számomra az egyetlen járható útnak. Ééés mivel az én blogomat szerencsére úgyse olvassák, legfeljebb a témázások alkalmával, az általam kedvelt könyveket pedig egyenesen messzire kerülik, hál' Istennek nekem nem is kell holmi spoilerezés miatt aggódnom. :)))
TörlésAz, hogy fura, hogy a másik másképp gondolkozik, az nem jelenti azt, hogy nem fogadom el illetve még addig is elmegyek, hogy megértem:) Szerintem ezek a körbeposztok nem vélemények ütköztetéséről meg a heves egymás ellen feszülésekről szólnak, inkább jókat derülünk azon, hogy kinek mik a preferenciái, és mennyire másképp bírunk gondolkodni :)
TörlésHmmm... örülök, hogy írtál :) Érdekes példa a Pi élete, mert ott a végkifejlet valóban sok mindent átértelmez, de az én szememben tényleg átértelmez és nem rontja el / javítja az élményt hogy tudom / nem tudom... Meg most őszintén, anélkül hogy bármi konkrétumot írnék, van ember aki annál nem sejtette hogy várható valami - izééé - átértelmezés???
VálaszTörlésAmúgy értem és tiszteletben tartom én az ellentábor véleményét, de azért a klasszikusok kapcsán most alaposan elgondolkodtam... Mert hát OK, hogy újszülöttnek minden vicc új, de ilyen alapon ne legyen irodalomtanítás sem, mert ugye szinte minden irodalomkönyvben le van írva a Kőszívű meg a Rómeó és Júlia vége?! Nekem ez kicsit fából vaskarika, évtizedes-évszázados klasszikusok egyszerűen bekerülnek a köztudatba, még aki könyvet életében nem vett könyvet a kezébe, az is tudja a legtöbb Shakespeare darab végét, mégis újra és újra játsszák őket, feldolgozzák, megfilmesítik - és működnek. Nem tudom, hogy lehetne a világban annyira csukott füllel járni pl hogy valaki ne tudja, mi az Odüsszeia vagy az Iliász vége, pláne mert ugye törióra is volt a világon... Most akkor azt is verjük meg aki mégis "elspoilerezi" a végét? Nekem az Anna Karenina is ez a kategória, annyian hivatkoztak már rá annyi helyen és annyira klasszik, hogy elkerülhetetlen hogy belefuss a végébe.
De hogy ne csak klasszikusokkal operáljak itten, a "Luke, én vagyok az apád" pl olyan szinten beépült a popkultúrába hogy aki soha semmit nem hallott a Star Warsról az is tudja mit jelent :) szerintem valahol ilyen sors vár a Potterre is - lassan aki egy kukkot nem olvasott belőle az is tudja mi a vége és nem direkt spoilerezés, hanem egyszerűen "közbeszéd" útján jutott be.
Ezek a dolgok szerintem tényleg elkerülhetetlenek egyszerűen azért mert _beszélünk_ irodalmi művekről. Ha valakit annyira zavar a legkisebb spoiler, pláne ha már az is hogy megemlíti valaki a függővéget vagy hogy bármit ír a történetről, attól tartok, tényleg kénytelen csukott szemmel és füllel járni, pláne neten, hogy tényleg semmi de semmi ne jusson be és nem tudom, hogy éli túl a minimum 12 év kötelező irodalomtanítást :)
Én nagyon meglepődtem a Pi végén, semmit se sejtettem :) és szeretek is meglepődni:)
TörlésElgondolkodtam azon, amit most írtál, és rájöttem, hogy valahogy totál igazad van. A probléma valahol (számomra) ott kezdődik, hogy nehéz nekem egy vonalat húzni - lehetőleg objektíven - hogy mi a klasszikus, és mi nem. Tudom, hogy a Rómeó & Júlia végét mindenki hét éves kora óta fújja, meg igen, a Star Wars is egy ilyen téma, gondolkoztam is rendesen, hogy kirakjam-e ezt a képet a posztba:D
A suliban legalább eldönthettem, hogy elolvasom-e a könyvet (nyilván illett volna a nagyobb részét), az nyilvánvaló, hogy amit ott tárgyaltunk, annak tudom a végét. Itt jön a képbe az, hogy melyik iskolában melyik könyvet tanítják, nálunk pl nem volt Anna Karenina, szóval ezért idegesítettem fel magam Rácz Zsuzsán :D
Szóval egyre kevésbé tudom, hogy mit gondoljak :) Engem továbbra is zavar a spoiler, de azt is teljesen megértem és elfogadom, amit te írsz, ill. valahol egyet is értek vele, mert elég irreális lenne nem belefutni mondjuk a Hamlet végébe.
Érdekes a klasszikusos felvetés. De mégis, ott is van egy pont, amikor megtudod, mi a Rómeó és Júlia vége, nem tudod amikor megszületsz :D én a moziban tudtam meg a Szerelmes Shakespeare-ből XD haha. Nekünk pl. nem is volt kötelező a Rómeó, de később mégis elolvastam, annak ellenére hogy tudtam a végét, khm, ezzel felhívnám a figyelmet megint a nem minden fekete-vagy-fehérre.
TörlésA Star Wars is egy érdekes példa, na azt tényleg tuti tudja mindenki. Egyébként pont az ilyen "kiveri a szemed" dolgoknál nem veszi néha észre az ember hogy mi van. Pl amikor a fejezetcím is elárulja annak az epizódnak a csattanóját, mégsem esik le előre, csak utána hogy jaaa, hát itt is ott volt. :D
Mindenesetre a Pottert szeretném védelmembe venni mindig. A saját gyerekeim is szeretném ha úgy fedezhetnék fel majd, mint én. :)
Szerintem nagyon szubjektív az egész, hogy mi, hardcore spoilerutálók mit "engedünk meg", tehát pl R&J jöhet, Star Wars jöhet, de a HP már ne :D Nyilván nem túl következetes, de szerencsére nem mi valami spoilerdefiniáló akadémia vagyunk :)
TörlésMost komolyan spoilernek nevezed azt, hogy valaki elmondja az Anna Karenina végét? Na, ne vicceljünk már! Ki az a csökkent értelmű, aki nem tudja, hogy AK öngyilkos lesz? Ez az általános műveltség része, ez a te szegénységi bizonyítványod, hogy hozzád ez "könyvmolyként" 27 évesen még nem jutott el. Ez kb olyan, mintha az mondanád, hogy valaki "elspoilerezte" a Micimackó végét.
TörlésHelló, Katacita vagyok, és csökkent értelmű. Büszke lehetsz magadra, hogy az összes klasszikust már az óvodában elolvastad, így semmi nem ért téged később meglepetésként. Nálunk a gimiben Tolsztoj hosszabb művei nem voltak kötelező olvasmányok, nem láttam egyelten filmadaptációt sem, tehát hozzám jó darabig nem jutott el ez az infó, és Rácz Zsuzsa könyvén szemernyit sem javított az az egy sor, amelyben úgy érezte, közölnie kell ezt az információt.
TörlésHasonlóan érzek a kommenteddel kapcsolatban, ami nem tesz téged értékesebbé azáltal, hogy az én irodalmi műveltségem szintjét kritizálod.
Különben nem tudom, észrevetted-e, hogy ez egy körbeposzt, amelynek lényege, hogy mindenki kifejti a véleményét egy adott témában, anélkül, hogy egymásnak esnénk, hogy melyikünk a nagyobb idióta.
Egyébként mi a Micimackó vége? Ne haragudj, hatévesen olvastam, és már nem emlékszem rá. :D
Básszus, most jól elolvastam, amúgy én se tudtam, honnan kéne tudnom, ha soha nem olvastam és nem láttam még filmadaptációt se, kedves Al?
TörlésRengeteg minden lehetnee az "általános műveltség" része, pl. egyszer az életben egy francos képlet is, merthogy a matematika-fizika-kémia kérdései a vetélkedőkben a nehééééz kérdések, míg az Anna Karenina lenne az alap? Vagy egyáltalán az irodalom? Gondolod hogy tanítják az AK-t iskolában? :D El vagy te tévedve kedves barátom.
Akkor üdv a klubban :( (bocsi, de moderálni meg nem akarok:()
TörlésEz az általános műveltség dolog szerintem tök átalakult mostanra, mert halál felesleges fejben tárolni olyan infókat, hogy mikor adták ki az aranybullát, meg hogy mi az ununpentium vegyjele, mert a gugli 0,22 mp alatt megtalálja neked.
Amúgy gőzöm nincs, hogy miért lenne illő bármely könyv végét ismernem, illetve miért lenne ez kötelességünk könyvmolyként. Nem enciklopédiák vagyunk. Illetve én magamnak olvasok, nem másoknak, nem tudom, ki hogy van vele.
Azt hittem, csak én jártam ilyen alsórendű gimnáziumba, hogy nem volt kötelező az Anna Karenina :D
Én sem tudom, hogy mi a Micimackó vége , mert sosem érdekelt az a csökkent értelmű medve :D Csapás az általános műveltségemre :D
VálaszTörlésSzee, én elvileg olvastam, de nm szerettem :) pacsi :D
TörlésSzerintem mindannyian csukjuk be a blogunkat, nem vagyunk érdemesek az olvasásra.
Törlés