Vettem dolgokat - Velence #1

Úgy gondoltam, hogy a saját magam számára vásárolt szuvenírek megmutatásával kezdem a beszámolót, ehhez kell a legkevesebbet gondolkodni, eddig ugyanis még nem bírtam összeszedni a gondolataimat, majd munkába biciklizés közben lesz időm azon agyalni, hogy mit írjak a kiruccanásomról. 

Viszont annyira örülök minden beszerzésemnek, hogy muszáj megmutatnom őket! Különben általában olyan dolgokat vásárolok a nyaralásaim során, amiket később tudok valamilyen módon hasznosítani - ruha, beauty cucc, jellegzetes élelmiszer,  - mert ezek által is tovább él bennem az utazás emléke, sokkal inkább, mintha egy hűtőmágnest vágnék ki a hűtőre. 

Az első dolog, amit megláttam és megszerettem, az ez a végtelenül giccses, macskás képeslap, amelyen egy fekete macska feszít nemesi díszben. :D Volt rengetegféle, de nekem lajosos kellett, szegény, kicsit megsínylette az utazást, de azért nagyon örülök neki.

Egy újságosnál megakadt a szemem az olasz nyelvű Jamie magazinon, úgyhogy hoztam egyet belőle, valóban elég olaszos, jó lesz ez, de még csak egyszer lapoztam át. Régen különben folyton magazinokat hordtam haza külföldről - néha emiatt volt túlsúlyos a bőröndöm, - hogy aztán kivagdossak belőlük egy csomó képet, és mindenféle kollázst készítsek, amelyek füzet- és mappaborítóként funkcionáltak. 

A Peggy Guggenheim Collectionbe sajnos nem jutottam be, hétfőn lett volna idő múzeumozni, de kint állt az utcán a sor vége, úgyhogy inkább egy másik modern művészeti múzeumba mentem el körülnézni. Az ajándékbolt viszont könnyebben megközelíthető volt (épp a szállásommal párhuzamos utcában), úgyhogy oda benéztem, imádom a múzeumok kávézóit és ajándékboltjait. A türkiz füzetre egyből lecsaptam, egyrészt tetszik, ami rá van írva (Waste no more time arguing about what a good man should be. Be one. / Ne vesztegess több időt arra, hogy azon vitatkozol, milyen egy jó ember. Légy az. - Marcus Aurelius), másrészt vicces, hogy 80%-ban építési hulladékból készült. Aztán megláttam ezt a bevásárlószatyrot Peggy okosságával, és beleszerettem, bár szatyorra pont nincs szükségem, de ezt így nem tudtam otthagyni. Főleg, hogy amióta megérkeztem oda, azon gondolkozom, hogy mit tud ez a város, - azon kívül persze hogy gyönyörű meg varázslatos, - hogy ilyen könnyű beleszeretni. 

Az utolsó napon felkeveredtem a vasútállomáshoz, gondoltam nem is baj, mert innen odatalálok az egyik bevásárlóutcához, ahol talán rálelek pár kincsre. Arra viszont már nem emlékeztem, hogy milyen rettenet sok turista van ezen a környéken, ráadásul mindenhol szelfibotot és egyéb gagyikat áruló bevándorlók alkotják a sorfalat, meg egy olyan kávézót nem találtam, ahova szívesen beültem volna, ráadásul addigra már a derekam is teljesen bekészült. Aztán egyszercsak megcsapta az orromat az ismerős illat: Lush! Ugyanott fogadott, ahol először, 12 évvel ezelőtt. Az eladó sráccal egyből beszélgetni kezdtünk, mondta, hogy milyen jól beszélek olaszul, mondtam neki, hogy szerintem eddig ő beszélt, és én csak tőmondatokban reagáltam, de azért kösz. :D Egy vizes tál fölött megfürdette meg leradírozta a kezemet, közben elmesélte, hogy már járt Kiskunfélegyházán (és ki is tudta mondani a település nevét), aztán utána körülnéztem a boltban és úgy döntöttem, hogy ha már egyszer úgyis megspóroltam egy csomó pénzt kaján, akkor jár nekem egy kis Lush cserébe, ráadásul úgy kivirult a lelkem a boltban. :) Nem volt egyszerű beazonosítani a termékeket, mert az olaszoknak persze olasz nevek kellenek, de lett egy Labbracadabra ajakradírom (Bubblegum), egy Non ti scordar di me sminklemosó krémem (Ultrabland), egy Morbidissima körömágyápolóm (Lemony Flutter) illetve egy Beautiful tusfürdőm az új kollekcióból - igaz, a demonstráció során a Yuzu & Cocoát volt lehetőségem kipróbálni, és állatira tetszett az illata, de nem volt belőle 100 milis, nagyobb cuccot meg nem hozhattam haza a kézipoggyászban. Eddig egyébként mindet imádom, egyáltalán nem bánom, hogy így bevásároltam (plusz egy kis Miranda szappanmintát is kaptam). Ez van, gyakrabban eljutok külföldön Lush üzletbe, mint Budapesten, ahova szerintem szintén csak akkor megyek, ha onnan repülök valahová.

Még ez a fekete macskás kis bizbasz maradt, amit a kulcsra kell ráhúzni és akkor szép lesz. A tárgy története annyi, hogy 4 éve Londonban vettem egy ugyanilyet, ami aztán legnagyobb bánatomra bő egy éve megadta magát és kettévált, pedig imádtam, még egyszer a kulcsmásoló is a csodájára járt. Így hihetetlenül megörültem, amikor megláttam a Pylones üzletet Velencében, bár hirtelen nem jutott eszembe, hogy mit is szeretnék onnan annyira, de végül rájöttem és addig kajtattam a boltban, amíg meg nem lett a fekete macskabuksi. 

Nyilván nekem izgalmasabb ez az egész zsákmány, mint nektek, de komolyan úgy érzem, hogy még sosem hoztam haza ilyen klassz szuveníreket magamnak. :) 

Jövök majd a beszámolókkal is, a képeket (479 db) már sikerült feldolgozni.