7 könyv, amit elolvasok a nyáron

Amint beköszönt a vakáció, azaz július másodikán letudom az utolsó mérföldkövet, rám szabadul majd egy akkora szabadság, amivel már előre tudom, hogy nem fogok tudni mit kezdeni. Olvasni persze olvasok addig is, de a jövő héten úgy érzem, ez a tevékenység a menedzsmenttudományokra fog korlátozódni. Onnantól kezdve viszont, hogy megvédtem a diplomamunkámat, jöhet bármi, erre az esetre állítottam össze ezt a listát: az alábbi hét könyvet mindenképp el fogom olvasni a nyár folyamán.

Veronica Roth: A beavatott. Tudom, disztópiacsömör mindenkinél. Lehet nekem se kéne már Walking dead-et nézni, az rádob egy jó nagy lapáttal. Ennek ellenére még mindig van olyan könyv a műfajon belül, amit egyrészt még nem olvastam, másrészt még érdekel is.

Jelen esetben Chicagó szolgál a negatív utópiánk helyszíneként, ahol főhősnőnknek állítólag egy nagyon nehéz döntést kell meghoznia. Hát kíváncsi vagyok, tényleg. 

Mindenesetre a Ciceró kiadó mostanság nem nagyon szokott csalódást okozni nekem.

Joyce Carol Oates: Bellefleur avagy a családi átok

Sosem olvastam még az írónőtől, ezzel viszont régóta szemezgetek, remélem nem fog csalódást okozni. 

Az értékeléseket elnézve azt hiszem, hogy jobb, ha nem valamiféle gótikus regényre számítok (pedig azt imádom), azt hiszem, meg kell várnom majd a megfelelő pillanatot, hogy nekikezdjek, mindenesetre a sok jövőben játszódó történet után szerintem jól fog ez esni nekem. Van még amúgy egy-két Oates a polcomon, ők majd szerintem később kerülnek sorra. 

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

Úgy tűnik, idén többet járok le a gyerekkönyvtárba, mint eddigi életem során összesen, kíváncsi vagyok, mikor unok rá ezekre a cél-korcsoportilag (szerintem) behatárolhatatlan művekre.

A cirkuszi légkör mondjuk mindig taszított picit, de olyan jó híre van a könyvnek már most, hogy mindennek ellenére kíváncsi lettem rá. Talán az öt érzék cirkusza más lesz, és az én nem túl gyermeki lelkemet is képes lesz elvarázsolni.

John Green: Katherine a köbön

Az író az Alaska nyomában című könyvével abszolút meggyőzött engem, a kedvenceim közé került az a regény, nálam pedig ez nagy szó! Nehéz is lesz überelni azt az élményt, amit az Alaska olvasása nyújtott, viszont nagyon boldoggá tenne, ha a szerző több könyve is megjelenne magyarul. Addig itt van a Katherine a köbön, remélem John Green ezúttal is kitett magáért.

Karen Marie Moning: Keserű ébredés

Szimplán kíváncsi vagyok, hogy mi ez a nagy felhajtás. Igazából nem várok túl sokat a könyv és saját magam kapcsolatától, az írországos könyvektől kicsit ráz a hideg, de tudnom kell, hogy kell-e ez nekem egyáltalán, és ha igen, akkor fontolóra veszem a sorozat többi részének elolvasását is. Tündéres könyv még nem volt a kezemben, ha jól tudom (maradjunk annyiban, hogy nem is tudtam, hogy ilyenek vannak:D), ideje átesni a tűzkeresztségen.

Stefan Zweig: Mária Antoinette

Az utóbbi időben komoly mennyiségű molyos kihívásról jelentkeztem le, frusztrált ez a sok kötelezősdi, Marie-Antoinette viszont a kedvenc történelmi személyiségem (tudom, tudom, nem egy nagy szám, de ennyire érdekel a történelem, na), a Sofia Coppola-féle film szerintem fantasztikus, nem érdekel, hogy ki mit mond, és ugyan már olvastam egy-két könyvet a témával kapcsolatban, úgy gondolom, nem lehet elég. Legalább egy történelmi időszakkal legyek tisztában végre :)

Jack Kerouac: Úton

Na ez a könyv nagyon régóta izgat, de valahogy mindig a megfelelő pillanatra várok, hogy levegyem a polcról. Emlékszem, még azokban az időkben (kb 15 éves koromban), mikor masszívan kellett rám tukmálni a könyveket, és szinte fájt az olvasás, egy nyár elején anyukám lerakott egy stóc könyvet az ágyamra, hogy na ezeket olvasd el. Persze a kb 12-ből (rettenetesen, borzasztóan soknak és igazságtalannak találtam ezt a számot), jó ha megvolt három. Az Úton is ott volt a válogatásban, szerintem lazán odébb hajítottam. Most már itt az ideje, hogy elolvassam, többek között azért is, mert várólistacsökkentős.