Ally Condie: Matched - Egymáshoz rendelve

Lassan egy éve szolgál engem az annyira nagyon nem okos okostelefonom, és ugyan folyamatosan nyomkodom, de hosszú távon nem köt le, mivel minden játékot - igen, még az Angry Birds-öt is - fél óra leforgása alatt megunok. És úgy tűnik, sok-sok hónap kellett ahhoz, hogy rájöjjek: akár e-könyveket is tehetnék rá, és unalmas perceimben nem kéne újra meg újra megnyitni a fészbukot, hátha történt valami, vagy nézegetni, hogy az elmúlt tizennyolc másodpercben töltött-e fel valaki fotót az instagramra, hányadik vagyok a foursquare-leaderboardon, satöbbi. 

Ez a kis bevezető azt a tényt készítené elő, hogy igen, elolvastam életem első e-könyvét (nem, nem akarok e-book-olvasót még mindig, mert azt is cipelni kell), és várakozásaimmal ellentétben nem tartok ki a konzervatív nézetem mellett, miszerint egy könyv az papírból van és kész. Na ebbe mélyebben nem kívánok belemenni, majd talán egyszer, de most nézzük, hogy hogy is tetszett a katacitának ez a Matched. 

Újabb disztópia, újabb YA. Úgy érzem, ezeknél már érzelmi alapon döntök, nagyon egyformának tűnnek egy idő után (mert nagyon egyformák) és valami vagy megfog bennük, vagy nem. Jelen esetben az előbbi történt, annak ellenére, hogy ez tényleg nagyon YA, és azon belül is inkább Y, mint A, nagyon közel került hozzám a Matched világa.

A történet a tökéletes, hibátlan Társadalomban játszódik, ahol minden központilag irányított, ezáltal nincsenek betegségek, nincsenek problémák. Elvileg. A hivatalnokok döntik el, hogy mit eszel, kivel éled le az életed (feltéve, hogy nem akarsz szingli maradni), és azt is, hogy mikor halsz meg. Cassia épp a Párosító Bankettjére készül, ez az az alkalom, amikor minden tizenhét éves megtudja, "kit dob neki a gép". Mert nagyjából tényleg erről van szó. A lány olyan szerencsés, hogy a legjobb barátját, Xandert jelölik ki párjául, míg a legtöbben a Bankett alkalmával látják először leendő "szerelmük" képét. Amikor viszont Cassia otthon a Xander adatait tároló mikrocsipet tanulmányozza, hirtelen egy másik, ismerős fiú képe villan fel a képernyőn. A Társadalomban a hiba egyszerűen lehetetlen, most mégis megtörtént, és természetesen jól össze is zavarja a lány érzéseit. 

Cassia eddig abban a tudatban élt, hogy az őt körülvevő világ úgy nagyszerű, ahogy van, hiszen nincsenek igazából problémák, minden előre eldöntött, nincs bizonytalanság, munkanélküliség, betegség, stressz, ilyesmik. Nincs viszont szabad akarat sem, és erre szép lassan Cassia is ráébred, az olyan nagyon tökéletes világ egy idő után megmutatja az árnyoldalait is. 

Elismerem, hogy néha picit csöpögősre sikerültek a szerelmi jelenetek, párbeszédek, és mi sem áll távolabb tőlem, mint a nyál és a ragacs, de Ally Condie remekül és valóságosan ábrázolta a reménytelen szerelmet. Normális világunkban magunk választhatunk párt, mégis éltem át valamelyest hasonló érzést, (szerencsére heppi enddel végződött...), így teljesen bele tudtam élni magam Cassia szerepébe, átéltem a vágyakozást és a reménytelenséget, amit ő is. 

Mondanom sem kell, hogy a lány szemszögéből figyelhetjük az eseményeket (jelen időben, naná, nem mintha engem ez zavarna...), és a szavak valóban egy tizenhét éves naiv kislány szavai, aki most kezd tudatára ébredni. Tény, hogy ebből kifolyólag elég egyszerű a stílus, de azt hiszem, ezt már megszokhattuk a hasonló jellegű könyveknél, viszont teljesen reális képet nyújt ezzel egy fiatal lány lelkivilágáról, érzéseiről. 

A környezet, amit Condie megteremtett, nagyon intenzív hangulattal bír, úgy érzi az ember, hogy itt minden fekete és fehér (nem szó szerint, nyilván), és minden szögletes, szimmetrikus, tökéletes. Igazán elgondolkodtató, hogy egyrészt, mi a jobb az emberek számára: a bizonytalan élet önálló döntésekkel, vagy a biztos jövő szabad akarat nélkül, másrészt, hogy valóban a társadalom érdekében vezették-e be a szabályokat, vagy ezzel óvja a legfelsőbb hatalom önmagát.
Igaz, hogy a Matched a cselekmény szempontjából nem túlságosan eredeti, én mégis a jobbféle disztópikus YA-regények közé sorolom, és biztosan el fogom olvasni a trilógia másik két részét is (persze egyelőre majd csak a Crossed-ot, mivel még csak az jelent meg.)