Sajnos egyszercsak haza kell jönni Olaszországból, mondjuk a Ryanairből kiindulva péntek este tizenegykor nem gondoltam volna, hogy ez sikerülni fog, én többet ezekkel nem utazom, az biztos. Na de amúgy Itália még mindig gyönyörű, megvan a Piadineriám, sőt, már nyitottak azóta még egyet pár utcával feljebb, ettünk fél méteres pizzát, fincsi tésztákat, csokis-mentás fagyit, ittunk aperol spritzet, vörösbort, granitát, és ezeket a rendeléseket képes voltam olaszul lebonyolítani, ráadásul az egyik pincér még meg is dícsért! Sőt, egy másik is, úgyhogy örültem. Kicsit offolok, és felrakok ide pár képet, hogy én is eggyel többször gyönyörködhessem ezekben a gyönyörű helyszínekben!
De hogy ne legyek már annyira off, néhány könyves mondatot is elrejtek itt a végén. Egy Pisa-Cinque Terre vonatúton oda és vissza elolvastam az Elcseszett napok egy elcseszett bolygón-t Dimitri Verhulsttól. Nem hiszem, hogy külön bejegyzést fog érdemelni ez a 160 oldalas könyvecske, úgyhogy röviden itt róla annyit, hogy majdnem tetszett, de valahogy a pasi stílusa engem idegesít, egy kevésbé kritikus és bosszankodó hangnemmel szerintem sokkal nagyobbat ütött volna az egész sztori, pedig az alapötlet nagyon tetszett, mármint hogy bemutatja az emberiség történetét olyan szemszögből, hogy mekkora idióták is vagyunk. Tetszett a külső szemlélő típusú megközelítés, és az is, hogy nem nevezi nevén a dolgokat, helyszíneket és személyeket, ez a kettő így együtt nagyon jól működött, csak aztán még a befejezést picit összecsapottnak éreztem, úgyhogy van némi hiányérzetem a könyvvel kapcsolatban.
Közben olvasgattam a Zombiháborút (azóta be is fejeztem, nagyonnagyon szuper könyv, olvassátok!!!), meg ma meghozta a futár a 14,000 things to be happy about-ot, úgyhogy ez már 14001 ok, mert nagyon boldog voltam! Ezzel kapcsolatban tuti lesz még poszt.
Én meg remélem, hogy valami Balatont beiktatunk még majd, mert hiába égtem szarrá a Tirrén-tenger partján, úgy érzem, kevés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése