I don't always buy books, but when I do...

   Szóval én azért nem vásárolok könyvet, mert már nem tudom hova tenni. Pedig szép nagy házunk van, de a közeljövőben majd lehet, hogy mozgósítanom is kell a könyvtáramat, és ahova viszem, ott biztos, hogy nem lesz hely ennyinek, illetve szükség lesz majd egy böszme nagy polcra, vagy kettőre. Egyébként ez a kisebb problémám. Sajnos van egy olyan berögződés az agyamban, hogy a könyvek, amik itthon kuksolnak a polcon, azok a vésztartalékaim. Imádom a könyvtárakat, és folyamatosan igénybe veszem őket elég intenzíven, úgyhogy örülök, ha az ott szerzett zsákmánnyal végzek időben, nem hogy még az itthoniakkal is foglalkozzam... Tudom, nem valami reális, hogy leég a város összes könyvtára, vagy hogy beüt az apokalipszis, és egyszer csak nem lesz itthon olvasatlan könyv, de ez nálam hasonló érzés, mint hogy nem hordom a kedvenc ruháimat túl gyakran, mert a megfelelő pillanatra tartogatom őket, ami persze nem nagyon szokott elérkezni.

   Annyi az aktualitása ennek a posztnak, hogy az Alexandra galád módon leárazott kismillió könyvet, és annyira felbosszant, hogy ez nem tud kellőképpen felvillanyozni! Tegnap betértem az egyik üzletükbe, és nyilván találtam soksok finomságot, de úgy kellett rábeszélnem magam arra, hogy legalább egyet megvegyek. (Lehet irigykedni.) Én nem a pénzt sajnálom ezekre, amilyen olcsón hozzá lehet jutni egy-egy darabhoz, hülye is lennék sajnálni... Nem tudom, mit sajnálok, a helyet, azt, hogy ott fog porosodni a többi szerencsétlennel együtt a polcomon, vagy a papírt... (tudom, ez olyan, mint hogy hiába vagyok vegetariánus - nem vagyok - attól még meghal az az állat), szóval ez a birtoklási vágy rajtam cseppet sem uralkodott el, inkább egyre inkább kiveszik belőlem. 

A könyv, amire rábeszéltem magam Sherman Alexie-től a Junior, egy indián naplója, de ezt is miért vettem meg? Mert vannak benne rajzok. Mint egy óvodás, olyan vagyok, sebaj. 

Viszont! A bookdepository-ról megrendeltem végre azt a könyvet, ami után olyan régóta vágyakozom, és biztosan nem fog szembejönni a városi könyvtárban, ez pedig a 14,000 things to be happy about. Húú de boldog leszek, amikor becsönget vele a futár, hú de nagyon.