A barackos állam

Biztosan veletek is előfordult már, hogy elfogultak voltatok olvasás közben. Nálam ez nagyon ritka, borzasztóan kritikus ember vagyok, ezért ha kivetnivalót találok egy könyvben, ráadásul oldalról oldalra egyre többet, nagyon durcás leszek, és csúnya értékeléseket írok.

Mágikusan vonz az amerikai Dél, de tudom, nem vagyok ezzel egyedül. És ez a szerencsém, mert így sorra születnek a környékkel kapcsolatos könyvek, én meg nem győzök lépést tartani velük. Legutóbb Beth Hoffmantól a Déli álmok került a kezeim közé, és legnagyobb örömömre hamarosan a georgiai Savannah-ban ültem a hátsó verandán a frissen sült áfonyás palacsintával és egy kancsó jeges teával. Ezen kívül nagyjából semmi nem érdekelt. Nem zavart, hogy nem történik semmi, vagy ha igen, az is borzasztóan erőltetett. Az sem zavart, hogy egyes szereplők nagyon lekerekítettek, miközben a főhőst, CeeCee-t szinte egyáltalán nem sikerült megismernem. Felőlem mindenki tehette a dolgát, a lényeg, hogy legyen mindig friss gofri vagy palacsinta, és üldögélhessek a naplementében, lógjon a fákról a spanyol moha, időnként megcsodálhassam a szomszéd furcsa nő páváját és halomban álljon az őszibarack.

Mert Georgia az őszibarack állama, ha ezt eddig nem tudtátok volna - én nem tudtam. Mindjárt itt ez a borzasztóan esztétikus képeslap is, amely ezt hivatott bizonyítani:

Azért ez remélem mindenkit meggyőzött.
Mindegy, én azóta teljesen rákattantam a barackra, mindenhol a barackos illatokat, színeket keresem, mindig kell valami új mánia. Most jut eszembe, hogy ezt már leírtam a januári kedvences bejegyzésben, de láthatjátok, hogy a dolog azóta is tart, csak az a sajnálatos, hogy augusztusig várhatok, mire kapható lesz ez a fini gyümölcs, hogy a valódi ízét és illatát is érezhessem, és nem vagyok hajlandó konzervben eltettel helyettesíteni, mert az megint teljesen más. Pedig a Jamie's Americában is van egy jó kis peach cobbler recept, meg itt ez a jó kis koktélság, de most inkább nem kanyarodom el az ételek és italok irányába, azt majd akkor, ha jön a szezon.

Nézzük inkább azt, hogy miért estem szerelembe Savannah városával. És hogy miért előzte meg a Golden Gate hidat az utazós listámon (pedig a Golden Gate... nem tudom, mi történne, ha "találkoznánk", de úgy érzem, hogy valami rendkívüli).

Szerintem én rohadtul ellennék itt. Persze a Déli álmok egy olyan könyv, ami azt hivatott bizonyítani, hogy ezen a vidéken kolbászból van a kerítés, és mindent meg lehet oldani egy pohár jeges teával. Én pedig hajlamos vagyok hinni ezeknek a kecsegtető helyleírásoknak. Gyanítom, hogy a napsütötte órák száma is elég magas ezen a területen, és bár a páratartalomtól folyamatosan égnek állna a hajam, a sok napocska kárpótolna ezért a kellemetlenségért. Volt már ilyen. A nap nagyon sokat számít, higgyétek el.
Visszatérve a Jamie Oliver szakácskönyvre, a drága egy egész fejezetet szentelt Georgiának. Meg egy másikat Louisianának. Olyan szép vastag az a könyv!

Nagyon fura kis város, tele rejtélyekkel övezett házakkal, kísértetekkel, mindenféle különös jelenségekkel. Úgy látszik, volt olyan író, akit ez megihletett, mert megszületett például egy könyv, amiről még a Goodreadsen is alig találtam valamit, de a kísértethistóriák iránt rajongó énem fellelkesült egyből.

Nektek melyik a kedvenc Délen játszódó könyvetek?  

Ui: a képeket ezen a Pinterest boardon gyűjtöttem össze.