Felhalmoztam #3

Ez most nem olyan óriási torony, mint amekkorákkal máskor fárasztalak titeket, de megint úgy érzem, hogy bele kell húzni, főleg azért, mert várnak az itthoni olvasatlanok, meg a kindle-ön is belekezdtem néhány könyvbe (ennek a kis kütyünek ez a hátránya és előnye, hogy egyszerre több száz könyvet is magaddal cipelsz, amikor ő veled van). 

A könyvtárból őket hoztam ki mostanában, a Bestiárium és a Csend olvasása folyamatban van. Az elsővel kapcsolatban még nem tudok nyilatkozni, a Csend meg azt hiszem, arra lesz jó, hogy igazoljam magamnak a saját viselkedésemet bizonyos helyzetekben, hogy ne érezzem magam idiótán attól, hogy jólesik szombat este otthon fetrengeni. Előfordulnak unalmasabb fejezetek a könyvben, de egy csomó érdekes információt tartalmaz, amely birtokában tényleg sokkal jobban érzem magam.

A Szibériai anziksz olvasása óta orosz-lázban égek, ez az oka a Vodkára vodkát felbukkanásának a könyvtoronyban, igaz, több rövid történetből áll, és már sokszor bebizonyosodott, hogy azt annyira nem szeretem. A felfedező megjelenése óta vonz, és annak ellenére, hogy egyre több, nem igazán lelkesítő értékelést olvasok róla, nekem nem ment el a kedvem tőle. A Muszáj annyit enni?-ről Joeymanónál olvastam tavaly, titkon abban reménykedem, hogy ad egy plusz löketet az életmódváltásomnak. Franzen Szabadsága pedig úgy gondolom, kötelező irodalom, ideje pótolni az elmaradásomat, hogy aztán eldönthessem, az író többi könyve is érdekel-e.

Természetesen további előjegyzett példányok várakoznak visszahozatalra (az egyik határideje november 12-én járt le...), és ha nem bírok magammal, előjegyzek még párat, de szerencsére a Városi Könyvtár télen kiesik, így legalább azt hanyagolom az idő kiviggyanásáig.