Beszerzések innen-onnan #1 - szakácskönyv és kenceficék

Úgy fest, elindítok egy hatvanötödik rovatot is a blogon, igaz, egy kicsit félek beszerzős posztot írni, mert találkoztam már olyan esettel - máshol, - hogy visszatetszést keltett az olvasóban. Direkt kerülöm a haul meg a zsákmány szavakat, mert ezek meg bennem keltenek visszatetszést. Egyébként imádom olvasgatni a szerzeményes bejegyzéseket, felőlem mindenki azt vesz, amit akar és tud, ezekről a cuccokról meg főként azért emlékezem meg, mert elég tetszetős darabok, a múlt héten úgy tűnik, a szerencse vezérelte a vásárlásaimat.

Szakácskönyv-gyűjtésben egyre jobb vagyok, jobb, mint abban, hogy meg is valósítsak néhány bennük szereplő ételt. A Púderfelhő blogon olvastam először a Három jó dolog... a tányéronról (a River Cottage szakácsa a szerző), rögtön piszkálni kezdte a fantáziámat, hogy néhány hozzávalóból elfogadható ennivalót lehet rittyenteni, úgyhogy örömmel konstatáltam a tényt, hogy az Alexandra sajátmárkás akciójának keretében egészen baráti áron meg tudom szerezni. Igazán sok használható recept bújik meg a könyvben, hála azok egyszerűségének, illetve pont a kevés hozzávalóból kifolyólag könnyedén cserélgethetőek az alapanyagok, ez pedig szerintem a fantáziánkra is jó hatással lehet. Eddig még csak egy spenótos-gombás salátát készítettem el belőle (kapásból kicseréltem az egyik hozzávalót), de biztos vagyok benne, hogy nagy hasznunkra lesz ez a könyv. 

Kencéim száma jelentősen gyarapodott. Az egyikre van mentségem: az Yves Rocher vaníliaillatú testradírját a szülinapomra kaptam (kicsit megkésve, de legalább ilyenkor is lehet örülni még) a barátnőimtől. Az illata csodálatos, nem mű vanília, a kis szemcsék pedig nagyszerűen végzik a dolgukat. Tudják ezek a lányok, hogy mi kell nekem, na. Amúgy is kezdek beleszeretni a márkába, vehetjük úgy is, hogy az YR egy olcsóbb alternatíva a The Body Shop helyett, és ez legalább Győrben is van. 

Az arcápolás nekem folyamatos kísérletezés és küzdelem, lehetetlen egy bőröm van, semmi nem jó neki igazán. Mostanra sikerült megállapítanom, hogy fő problémája (és ami az ő problémája az az enyém is) a vízhiány, és ezt kell valahogy orvosolnom napról napra. Úgy döntöttem, ideje beszerezni egy üveg rózsavizet, ami elvileg a vízhiányos bőr jó barátja, és a Herbáriában ezt a Dabur márkát kaptam, viszont nem teljesen tiszta rózsavíz, mert van benne tartósító (azt nem tüntették fel, hogy milyen) és citromsav is, így legközelebb szerintem inkább rendelek egy ilyet, mert csak vizet és rózsakivonatot tartalmaz és fele annyiba kerül. Egy spriccelős flakonba töltöttem a vizet, reggel arcmosás után ezzel indítok, este pedig a krémre fújom, és próbálom elviselni az általam nem igazán kedvelt rózsaillatot.
A Balea Urea arcmaszk szintén a száraz bőrt hivatott helyrehozni, sok méltató véleményt olvastam róla a Krémmánián, úgyhogy beszereztem annak ellenére, hogy a tasakos Balea maszkok közül eddig egyiket sem sikerült megkedvelnem, pedig már legalább négyfélét kipróbáltam. Az Urea termékcsalád viszont azóta szimpatikus, hogy az ajakápolót elkezdtem használni, szerintem a szemkörnyékápolót is be fogom szerezni, az Alverde úgyis fogytán van, és ugyan úgy gondoltam egy darabig, hogy megtaláltam az igazit, szerintem hanyagolni fogom a márkát, mert tele vannak alkohollal a termékeik, némelyik arckrémüktől szerintem simán be lehetne rúgni. Szóval a maszk: ő is a süppedősök közé tartozik, tehát nem kell/szabad lemosni, viszont a tasakosokkal ellentétben ezt tényleg beissza a bőr, épphogycsak egy vékony réteget kell eltávolítanom a végén és valóban nagyszerűen hidratál.

A Garnier C-vitaminos kréméről ebben a cikkben olvastam először, ám egy darabig nem láttam a boltokban, legutóbb viszont leárazva bukkantam rá a Rossmannban. Ráadásul kisebb méretre számítottam, de rendesen 50 ml, és annyira szexi a csomagolása, igazi kenőcsös, feltekerhető alumíniumtubus védi a C-vitaminunkat. Az illata tipikus garnieres, az állaga nagyon könnyű, mégsem azt érzem, hogy egy pillanat alatt elillan, jól hidratál. A termék neve pontosan Dark Spot Corrector, tehát halványítania kéne a bőrhibákat, én nem vettem észre, hogy ilyesmi történt volna, de mintha egy kevés ragyogást kapna tőle az arcom... Egyetlen hibát találtam benne eddig: kukacosodik. Azt meg nagyon-nagyon utálom, főleg a sminkelésnél.
Szegény Garnier micellás vízről meg meg sem emlékeztem külön fotón, de ő azért került a kosárba, mert egyrészt akciós volt, másrészt előbb-utóbb úgyis megvettem volna, így legalább van utánpótlás, ha elfogy a L'oreal. Csak egyszer próbáltam ki, de már most nagyon tetszik, nagyon könnyen leszedi a sminket és nincs az a grátisz poshadt szag, amit a L'oreal esetében sajnos nem sikerült elnyomni.
Körömlakklemosóm még van bőven, viszont mindig szerettem volna egy ujjbeledugós változatot, eddig csak a Bourjois-féléről hallottam, de egy puszta lemosóra a lehető legkevesebbet szeretem költeni. Az Isana acetonmentes tégelyes változata egyelőre nagyon tetszik, igazából arra vagyok kíváncsi, hogy milyen hosszú lesz az élettartama. Vajon előbb elfogy belőle a folyadék vagy megtelik a lemosott lakkal? Micsoda kérdések ezek így péntek délután! Acetonmentes létére hatékony, de csak textúrálatlan lakkokhoz használom, tudtommal a csillámos meg homoklakkok könnyen elronthatják a kis berendezést. Az illata mesés, eleinte kicsit szúrós, de végül átalakul valami barackos finomsággá, imádom!

Mindemellett Koreából is érkezett egy csomagocska, de annak a tartalmáról majd később, nagy szerelmek szövődnek ám itt a háttérben!

Ti használtok bármit a fenti termékek közül?